Kinek a pártja? Merre tovább, MKP?

A címképző kérdések közül az elsőre kézenfekvő a válasz: hát a miénk, magyaroké. Ezt a tézist, logikát követve és elfogadva azonban szembekerülünk a párt legfelsőbb vezetésének több ízben kifejtett, határozott álláspontjával, mely szerint az MKP nem etnikai párt. Vélelmezem, hogy ez az elutasítás, illetve meghatározás inkább csupán reakció egy-egy szlovák párt minősítésére. Ezzel együtt bennem további kérdéseket generál. Mert ugye, ha nem magyar, hát milyen?

A második kérdésre a válasz végképp nem egyszerű. Igaz, ha volna „program”, tán könnyebben eligazodnánk. A párt világos, strukturált program híján kétségek között hagyja, kis túlzással mondhatnám: cserbenhagyja választóját. Választóként, a közügyek iránt érdeklődőként nagy bajban vagyok.

Temérdek kérdés merül fel, de kellő fogódzók nélkül a tanácstalanság, majd ami rosszabb, a paszszív szemlélő irányába sodródik mind több választó. Noha jómagam sem tudom sok kérdésre a választ, egyet azonban tudok, tisztességgel, jó szándékkal megkísérelem az együttgondolkodás előmozdítását. Mindezt az útkeresés, a szlovákiai magyar közösség hatékony gazdasági, politikai, szociális, kulturális, oktatási s egyéb érdekérvényesítése érdekében.

Tények, alkotmányosság

Épeszű ember ma nem vitathatja, hogy Szlovákia demokratikus jogállam. Március idusán hadd kezdjem a szabad sajtóval, a hatalmi ágak alkotmány és törvény által meghatározott helyzetével, a magántulajdon védelmének törvényes egyenrangúsításával és szavatolásával, a piacgazdaság működési feltételeinek kialakításával, az emberi és polgárjogok garantálásával, gyülekezési, választási és egyéb politikai jogok biztosításával stb. Ezek mind-mind a demokratikus jogállam elengedhetetlen jellemzői, a teljesség igénye nélkül. Nevezzük ezt „belső alkotmányos” keretnek. Ennek a demokratikus intézményrendszernek a kitöltésével jut el az egyén jogai érvényesítésének kiteljesedéséhez.

Nem kevésbé fontos tény azonban, hogy Szlovákia EU- és NATO-tag. Ez az ország nemzetközi megítélése, pozicionálása szempontjából rendkívüli fontosságú. Kiemelten biztonságpolitikai szempontok tekintetében: terrorizmus elleni és katasztrófavédelem, energiaellátás, a munkaerőpiacok megnyitása, az euró bevezetése, áru és szolgáltatások szabad áramlása, vámtarifák-szabványok egységesítése s ezek kölcsönhatása mind-mind jelentősen hozzájárul Szlovákia gazdasági és szociális felzárkózásához.

Tény az is, hogy Szlovákia gazdasága dinamikusan növekszik. Az előző kormányzat eredményesen „nyúlt hozzá” több, a mindennapjainkat érzékenyen érintő vagy ellátó rendszerhez – pl. az adó-, a nyugdíj és a szociális rendszerhez, az egészségügyhöz stb. Befejeződött az ország ipari struktúraváltása, érezteti hatását a bankszektor privatizálása (könnyebb, jobb feltételek mellett lehet hitelhez jutni), és minden bizonnyal az EU-s támogatásoknak köszönhetően is intenzívebbé vált a mezőgazdasági termelés és feldolgozóipar.

Szögezzük le azt is, hogy a fenti eredmények ’89-től legfőképpen a „politika” eredményei. Ennek megfelelően az MKP eredményei is. Igazságtalanok volnánk az MKP-hoz, ha két kormányzati cikluson átívelő eredményes közreműködését vitatnánk. Az MKP minden kétséget kizáróan mindig reformpárti magatartást tanúsított. Az más kérdés, hogy egyetlen olyan eredeti átfogó törvényjavaslattal sem állt elő, melyet pl. akár egy zsolnai képviselő is fenntartás nélkül támogatott volna.

