Ivan Šimko nem haragszik

Csak létrejött a Szabad Fórum platform, mivel a pártból elszivárgott a politikánk alapját képező és az egyes döntéseket megelőző egészséges párbeszéd. Az utóbbi időben már csak utólag vitatkoztunk az egyes döntésekről, melyek annyira kétesek és érthetetlenek, hogy a szavazók lassan elfordulnak a párttól. A miniszterelnök a nyáron mindenféle egyeztetés nélkül felröppentette a csoportocska témát – ez demokráciába nem illő, klasszikus összeesküvés-elméletnek számít. Aztán következett az SDKÚ alelnökének leváltása, pedig e tisztségbe a párt kongresszusa választotta, és a bűne csak annyi volt, hogy a kormányban a lelkiismerete szerint szavazott. Mindeközben az országban súlyos reformokat próbálunk megvalósítani, és hiányzik a koordináció. A legerősebb kormánypártnak és a miniszterelnöknek az összeesküvés-elméletek helyett ezzel kellene foglalkoznia.

Pavol Prokopovič, az SDKÚ közlekedésügyi minisztere nem érti, minek kell platform ahhoz, hogy valakik véleményt nyilvánítsanak, és szerinte a pártban nem drámai a helyzet. Az viszont, hogy a kormányfő összeesküvéses, nem demokratikus módszereket alkalmaz, elég komolyan és drámaian hangzik.

Pártunk legnagyobb baja, hogy képtelen az önreflexióra, képtelen tanulni a hibákból. A választópolgárok támogatottságából élő erőnek foglalkoznia kell azzal, ha romlanak a népszerűségi mutatók. Jelentősen csökkent a párttal rokonszenvezők száma, ami önmagában nagy dráma, és az átláthatatlan titkoscsoport-ügy csak rontott a helyzeten, amiről beszélni kell.

De miért csak most? Átláthatatlan és furcsa ügyek már korábban is voltak az SDKÚ-val kapcsolatban. Akkor miért nem emelte fel a hangját?

A csoportocska ügy politikai színezetű, ön viszont az SDKÚ finanszírozásával kapcsolatban felmerült kételyekre céloz. A nyilvánosság számára egyetlen párt anyagi háttere sem világos.

Az ön számára sem világos az SDKÚ-é?

Sajnos nem.

Pedig az SDKÚ alelnöke volt.

Az 1989 után lefektetett szabályok szerint íródnak bizonyos formális jelentések, melyeket a pártok tisztségviselői is ismernek, és e dokumentumok alapján minden rendben van. De ha valaki józan ésszel végiggondolja az egyes pártok választási kampányát, és megnézi a bevallott összegeket, csak a vak nem látja, hogy valami nem stimmel. Ez nem csak az SDKÚ problémája.

E gyanús finanszírozásra gondolt, amikor azt mondta, az SDKÚ rendkívül beteg párt, melyben nem demokratikus módszerek uralkodnak? Csakhogy ön az alapító tagok egyike, Mikuláš Dzurindának pedig évekig jó barátja volt. Miért hagyta megfertőződni a pártot és elhatalmasodni a betegséget? Az elmúlt időszakban, amikor Ladislav Pittnert felváltotta a belügyminiszteri székben, még nyilvánvaló volt Dzurindával szembeni abszolút lojalitása. Mi történt?

Ez a kérdés nem nekem szól. Nem én tettem javaslatot a kormányfő menesztésére, hanem ő az én leváltásomra.

Nem csak sértődöttségről van szó? Nem csak bosszút akar állni, amiért eltávolították a bársonyszékből és a párt alelnöki tisztségéből?

Személyem eltávolítása bizonyos folyamat betetőződése volt. Nem értettem egyet azzal a módszerrel, ahogyan a miniszterelnök végül is megszabadult a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójától, mert védelmi miniszterként tisztában voltam e lépés kockázataival. Nem tehettem másként. Többéves együttműködésünk és barátságunk után magam is furcsállom a kormányfő reakcióját, de ezt tőle kell megkérdezni.

Miért platformmal válaszolt Dzurinda furcsa magatartására és az SDKÚ-n belüli viszonyokra? Miért nem lépett ki a pártból?

Mindenki azt teszi, amit helyesnek tart. Sokat gondolkodtam ezen, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem elég bírálni és a probléma elől elfutni, hanem meg kell próbálni a betegségre gyógyírt találni.

Hogyan?

Ahogyan már említettem.

Azaz?

A platformmal létrehoztunk egy olyan fórumot, ahol megpróbálkozhatunk önkritikát gyakorolni, magunkba szállni és tanulni a hibákból. Eltávolodtunk az eredeti értékektől. Létezik valamiféle érdekeket képviselő és egy, bizonyos mélyebb emberi ösztönzésből, azaz erkölcsi értékekből táplálkozó politika. Ezen értékek közé tartozik a szabadság és az igazságos társadalom iránti vágy, melyek mindenki szívét melengetik. A polgárok abban bíznak, a pártok és a politikusok mindent elkövetnek ezen értékek védelme és megteremtése érdekében. Sajnos az utóbbi időben csak érdekháborúról hallani, a pártok a polgároknak tett ígéretek teljesítése helyett a hatalomért küzdenek. Ennek véget kell vetni.

