Két-három mandátumról dönthetnek a külhoniak

Az Országgyűlés elfogadta az új választási törvényt. Mik a legfőbb pozitív, illetve negatív jellegű változások?

Nehéz meghatározni, hogy mi a pozitív és mi a negatív, hiszen mindig az a kérdés, hogy kinek jó egy választási törvény. És ez rendre változik is. Ami egy politikai erőnek ma jónak tűnik, az holnap neki rossz lehet. A választási rendszerekkel kapcsolatban mindig hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek semleges technikák, amelyek mandátummá alakítják a szavazatokat. De valójában mindig politikai érdekek mentén dől el, hogy milyen választási rendszere lesz egy országnak. Ezek a politikai érdekek mindig változnak, és ez igazán ebben a játékban a kockázatos.

Választási törvények kapcsán az alapkérdés mindig az, hogy demokratikus-e a rendszer.

A legfőbb választási alapelvek, úgy néz ki, hogy érintetlenül maradnak, de azt rögtön le kell szögezni, hogy még nem látjuk a választási eljárásról szóló törvényt, ez csak idén készül el. Ebben nagyon fontos dolgok lehetnek, amelyek adott esetben akár korlátozhatják is az egyenlő választójog elvét. Még nincs előttünk a teljes kép. Amit most látunk, az alapján elmondható, hogy egy erős elmozdulás van a többségi rendszerek irányába. Sok politikai erő szerint ez már önmagában antidemokratikus, én ezt nem gondolom.

Tehát a törvényt megalkotó Fidesz adott esetben leváltható lesz 2014-ben, ha ilyen lesz a választói akarat.

Igen. Ám két nagyon problémás eleme van az új jogszabálynak. Az egyik a győztes túlkompenzálása, a másik pedig a választókerületi térkép. De alapvetően az új választójogi törvénnyel le lehet váltani a mindenkori hatalmat, csak jóval nehezebb, mint korábban.

Ez az a két pont, ahol a Fidesz keze maga felé hajolt?

A törvény minden pontjánál maga felé hajolt, csak nem biztos, hogy ez eredményes is lesz. A többségi rendszer felé mozdulással is saját magának igyekszik kedvezni, abból indulva ki, hogy továbbra is ő marad a relatíve legnagyobb politikai erő. A feladvány számukra az volt, hogy csökkenő, például 25–35 százalék közötti támogatottsággal, ám elaprózódott ellenzékkel és sok kis politikai erővel a palettán, hogyan tudnának abszolút többséget szerezni. Ugyanakkor kockázatos is a többségi logika alapján átírni a törvényt, mert ha nem ők lesznek a relatív legnagyobb politikai erő, vagy a legtöbb választókerületben nem ők hozzák el az egyéni mandátumot, akkor nem kicsit tudnak kikapni, hanem nagyon.

A másik kritikus pont a választókerületi térkép átrajzolása. A Fidesz saját magára rajzolta a térképet?

Ez a törvény legproblematikusabb pontja. Az összes többi elem, amit a Fidesz igyekezett a saját képére szabni, a mindenkori győztesnek kedvez. Ha pedig a Fidesz nem lesz győztes pozícióban, nagyot veszíthet vele. Ellenben a választókerületek határai úgy vannak meghúzva, hogy az a mindenkori jobboldalnak kedvezzen.

Ám minden kormányzat, amely ehhez hozzányúlhat, úgy akarná átrajzolni, hogy neki kedvezzen, nem?

Éppen ezért kellene ezt kivenni a politikusok kezéből és egy független határkijelölő bizottságot felállítani. Nagy-Britanniában például évtizedek óta így működik ez. De még ha ezt nem is tennék meg, akkor is lehet olyan határokat rajzolni, hogy a 2002-es, 2006-os, 2010-es eredmények az új határokra vetítve ne mást hozzanak ki győztesként. Akkor nem lehetne politikai manipulációval vádolni senkit sem. Most viszont azt látjuk, hogy a 2002-es vagy a 2006-os eredmények mellett az akkori győztes MSZP–SZDSZ koalíciónak nem lenne többsége. Ez nem a véletlen műve, ez manipuláció.

Térjünk át a külhoni magyarok szavazati jogára. Hogyan értékeli, hogy ez belekerült a törvénybe?