Az MKP helyzete és karaktere

Néhány éve (egyébként minden társadalmi párbeszéd vagy egyéb kényszerítő körülmény kitapinthatósága nélkül) a párt konzervatívnak kiáltotta ki önmagát. Ez a meghatározás szerintem korai és elhamarkodott volt. Hiszen a szlovákiai magyar választó éppúgy baloldali és liberális is. Emlékszem, hogy a sikeres választási eredmények ellenére nagyon sok magyar ajkú választó az ún. SDĽ-re voksolt. Igaz, ma már csak mutatóban – szinte kuriózumként –, de még mindig van a Csallóközben ilyen „színű” polgármester.

Noha sok választó ízlése ellen, szinte botrányosan egyesült anno a párt, elfogadtuk. A „mečiari klímában” talán ez volt a legjobb taktikai megoldás. Sajnos sem azóta, sem ma nem tudni érdemit a párt stratégiájáról. Valószínű, mert ilyen nincs is. Ez egy kormányzati tapasztalatokkal rendelkező, standard politikai párt részéről hiba. Sőt, nagyon nagy hiba, hogy a legfelső vezetés illetékesei elhanyagolták az elemzéseket, rövid-, közép- és hosszú távú stratégiai programok kidolgozását. Egyszóval a párt építését, szervezését, céljainak közérthető kommunikálását.

Szervezeti struktúráját tekintve ma az MKP egy relatív monolitikus jellegű központosított párt. Vajon minden körülmény figyelembevételével nem volna itt az ideje a belső struktúraváltásnak? Kapjon teret a párt keresztény, konzervatív, szociáldemokrata és liberális tagja egyaránt. Meggyőződésem ugyanis, hogy valamennyi áramlat képviselői, jóllehet ma látens módon, fellelhetőek az MKP soraiban. A végső álláspont kialakítását pedig bízzák a megfelelő jogkörökkel felruházott egyeztetőtanácsra. Ha jól tudom, hasonlóképp működik az RMDSZ Romániában.

A történelem furcsa fintora, hogy a magyar választó a többpártrendszerben reális működési feltételei közepette ismét ’89 előtti időszakban érezheti magát. Ismét választhat „egy pártot”.

Kié a párt, kiért van az MKP?

Valamennyi szomszédunk „közép-európai”. Eszmeiségüktől eltekintve vannak „kitalált” működési modellek. A politikai pártok működtetésében alapvetően két meghatározó tényező játszik fontos szerepet. Jelesül, hogy tevékenységét kormánypártként, vagy ellenzékiként fejti-e ki. Ezt a körülményt értelemszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kormánypárti helyzetben sokkal könnyebb a javak elosztása, a választók „kielégítése”. Kormányzati szerepben – közvetlen a költségvetési hozzáférés, valamint közvetett pozíciók, közigazgatásbeli „munkahelyek”, kinevezések stb. szempontjából – a párt más megítélés alá esik.

Merőben más a helyzet ellenzékben. Igaz ugyan, hogy a párt híján van a kormányzati eszközöknek, ugyanakkor ez lehet az építkezés, az új kormányzásra való felkészülés gyümölcsöző időszaka. A pártnak mindenkor üdvös lenne jó kapcsolatokat ápolni (kormányzati időszakban is) a társadalom meghatározó rétegeivel. Ellenzékben az effajta együttműködést ki kell szélesíteni, el kell mélyíteni, újra kell súlyozni. A civil szektor széles skáláján, az egyházak, az akadémia, az oktatási és kutatóintézetek, vállalkozói körök, kamarák, megyék, önkormányzatok szakmai bizottságain kívül nem hiábavaló a parlamenti bizottságok munkájában való intenzív közreműködés.

Külön fejezet természetesen a kommunikáció megtervezése, a sajtóbeli jelenlét éppúgy, mint a külföldi kapcsolatok ápolása (pl. immár nemcsak a néppárti, hanem az EU többi parlamenti frakciójában is).

A globalizáció negatív jelenségei ellen lehet passzívan, de aktívan is küzdeni. Hiszen a globalizáció egyben individualizálódást is jelent. A pártnak egyszerre oda kell figyelnie és főleg cselekvően részt vennie a kistérségek fejlesztésében, ezek közösségi életének újraszervezésében – polgármester, jegyző, pap, tanító –, ugyanakkor nyitottnak, fogékonynak kell lennie a regionalizmus elemei által nyújtott lehetőségek kiaknázása iránt.