Dicséretes, hogy a szabadságért és egy igazságosabb társadalomért harcol, de még mindig nem világos, hogyan akarja ezt megvalósítani. Elemzők szerint nincs esélye létrehozni egy jobb SDKÚ-t, mindössze elbizonytalaníthatja a párt szavazóit. Amit mond, az szépen hangzik, de konkrétan mit akar elérni?

Nemcsak szépen hangzik, hanem őszintén hiszek benne. Az említett értékeknek kellene motiválniuk megnyilvánulásainkat, tevékenységünket, döntéseinket. 14 éve erre törekszem, és továbbra is így fogok élni. Ha ez egyeseknek túl naivnak tűnik, akkor ennyi naivitást vállalok, és nem zavar. Számomra az a mérvadó, hogy a polgárok értik, amit mondok.

František Mikloško szerint a platform létrehozásának nem lenne értelme, ha a parlamentben vagy az SDKÚ-n belül nem állnának elő követelésekkel...

Nem azért hoztuk létre, hogy azt csináljuk, amit Mikloško előír, hanem mert szeretnénk közelebb kerülni azokhoz a polgárokhoz, akik a választásokkor megajándékoztak bizalmukkal.

Garantálja, hogy a Szabad Fórum megalapításával nem veszi kezdetét a szabad zsarolás és üzletelés?

Csak azt ismételhetném meg, amit már az imént leszögeztem.

Kívülről úgy tűnik, szétesőben a legerősebb kormánypárt, ráadásul ön úgy fogalmazott, hogy a koalíciós szerződést sem ártana felülbírálni.

Ezt azzal kapcsolatban vetettem fel, hogy a kormánypárti honatyák száma 75-re csökkent. Nehezen elképzelhető, hogy még három évig a jelenlegi állapotok mellett működjön a koalíció, azaz hogy csak üzletelés útján tudjon biztosítani megfelelő számú szavazatot a kulcsfontosságú törvények elfogadásához. Ezt a koalíciós partnereknek mihamarabb orvosolniuk kell.

Dzurinda szerint a Szabad Fórum nem gyengíti, hanem gazdagíthatja az SDKÚ-t, bár nem érti, miért volt rá szükség. A pártelnök szerint önnek csak úgy van esélye a nagypolitikában maradni, ha nem távozik a pártból.

Szomorú, hogy a miniszterelnök nem érti, miért jött létre a platform, és nem látja, mi késztetett annyi embert e lépésre. Ez azt jelenti, hogy képtelen felfogni a valódi értékeken alapuló politikát, és ez az ő legnagyobb problémája. Dzurinda nem tudja elfogadni, hogy egyedüli ambícióm a már említett értékek szerint élni. Az, hogy közben aktívan vagy kevésbé aktívan foglalkozom politikával, nem fontos. Lényegtelen, Dzurinda szerint mi jó és mi nem jó a számomra.

Olyan ambíciója sincs, hogy felváltsa Dzurindát az SDKÚ élén?

Jelen pillanatban ez nem téma.

Netalán köztársasági elnök szeretne lenni?

Ezzel a kérdéssel sem foglalkozom. Sokan firtatják, de most lényegesebb dolgok is vannak annál, mint ki lesz a következő államfő. Arra kell összpontosítani, hogy a jelenlegi romlott állapotok közepette alternatívát teremtsünk a csalódott, ugyanakkor reformpárti és felelősségteljes politikát óhajtó polgárok számára. Az államfőválasztás februárban lesz időszerű, majd akkor kérdezzen.

Vagyis nem zárja ki ezt a lehetőséget?

Ismeri a mondást: minden katonánál ott van a marsallbot, mégsem akar mindenki marsall lenni, és nem is lesz mindenkiből az. Azaz sokakban rejtőzik vezetői hajlam, még sincsenek vezetői ambícióik, és a legtöbben nem is válnak azzá.

Dzurinda az előző időszakban Ľudovít Kaníkot is eltávolította a vagyonalap éléről, később kibékültek, és az egykori kegyvesztett ma szociálisügyi miniszter. Minek kell történnie ahhoz, hogy az SDKÚ elnöke megértse az ön lépéseit?

Nem vagyunk egyformák, ez az ő belső adottságain és hozzáállásán múlik. Ha őszintén fog érdeklődni indokaink iránt, annak csak örülni fogok.

Gondolja, hogy leülnek még valaha kávézni, és barátian csevegni?

Soha senki felett nem törtem pálcát, az életre-halálra és a mindörökre típusú hozzáállástól mindig idegenkedtem. Jelen pillanatban azonban eltér a véleményünk a politikáról és a közszereplésről.

Vagyis már nem haragszik rá?

Soha senkire nem voltam képes sokáig haragudni. Még ha előfordulnak is nézeteltérések, és előjönnek az indulatok, az érzelmi megnyilvánulások egy hétnél hosszabb ideig nem tartanak. Sok mindennel nem értek egyet, de nem haragszom.