Ez egy politikai döntés eredménye. Volt egy ilyen törekvés, elsősorban a KDNP-ben és a Jobbikban, amit a Fidesz 2010 őszén kezdett el magáévá tenni. A 2010-es kampányban a Fidesz következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy állampolgárság igen, választójog nem. Inkább az a kérdés, hogy a helyes módját találta-e meg ennek a Fidesz. A magyarországi lakcímmel rendelkezőknek ugyanis két szavazatuk van, míg a külhoniaknak egy lesz, csak országos listára tudnak szavazni. Ez mindenképpen diszkriminatív, az új alkotmányba nem fog ütközni, ám az általunk aláírt nemzetközi szerződésekbe igen. Elképzelhető, hogy ha egy határon túli magyar ezt sérelmezné, és jogi procedúrát indítana emiatt, akkor Strasbourgban azt mondanák, hogy sérült a választójog egyenlősége. Az pedig nagyon kellemetlen lenne. Én úgy olvasom a határon túli lapokban, hogy ezt nagyon sokan sérelmezik, az volna a jó a határon túli közösségeknek, ha saját képviselőt küldhetnének a parlamentbe, és erre nem lesz lehetőségük.

Az országos pártlistákon elvileg helyet kaphatnak.

Igen, de még ezt sem tudjuk biztosan. Azt, hogy a választás mellett a választhatóság jogát is megkapják-e a külhoniak, a választási eljárásról szóló törvény fogja szabályozni. Elképzelhető, hogy feltétele lesz a listára kerülésnek a magyarországi lakcím. Ha tényleg diszkriminációmentesen akarták volna megadni a választójogot a külhoniaknak, annak három módja lett volna. Az egyik lehetőség, hogy Magyarországon belül is csak egy szavazata van a választónak, és ugyanígy a határon túl is, a másik eshetőség, hogy a határon túliak számára is egyéni választókörzeteket hozunk létre, és így mindenkinek két voksa van, a harmadik pedig, hogy csak a magyarországi bejelentett lakcímmel rendelkezők szavazhatnak. Az elfogadott szabályozás bizonyos pártérdekeknek megfelel, de az egyenlő választójog elvét sérti.

A Fidesznek nem az lett volna az érdeke, hogy a külhoniaknak is két voksuk legyen?

Feltételezhetően igen. Kövér László házelnök ezt egy módosító javaslattal indítványozta is, sikertelenül. Magam is kíváncsi lennék rá, hogy ezt miért nem támogatta a Fidesz-frakció. Szerintem itt nem feltétlenül a vegytiszta politikai érdekek döntöttek, hanem inkább a technikai kivitelezése körüli kérdőjelek. Hogyan építhető fel, hogy nemzetközi jogilag, esetleg diplomáciailag ne okozzon problémát, hogy egy másik ország polgára egy helyi szinten a másik országnak a polgárait egy másik ország parlamentjében képviseli. Talán ettől tartottak.

Az új, 199 fős Országgyűlésben hány mandátum sorsáról dönthetnek a külhoni szavazók?

Ez a részvételen fog múlni, és azon, hogy mennyire lesz különböző a határon inneni és túli pártpreferencia. Ha 600–700 ezer külhoni voks fut be, és ha azok nagyon eltérnek, akkor sem változtat 2-3 mandátumnál többet. Ami nem tűnik soknak, de egy szorosabb választási eredménynél, mint mondjuk a 2002-es volt, akár meg is fordíthatja az erőviszonyokat. Nehéz megítélni, hányan fognak elmenni szavazni. Az Egyesült Államokban 1–1,5 millió ember vallotta magát a 2001-es népszámláláson magyarnak, de az állampolgárságuk nem biztos, hogy megvan. Többségüknek feltehetően igen, akinek meg nincs, könnyen megszerezheti. Közülük valószínűleg nagyon kevesen vannak, akiket érdekel a magyar belpolitika, sőt, egy részük már nem is tud magyarul. De hogy 10 ezren, 100, esetleg 300 ezren fognak onnan szavazni, ezt senki sem tudja megítélni. Az USA mellett pedig sok százezer magyar él még a Kárpát-medencén kívüli országokban, földrészeken is. Nem lehet tudni, hogy ebből a potenciálisan többmilliós bázisból hányan mennek el szavazni, de háromnál több képviselői helyről csak abban az esetben dönthetnének, ha legalább egymillióan mennének el voksolni, Sydneytől Kassáig. Ez viszont irreális.

A választások után egyébként tudni lehet majd azt, hogy a külhoniak kire szavaztak? Vagy ezeket a voksokat beöntik a nagy közösbe, s ez sosem derül ki?

Ez a választási eljárási törvényből fog kiderülni, de szerintem lehet majd tudni. Vagy külön számolják össze a külhoni voksokat, és akkor pontosan fogjuk tudni, vagy ahogy eddig is a külképviseleti szavazásnál, beleöntik egy szavazókör eredményeibe. Utóbbi esetben nagyon pontosan nem fogjuk tudni, de megközelítőleg igen. Azt fogjuk ugyanis látni például egy közepes város esetében, hogy van 50 szavazóköre, ahol 49-ben közel azonosak az eredmények, de az 50-ikben, ahová beöntötték a külhoni voksokat, egészen mások lesznek az erőviszonyok. Ebből jól fog látszani, hogyan szavaztak a határon túlról.

