IDÉZETEK

„A tömlöcben való keserves szenvedéseket nincs penna, amely jól leírhassa: 1. ez nem utolsó volt, hogy a cégéres latrokkal, átkozódó, káromkodó istentelen emberekkel együtt tartatnak vala: az holott azoknak káromló nyelvek miatt Istennek sem szolgálhatnak vala, amint kívánnák. 2. kígyók és varasbékák s egyéb csúszó-mászó állatok, ártalmas bogarak miatt soha nyugodalmak nem volt: a sok embernek a szemétben bűzhödött testekből felmenő nehéz gőzölgés sokszor kicsinyben múlt, hogy el nem dögleltette és a miatt meg nem fúltanak. 3. ez valóban nagy nyomorúság és szívekig beható ínség volt, hogy nyárban a kemény melegekben olyan szoros tömlöcekben rekesztetnek vala a föld alá, hogy lélegzetet is a sokaság miatt alig vehetnének és gyakorta a nagy meleg büdösség miatt el is ájulnának s még sem nyerhették meg, hogy a szabad aerre kivigyék csak egy fertály óráig is. Télben pedig a föld színén való fogházban, melynek fedele az ég volt, tartatnak vala, és hideggel csak meg nem öletnek vala, az holott a melegedésnek okáért egymás hátára feküttenek, némelyek pedig a szemétbe bújtanak: így mint az oktalan állatokkal szoktanak cselekedni, azt is megtagadták ezekt#l. Akik az ablakhoz közel feküttenek, sokszor puskaporral azoknak oldalokat, szakállokat, hajokat felsütötték az embertelen s arra megbérlett őrizők, sokszor a természet dolgára is ki nem eresztették őket...”

(Kocsi Csergő Bálint: Kősziklán épült ház ostroma, 1676)

„Jóllehet nemes embert a gályákra adni nem szabad”

„Negyvenegy személyeket indítottanak vala el, de csak harmincat vihetének el bennek Nápolyba: mert hatot Teátéban hagytanak vala betegen, három elszökött vala, kettő ismét meghalt vala. Nyolcadik napján májusnak lerakatják ezekkel az ő vasokat, és a gályákra viszik, holott nagy vasláncokkal kötözik meg, hajokat is elnyírik. Adtak vala pedig minden személyt 50 aranyért a gályákra, 38 személyt, noha annyin nem valának. Májusnak kilencedik napján 1675. a rabok lajstromába írák, felírák atyjokat, anyjokat, hazájokat, de eladattatásoknak okát, idejét, amint szokás vala, fel nem írák: és minekutánna megbélyegezték volna őket, eloszták a gályákra elegy az hadban fogott szerecenekkel, törökökkel, maurusokkal: jóllehet pedig Nápolyban a nemes embert a gályákra adni szabad nem vala, mindazáltal ezeket, kik többire születésekre is, de hivataljokra nézve mind nemes emberek valának, bevevék. Mikor lajstromba írják vala, mondák a tisztek: mit csinálunk ezekkel? Hiszen csak a bőrök s a csontjok?”

(Kocsi Csergő Bálint: Kősziklán épült ház ostroma, 1676)