Kowalsky meg a Vega: Forradalom RT.

Manapság a tehetségkutató versenyeken kívül kétféleképpen lehet a zeneéletben debütálni. A rádiók és zenei tévécsatornák támogatásával, amelyek felkapnak egy dalt, játsszák unos-untalan, s közben megismerjük az előadóját is. Ez a gyakoribb.

Előfordul, hogy a zenész vagy az együttes híre szájhagyomány útján terjed, merthogy a média ignorálja, aztán az ember egyszer csak beléje botlik. Én így ismertem meg a Kowalsky meg a Vega nevű zenekart. Sok jót hallottam róla, meg egy-két dalt is tőle, mígnem az egyik fesztiválon felfedeztem a fellépők között. Megnéztem, és valóban szuper koncertet láttam. Érdekes mód az ilyen, mellékutakon történő befutási esetekben jóval nagyobb a biztosíték arra, hogy igényesebb produkciót kapunk. Jobban belegondolva ezen nincs mit csodálkozni, a média – a magyarországi meg főleg – leginkább a könnyen emészthető, tinglitangli zenét részesíti előnyben.

Az azóta eltelt két és fél évben az együttes mindkét lemeze eljutott hozzám. A CD-lejátszóból épp a harmadik, a Forradalom RT. című szól. Nehéz behatárolni a fiúk stílusát. Hiphop-elemekkel megtűzdelt modern rockzenét játszanak, sőt néhol annyira laza rockzenét, hogy az már inkább pop, mintsem rock – talán ez a legtalálóbb rá. Ha szükséges, párhuzamot vonhatunk a zenekar és Ganxsta Zolee Kartelje között. Ha nem szükséges, inkább ne tegyük, Kowalskyék zenéje ugyanis élvezetesebb, slágeresebb, és a borítóra sem kell figyelmeztetéseket kirakni, a szövegek mentesek a trágár szavaktól. Természetesebben, laza szókinccsel, és nem erőltetetten tárják elénk mindazt, amihez Ganxstáék a csillagokat is lekáromkodják az égről.

Mivel az együttes ismertté válása nem a média kereszttüzében zajlott, azt ajánlom, menjünk vissza a múltba. 1999 őszén két együtt bulizó zenész: Kowalsky és Jávorszky Béla felvetette, mi lenne, ha zenekart alapítanának. A harmadik tag Juhász Rob volt, aki groove-os alapokat készített a dalokhoz. Miután már majdnem két lemezanyagra való szerzeményt összeraktak, adott volt a következő lépés. Stúdióba vonultak, és elkészítették első albumukat, amely 2003 októberében került a boltokba Pimasz grimasz címmel, pontosabban csak itt-ott került a boltokba, a terjesztés hagyott kívánnivalót maga után. Három felvételt klipesítettek meg róla: a Fekete Lepke, a Többet érdemelsz, valamint az Aszfalt és fehér csík címűeket. 2005 áprilisában jelent meg a második korong, a Vegasztár – a második pimaszság, ugyancsak rossz terjesztés közepette. Ehhez szintén három videoklip készült: a Herceg fehér lovon, az Aki mer, az nyer és a Balul sül el című dalokhoz. Az utóbbi Árpa Attila Argo című filmjében is hallható. A zenekar fokozatosan, számos tagcsere mellett – mára már csak Kowalsky maradt meg az alapítók közül – egyre nagyobb rajongótábort verbuvált maga köré. A szakma elismerését is kivívta, több neves díjra kapott jelölést. Szinte valamennyi nagyobb fesztivál állandó fellépője, vendégszerepelt többek közt a Tankcsapda és a Jamie Winchester – Hrutka Róbert páros előtt is.

A harmadik korong már nagy kiadó, a CLS Records gondozásában látott napvilágot. A rockersrácok még jobban meglágyultak, a címmel ellentétben a forradalom elmarad, a Forradalom RT. az előző két albumnál is pozitívabb kicsengésű, optimizmussal teli és slágeresebb. A pop-rockos hangzás fülbemászó szövegvilággal párosul. A rövid lemezfelvezető után felcsendülő dal arról szól, hogy a rossz dolgok véget érnek, új nap virrad, a felhő is eltűnik, és minden rendben lesz. A további felvételekből is sugárzik a „minden rendben van életérzés”, leginkább a …Mint hal a vízben… címűből. Legyünk vagányak, de mértékkel, vegyük lazán a dolgokat, ne rohanjunk, törekedjünk a boldogságra – nagyjából ezt hirdetik. Az együttes lírával is alaposan megfűszerezte az albumot, több lassú szerzemény is felcsendül rajta. Persze néhány zsiványkodós is felkerült rá jó tanáccsal és bölcsességgel, például a címadó vagy a Kezeket fel! című. A vendég-közreműködők közt találjuk a Cotton Club Singersből a napokban kivált Kozma Orsit és az említett Ganxsta Zolee-t is.

A Kowalsky meg a Vega jól hallhatóan a kereskedelmi igények felé orientálódik, hogy akarva vagy akaratlanul-e, nem lényeges. A rádióállomások azonban továbbra sem adnak teret a zenekarnak, pedig például az elsőként megklipesített, vidám hangulatú Nem minden szarka farka című kis hátszéllel hatalmas slágerré válhatna. Meg további jó néhány dal. Szembeszéllel azonban nem fognak. Kowalskyék egyelőre szembeszéllel haladnak a média irányába. Közben zenéjük ordít a publicitásért – legalábbis a józan ész szerint.