Amiatt támadható lesz Magyarország, hogy a külhoniaknak szavazati jogot adott?

Kiderül, hogyan reagálnak erre a környező országok politikusai. Elvileg okozhat problémát, de nem valószínű, mert ezt számos országban alkalmazzák, többek között Romániában és Szlovákiában is. De Szlovákia esetében például kevés a határon túli szavazó.

Ilyenkor viszont nem az elv számít, tehát hogy szavazati joguk van? Az nem mindegy, hogy ezt ezer vagy százezer ember használhatja?

Hivatkozási alapnak az elv számít, de a diplomácia nyelvén sok mindent meg lehet fogalmazni. Tehát amit sérelmezhetnek egy nagyobb létszámú kisebbségnél, nem biztos, hogy sérelmeznék egy kis kisebbség esetén. Egyelőre úgy tűnik, ebből komoly diplomáciai vihar nem kerekedik, de ez majd akkor lesz érdekes, amikor megkezdődik a kampány a határon túli közösségek körében, és erről sem tudjuk, hogy milyen szabályozás alá esik.

Hogyan fog lezajlani a külhoni szavazás? Postai, elektronikus úton vagy a nagykövetségeken?

Ezt is az eljárási törvény fogja meghatározni. A külképviseleti szavazás biztos, hogy megmarad, az már bejáratott, és nincs is vele diplomáciai probléma. De ez nagyon kevés, ha csak ez az egy lehetőség maradna, tumultuózus jelenetek lennének. Egy magyarországi szavazókörben legfeljebb 1000 szavazó szavazhat. Ha Erdélyben több százezren meg akarják rohanni azt a három külképviseletet, ami Romániában van, akkor egy nap alatt képtelenség lenne lebonyolítani a voksolást. Nem is lehet rá felkészülni. Emellett a postai vagy elektronikus szavazás valamilyen módja merült fel. Az elektronikus szavazással kapcsolatban óriási a bizalmatlanság. Ez egy nagyon nagy probléma, időszerű lenne elkezdeni a bizalmat építeni, ami egy hosszú folyamat. Ehhez konszenzus kellene a politikusok között, hogy megnyugtatóan lépjenek fel, elmondják, hogy ez egy jó módszer, korszerű, ki lehet szűrni a visszaéléseket stb. A szomorú valóság azonban az, hogy a politikus körében még mindig dívik az informatikai analfabetizmus, így aztán ők a legkevésbé alkalmasak arra, hogy ezt a bizalmat felépítsék.

Akkor marad a levélben szavazás.

Igen, ezzel kapcsolatban nagyobb a bizalom. Abban, hogy ez a határon túli közösségekben valóban bizalmat szül-e, távolról sem vagyok biztos. Hiszen ez azt jelenti, hogy a román vagy a szlovák postahivatalokban kellene megbízni, hogy azokat a szavazatokat megbízhatóan, anélkül, hogy felbontják, a megfelelő helyekre elküldik. Gondoljunk bele, hogy valaki a Jobbikra szavaz, amelyről a román hatóságok legfeljebb annyit tudnak, hogy nagy-magyarországos zászlókat lengetnek, tehát el akarják foglalni a román területeket. És akkor egy román állampolgárról azt tudják meg, hogy ő ezt a pártot támogatta. Könnyen el tudom képzelni, hogy egy Jobbik-szavazó ettől megijed, és ezért nem fogja feladni a szavazatát postán. Valaki pedig lehet, hogy a magyar hatóságokban nem fog bízni, mondván, én titkosan szavaztam, ám ők ott azt ki fogják bontani, ezt én nem látom, nem olyan, mint amikor az urnába dobom a voksomat. Ahány félelem, annyi interpretáció.

Az uniós államok nagy részében is szavazhatnak a külhoni állampolgárok. Ez valahol már választásokat is eldöntött. Milyen társadalmi hatása volt ennek? Milyen hatása lenne annak, ha a külhoni magyarok döntenék el a választások eredményét?

Ez a legfőbb kockázat, és ennek a hatásait, úgy tűnik, senki nem gondolta végig. Isten óvja Magyarországot attól, hogy itthon tömegek érezzék úgy, a határon túliak döntötték el a választásokat. Ennek a legnagyobb kárvallottjai a határon túli magyar közösségek lehetnek. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt hinni, hogy Magyarországon vagy nagyon barátian, vagy nagyon ellenségesen viszonyulnak a határon túliakhoz. Az igazság az, hogy ezzel kapcsolatban közöny van, az emberek döntő többségét ez a téma egyáltalán nem érdekli. Viszont ha lesz egy választási eredmény, amit a határon túlról billentenek át egyik vagy másik irányba, akkor el tudom képzelni, hogy ez az eddigi közömbös, nyugalmas viszony nagyon konfliktusossá változhat. Ennek a kockázatát nem hiszem, hogy bekalkulálták a döntéshozók.