Ha a párt központosít, és inkább zár, mint nyit, meggyőződésem, hogy választókat veszít. Ma már nem ritka vállalkozói körökben (akik a standard piaci viszonyoknak megfelelően naponta, vállalva a versenyt megmérettetnek) az a vélekedés, hogy van élet a párton kívül is.

Kellő figyelmet kellene szentelni főleg a fiatalításra. Ma már nem ’89-et vagy 2000-et írunk. Más a helyzet. Kinyílt a világ. A fiatalok több idegen nyelv ismeretének, több diploma és egyéb készségek birtokában külföldi, multinacionális cégeknél kamatoztatják tudásukat idehaza és külföldön. Annak idején, ’89 előtt, ha valaki „kint volt”, az eseményszámba ment. Ma pl. London tele van csallóközi fiatallal. A párt „ifjúságpolitikáért” felelős vezetőjének nagyon oda kellene figyelnie az olyan fiatalokra, akik a „biztos” karrierépítés lehetőségét és a vele járó anyagi elismerést egyáltalán hajlandóak a „bizonytalan”, ciklusfüggő politikára vagy közszolgálatra váltani. A jelen helyzet számos érvényesülési lehetősége ellenére a pártnak törekednie kell a fiatalok megnyerésére.

Reményeim szerint az MKP-ban is sokan látnak olyan nyilvánvaló összefüggéseket, melyek szinte körkörös kapcsolatot feltételeznek – gazdaság, településfejlesztés, kultúra, oktatás, család. Ezek kölcsönhatásai mint gazdasági, szociális, érzelmi és morális kategóriák a „megfelelő szervező” érzékeny vezetése, beavatkozásai révén kellő egyensúlyban „európaivá” válhatnak.

Külön kiemelést érdemelne továbbá önállóan az oktatás, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a falusi turizmus és a vidékfejlesztés. De megannyi más kérdéskör is. Remélem, a hozzáértők a közeljövőben kifejtik véleményüket.

Mindehhez azonban a párt felső vezetésének döntenie kell. Érdemben. És viselnie kell a felelősséget. Látszatintézkedések, személyi hiúság, magánérdek nem lehet előbbre való a közösségi érdeknél. Ne a párt legyen a vagyongründolás, személyes gyarapodás eszköze.

A magyar választó, sajnos, érzelmi túszává vált saját pártjának.

A politikai érdekérvényesítés eszköztárának hatékony igénybevétele feltételezi az eszmei kontinuitás megőrzésének, a változás és változtatás egyidejű egyensúlyának biztosítását.

Hosszú távon ez „szellemi holdudvar” nélkül nem képzelhető. A párt csak nyerhet az értelmiséggel fenntartott folyamatos párbeszéden. A politika csapatjáték, sokszereplős. Csakis úgy lehet sikeres. Nem volnék őszinte, ha azt állítanám, hogy az MKP szereplése nem érdekel. Igenis érdekel! Sőt, talán lélekben érdekeltje is vagyok sikerének. Most viszont tanácstalan vagyok, hiszen úgy érzem magam, mintha egy étteremben a kajánul vigyorgó pincér arra biztatna, hogy válasszak, miközben üres étlapot nyom a kezembe.

Az MSZP szocdem platformja elnökének, Vitányi Ivánnak a közelmúltban jelent meg Új társadalom, új szemlélet című kötete. Ebben írja: „Az emberiség új fordulópont felé tart, vagy már oda is érkezett.” Úgy véli, leltár kell, „nyugalomra, körültekintésre, az új ellentmondásokat feldolgozó szofisztikált racionalizmusra van szükség”.

Hadd tegyem hozzá, ez itt és most nálunk is aktuális. De legfőképpen józan észre, helyzetünk lehetőleg pontos meghatározására, a helyzetnek megfelelő alternatív kiindulási pontokra, új arcokra, új csapásokra, valamint hosszabb, többszintű vitában kiérlelt programra van szükségünk.