Jelenleg jó lélektani helyzet van

„Fontos üzenetnek tartom, hogy a Máért összejövetelén 98 százalékban támogatták a módosító javaslatokat. ”A mi kormánytagjaink között egyetlen nő sincs, Magyarországon pedig még a parlamentet is hölgy vezeti. Véletlen? Vagy az itteni nők aktívabbak?

Véletlen. 13 év telt el a rendszerváltás óta, és korábban létezetett egyfajta statisztikai szemléletmód, hogy a testületekben hány nőnek kell lennie. Ezért rendszeresen vitákat vált ki, ha egy-egy párt kvótákat próbál állítani, mint ahogyan ez nyugat-európai szociáldemokrata pártokban szokás.

Ilyen kvótás igyekezet nálunk is volt.

Az ezzel kapcsolatos ellenérzések érthetőek, hiszen az ilyen törekvések sokakat a szocialista időkre emlékeztetnek De van egy ennél fontosabb szempont: az alkalmasság. A közelmúltban a svéd házelnökkel találkoztam, aki most hoszszú idő után ismét férfi. Svédországban a hatvanas években volt hasonló a nők parlamenti számaránya, mint most Magyarországon. Nálunk most 8,4%, náluk 45%, ami részben mutatja a társadalom kiegyensúlyozottságát, valamint azt, hogy a gazdaságuk rendben van. A gazdaságot a férfiak irányítják, ugyanakkor a politika egy részét átengedték a nőknek, mert úgy érzik, minden rendben van.

Ezzel szemben bár viszonylag sok magyar nő van a politikában, a fajsúlyosabb – külpolitikai, gazdasági, költségvetési – bizottságban nem kapnak helyet.

Igen, a nőknek jobbára a szociális témák jutottak. De azért néhány női képviselőnk igen aktív nemzetközi ügyekben. Én pozitívan értékelem, hogy a belügyminiszterünk és egyik új tárca nélküli miniszterünk is nő; erre sem volt még példa. Azt pedig a sors különös kegyének érzem, hogy én vagyok az első női házelnök.

Gond nélkül választották ebbe a tisztségbe, vagy meg kellett érte „küzdenie”? Szlovákiában Bugár Béla kisebbségi magyarként nem lehetett házelnök, mert a szlovákiai társadalom még nem érett meg rá.

Korábban alelnök voltam, és mindenki kézenfekvőnek tartotta, hogy ha a szocialista párt győz, akkor én viszem tovább az elnöki pozíciót. Az elmúlt 10-12 évben sohasem éreztem hátrányát annak, hogy nő vagyok. Azt hiszem, mindig elfogadtak. Nem gyakorlom azokat a női allűröket, melyeket a férfiak általában kifogásolnak egy nőben, például hogy nem tud titkot tartani, nem elég erőteljes...

... és tud titkot tartani?

Jobban, mint egy férfi. Ugyanakkor igyekszem megtartani a nőiességemet: nem palástolom, ha időnként elérzékenyülök, a mimikám is meg-megrezdül. Nem jellemző rám, hogy pókerarccal ülök végig egy-egy tárgyalást.

Tud határozott, tekintéllyel bíró házelnök lenni?

Igyekszem, de próbálom nem átvenni a férfias stílust és a férfiakra jellemző küzdésmódot. Megjegyzem, természetesen szükség van a férfiak sármjára is. Mivel a társadalom vegyes, mindkét nemnek képviseltetnie kell magát a politikában. Az elmúlt időszakban volt egy törvényvitánk az abortuszról. Nem az volt a furcsa, hogy 8,4%-nyi nő vitázik erről a parlamentben, hanem hogy 91,7%-nyi férfi döntött ebben a kérdésben.

Ha már az abortuszt említette, nálunk most időszerű a téma. A kereszténydemokraták legszívesebben betiltanák. Szerintük nem a nő hivatott eldönteni, meg akarja-e szülni a gyermeket vagy sem, mert a fogantatás után már nemcsak saját magáról, hanem egy leendő új életről is dönt.

