Interjú Wollent Józseffel a keddi Új Szóban

Az ön által irányított egyesület mit tart legaktuálisabb feladatának az Ipoly völgyében?

A folyó túlpartja már a Duna-Ipoly Nemzeti Park területe, ami a Börzsönnyel és a Pilis-hegységgel összesen 60 ezer hektár, s annak kapuiként ott van Zebegény, Királyrét, Visegrád, Nagymaros. Északról viszont nincs olyan belépő kapuja sem a parknak, sem az Ipoly völgyének, amely eligazítaná, szolgáltatások tekintetében ellátná részint a turistákat, részint a tudományos kutatókat vagy a környezetvédőket. A természet megóvásának gyakorlati gócpontjairól már nem is szólva. Párkánytól az Ipoly mentén végig ez ma még keményen hiányzik. Ezért jó, hogy a Jégmadár ilyen központtá fog kiépülni. A környező vidék, ez a 11,8 kilométeres folyószakasz jelenti napjainkban azt a lényegében érintetlen tájat, ahol a kíváncsi érdeklődőnek szinte tenyerén az ősi erdő, ahol megfigyelhető mind a száraz, mind a vizes élő terület, a régió gazdag vad- és növényvilága. Szervezetünk megalakulásakor, még 1992 decemberében célként az Ipoly-völgye természeti s kulturális értékeinek védelmét tűztük magunk elé, és mára azt mondhatjuk, hogy a környék bő 400 hektárnyi területét sikerült megóvnunk az enyészettől. Sajnos, a folyó határszakasza északi tájainak mintegy kilenc tizedét jobbára elemésztette, tönkretette a nemtörődöm mezőgazdaság és mederszabályozás. A Miklósi Péter készítette teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!