Idén egyesek erőből politizáltak

Felerősödött az emberekben a politikának mint úri huncutságnak a képe, ahol a közérdek helyett valamilyen homályos üzletkötésekkel vannak elfoglalva a politikusokPavol Funtál felvételeAz IVO társadalom helyzetéről szóló elemzését ismertetve elmondta, a többségi lakosság egyre inkább elfogadja a Magyar Koalíció Pártját kormánytényezőként. Mennyire lepte meg ez Önt?

Nem meglepetésről, inkább paradoxonról beszélnék, amelyet azonban nagyon pozitívan értékelek. A szlovákok sokkal inkább elfogadják az MKP kormánybeli tevékenységét, a magyarok viszonylag kritikusak, és ez az elmúlt évben sem változott. Én ezt a magyar kedvezménytörvény körüli hercehurcával, illetve a magyar egyetem kérdésével magyarázom, amely közvélemény-kutatásaink idején még nyitott volt. Ha már a Selye János Egyetem megalapításánál tartunk, a szlovákok többsége ugyan nem tudta magáévá tenni a magyar pártnak ezt a célkitűzését, ám ennek ellenére valamennyi kormánypárt közül éppen az MKP tevékenységét értékelték a legkedvezőbben.

A többi kormánypárt, így az egész koalíció népszerűsége viszont folyamatosan csökken. Ön szerint rászolgált a Dzurinda-kabinet a választók bizalmatlanságára?

Gyakran előfordul, hogy a kormány csökkenő népszerűségét a gazdasági megszorító intézkedések számlájára írják. Ez olyan teher, amelynek viselését a kormány elvállalta, mert hiszi, hogy hosszú távon meglesz az eredménye. Ebből a megközelítésből a kérdésére nemmel válaszolnék, tehát a reformfolyamat elindítása miatt nem kellene haragudniuk az embereknek a kormányra. Persze, az igaz, hogy vannak még tartalékai a kormánynak a nyilvánossággal való kommunikáció terén. Meg kellene tanulniuk megmagyarázni, ha úgy tetszik: eladni az embereknek a reformokat. A kormányzat azonban később olyan módszerrel kezdett politizálni, amely a polgárokban azt az érzést keltette, hogy a kabinet ahelyett, hogy a kulcsfontosságú reformokkal foglalkozna, energiáját inkább egyes politikusok, illetve pártok csoportérdekeinek megvalósítására pazarolja. A bizalom csökkenése bizonyosan ennek a jelenségnek is tulajdonítható. Felerősödött az emberekben a politikának mint úri huncutságnak a képe, ahol a közérdek helyett valamilyen homályos üzletkötésekkel, saját érdekeik megvalósításával vannak elfoglalva a politikusok. Ez egyértelműen negatív jelenség, mert ha az állampolgárok azt látják, hogy ők, a politikusok, akiknek példaképül kellene szolgálniuk, azt csinálnak, amit csak akarnak, feltehetik a kérdést, én miért ne szeghetnék meg bizonyos elveket? Felméréseinkből kitűnik, hogy ez a negatív jelenség főként az SDKÚ népszerűségének drámai csökkenésében nyilvánult meg. A kormánykoalíció többi négy pártja többé-kevésbé stabilan meg tudta őrizni támogatottságát.

Hogyan viselkedett ebben a helyzetben az ellenzék? Mennyire volt konstruktív a közügyekhez való hozzáállása?

Az ellenzék standard módon viselkedett, semmi olyasmi nem következett be, ami negatív irányba vetette volna az országot. Az ellenzék kihasználja a rendelkezésére álló eszközöket, gondolok most például az előrehozott választások támogatására kiírt petíciós akcióra. Annak ellenére, hogy az aláírások gyűlnek, az emberek többsége aránylag józanul ítéli meg egy esetlegesen megvalósuló előrehozott választás lehetséges hozadékát. Látják, hogy nincs egy másik, egyértelműen járható út. Az ellenzéki pártok sem egységesek, különbözők az elképzelések, sőt, még ezeket az elképzeléseket sem tudják érthetően és világosan megfogalmazni.

Ön hogyan látja az előttünk álló évet? Hogyan befolyásolhatja a belpolitikai helyzet alakulását az, hogy a kormánykoalíció kisebbségbe került a parlamentben, és hogy jövő május elsejétől az Európai Unió tagállamává válik Szlovákia?

Ebben a helyzetben különösen nehéz jóslásokba bocsátkozni. Azt hiszem, sikerül megtartani a kormánykoalíció egységét. Az előállt helyzet tükrében ugyanis a koalíciónak látnia kell, hogy csak akkor sikerülhet megvalósítani az egy évvel ezelőtt kitűzött célokat, ha félreteszi a torzsalkodást. Úgy gondolom, jövőre luxussá válnak azok az erkölcsi és civilizációs értékrendeken alapuló témák, amelyek 2003-ban felkavarták és megosztották a közéletet. Gondolok most elsősorban a terhesség-megszakítást szabályozó törvénymódosításra. Ha a hasonló témák miatt veszélybe kerülne a kormánykoalíció egysége, valószínűleg ismét mellékvágányra terelik, ha úgy tetszik, a szőnyeg alá söpörik ezeket. Jövőre inkább a szociális és gazdasági reformok folytatásán lesz a hangsúly. Ha az egyes pártok képviselői betartanak bizonyos játékszabályokat, ha a politikai tárgyalás alapelveit és a közös megoldás keresésének szándékát megerősítik, ritkábban fordul elő, hogy valaki túl sokat akar majd saját magának. Mindaz ugyanis, aminek az utóbbi időben tanúi lehettünk, éppen annak következménye, hogy bizonyos személyi kérdéseknél túlontúl nagy teret kapott az erőstratégia. Nagyon érdekes lesz figyelni, hogyan befolyásolja majd a reformokról folytatott vitát a tény, hogy belépünk az Európai Unióba.

Ha már itt tartunk, mit várnak, illetve mennyire tartanak az emberek az Európai Uniótól?

Az IVO közvélemény-kutatásainak eredményeiből kitűnik, hogy Szlovákia állampolgárai egyáltalán nem tartják valamiféle mumusnak az EU-t, nem félnek az ország uniós tagságától. Az EU jelenlegi tagországainak rendkívül pozitív képe van a hazai lakosság szemében. Gazdagabbnak, demokratikusabbnak, öntudatosabbnak tartjuk ezeket az államokat, olyanoknak, amelyekre inkább hasonlítanunk kellene, mintsem félnünk tőlük. Azt azonban nehéz előre jelezni, miként változik meg az emberek véleménye az EU-ról annak tükrében, ahogy sorsuk, mindennapjaik, életszínvonaluk alakul a csatlakozás után. Sok múlik azon, hogyan fogják a politikusok ezeket a változásokat tolmácsolni, magyarázni. Röviden, az optimizmus és a realizmus ötvözete az, ahogy az emberek az EU-ról vélekednek.