Szerintem viszont biztosítani kell, hogy a nő szabadon dönthesse el, vállalható-e a gyermek. Egy egészséges párkapcsolatban a férfi és a nő ezt közösen gondolja végig, de vannak olyan helyzetek az életben, amikor egy nőnek egyedül kell mérlegelnie, tud-e egy kis életet vállalni és a jövőben megélhetést biztosítani. Ez több szempontú, mélyebb elemzést igénylő kérdés, de szerintem alapvetően biztosítani kell a nő szabadságjogát.

Újévi beszédében ön azt mondta: 2003 a megbékélés éve lesz. Azóta eltelt néhány hónap. Hogyan látja: 2003 valóban a megbékélés éve?

Az elmúlt esztendő a választások éve volt. Azért mondtam, hogy az ideinek a megbékélés évének kell lennie, mert egy fontos lépés, az uniós csatlakozás előtt álltunk. Számomra örömteli érzés volt látni, hogy a négy parlamenti párt együtt járta az országot. Vannak a nemzetnek olyan alapkérdései, melyeket mindannyiunknak el kell közös nevezőként fogadni. Ilyen a csatlakozás, a nemzet jövőjének és gyarapodásának kérdése. Megnyugtatónak tartom, ha ezekben a témákban sikerül egy irányba húzni. Optimista vagyok, házelnökként egyik fontos feladatomnak tartom, hogy ne csak a kormányzó pártokat, hanem az összparlamenti érdekeket is képviseljem. Nem áhítozhatom nagy, ideális együttműködésre, de fontos, hogy tudjunk egy asztalnál vitázni, érvelni, és legyen meg a közös engedményeken alapuló konszenzus igénye.

Nem ártana egyfajta szlovák– magyar megbékélés sem.

ĺgy van. Hrušovský úrral többször találkoztam, és érzékelem, hogy van igény a megbékélésre. Most jó lélektani helyzet van, hiszen Szlovákia és Magyarország olyan útra indult, mely hosszú távon meghatározza az utánunk következő generációk életét. Ez azt is feltételezi, hogy egy lelkiekben megbékélt társadalom, szomszédság lépjen az Európai Unióba. Erről Bugár Bélával is tárgyaltam, és mindent meg fogok tenni azért, hogy mire az Európai Unió tagjai leszünk, történjenek meg azok a lépések, melyek ezt a fajta lelki megbékélést és a közös történelmi múlt feldolgozását segítik.

Pavol Hrušovskýval abban is egyetértettek, hogy a két parlament bekapcsolódhatna a történelmi múlttal összefüggő megoldatlan kérdések – például a Beneš-dekrétumok és trianoni békeszerződés – orvoslásába. Hogyan?

Ha mind a két Ház politikai erői arra szándékot mutatnának, hogy kinyilatkoztassák az új időszámítás és új történelmi időszak kezdetét jelentő megbékélésre való törekvést, akkor ezt meg kell tennünk. Ebben mind a két parlament nyitott.

A két ország között jelenleg a státustörvény miatt van feszültség. A jogszabály módosító tervezete hamarosan a magyar parlament elé kerül. Elfogadása után oldódhat a feszült helyzet?

Fontos üzenetnek tartom, hogy a Máért összejövetelén 98 százalékban támogatták a módosító javaslatokat. Bár a parlamenti előterjesztés még nem történt meg, sem az indítványokat, sem az ezzel kapcsolatos parlamenti megnyilvánulásokat nem ismerjük, bízom a törvénymódosítás sikerében. Ez fontos. Ennél talán még fontosabbak az uniós együttműködésünket meghatározó, 2004. május 1-je utáni kötelmeink. Hangsúlyozom: csak olyan törvénymódosításban vagyunk érdekeltek – és csakis ilyen születhet – mely az EU-s elvárásoknak megfelel, hozzáértve mindenkinek a saját belső életéhez és belső szabályozásához való jogát. Mindezek figyelembevételével lényeges, hogy a módosítás ezen keretek között szülessen meg.

Elképzelhető, hogy a parlamenti jóváhagyás előtt lesz valamilyen egyeztetés a szlovákiai parlamenttel, illetve Hrušovskýval?

Nem zárom ki, hogy lesz ilyen. Ezzel is szeretném az együttműködési készségemet kifejezni. Már tárgyaltam a határon túli magyarokkal egy, az ősz folyamán tartandó ülésről, mely a kisebbségi ügyekben érdekelt magyarországi honatyák és a határon túli magyar képviselők együttműködését hivatott biztosítani. Ez egy új intézmény, melynek neve Mama–apa lenne; magyar–magyar parlamenti partnerség. Ez nemcsak a státustörvény kérdését segíthetné lezárni, hanem hozzájárulhatna egy aktív eszmecseréhez a csatlakozás folyamatában.

Pavol Hrušovský újévi beszédét ön pozitívan fogadta. A szlovák házelnök utalt arra, hogy Szlovákia megkövethetné a kisebbségi magyarokat a 2. világháború utáni sérelmekért és diszkriminációért, ha Magyarország is ugyanezt tenné a szlovákokkal szemben a 19. századi elmagyarosítás miatt. Ön ezt reálisnak tartja?

Ez csak előzetes egyeztetés, a történelmi múlt teljes és reális feltárása mellett, a kölcsönösség alapján történhet, amivel Hrušovský úr is egyetértett. Remélhetőleg erre hamarosan sor kerül. Egyébként a nemzetközi porondon a szlovák házelnökkel nagyon jól együttműködünk. Legutóbb Athénben is közösen fejeztük ki azt az igényt, hogy az uniós alkotmányos szerződés aláírására csak akkor kerüljön sor, amikor már a társult országok is teljes jogú tagok lesznek. Több kérdésben azonos a célunk, remélem, ez a jövőben is így lesz.

Milyen jövőt jósol a visegrádi országoknak az Európai Unión belül?

Valamennyi eddigi regionális együttműködést az új életünknek megfelelően kell átépítenünk. Van ennek jövője, de lehet, hogy nemcsak ilyen szűk körben, lehet, hogy a csoportot bővíteni kell. Mindenestre az együttműködést újra át kell gondolni.

Azért is felmerül a visegrádi csoport jövője, mert az uniós csatlakozási tárgyalások végén a V4-ek nem közösen léptek fel, hanem mindenki külön-külön próbált minél jobb feltételeket kialkudni magának.

Természetes, hogy elsősorban mindenki a saját érdekét képviseli. De ez nem jelenti azt, hogy időnként nem lehet tárgyalóasztalhoz ülni és kijelölni, hogy mi az, ahol együtt tudunk működni, és az sem baj, ha pontosan látjuk, hogy mikor és miben válnak szét az érdekeink.

Ön nemcsak házelnök, hanem az MSZP elnökhelyettese és a párt szervezeti megújulásáért felelős kabinetének vezetője is. Milyen változás vár a szocialistákra?

Az MSZP 14 éve alakult. Ezalatt az MSZP most kapott másodszor lehetőséget a kormányzásra. Az eddigi ciklusváltásokra jellemző volt, hogy a párt és a kormányzat között nem létezett harmonikus kommunikáció, ami egyebek mellett választási vereséghez vezetett. Ez nemcsak a mi pártunkra volt jellemző. Ezt megelőzendő a több mint egy évtized tapasztalatai alapján a maihoz képest egy változó struktúrában gondolkodunk. Ez a szakmai, illetve rétegpolitikai erőterek megerősítését, a választókörzeteken és a régiókon alapuló gondolkodásmódot jelent. Ez a korszerűsítés azonban nem történhet egyik napról a másikra. Terveink szerint a párt 15. születésnapjáig – jövőre lesz – ezeket az új struktúrákat, melyek új tartalmat és kommunikációs teret is jelentenek, létrehozzuk. Remélem, ez is hozzájárulhat a 2006-os választási sikerhez.