Hinni kell az európai csodában

Bojan Brezigar: „A legáltalánosabb kérdések tekintetében elismert és védett kisebbség vagyunk Olaszországban.” Somogyi Tibor felvétele Hogyan jellemezné az Olaszországban élő szlovén kisebbség helyzetét?

Ötvenéves hiábavaló várakozás után tavaly február óta végre törvény védi a szlovéneket. A jogszabály rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazása azonban máig várat magára. Még mindig vannak tehát gondjaink és nehézségeink, azonban a legáltalánosabb kérdések tekintetében elismert és védett kisebbség vagyunk.

Ez mit jelent?

Az óvodától az általános iskolán át a középiskoláig tanulhatunk szlovénül, és arra is lehetőségünk van, hogy főiskolai tanulmányainkat Szlovéniában folytassuk. Az ottani egyetemi képzés végén okleveleinket elismerik Olaszországban. Naponta tizenkét órás szlovén műsor van a rádióban és félórás a televízióban. Ez persze nem elég, de legalább valami van. Egy hivatásos színházi társulat működik, az ő költségvetésük nagy részét az állam fedezi. Napilapunk is jelentős állami támogatást kap, csakúgy, mint kisebbségi közösségünk kulturális rendezvényei. Ebből a szempontból tehát védett kisebbségnek számítunk. Ami hiányzik, az a kétnyelvűség a tudományos életben és a közigazgatásban. A kétnyelvűséghez csak hét kis közösségben van jogunk, ahol a szlovének a második világháború végéig számottevő többségben voltak.

Olaszországban nagyon gyakran változik a kormány, a kabinet nem szokta kitölteni a megbízatási idejét. A politikai garnitúra változása mindannyiszor magával hozza az irányváltást a kisebbségi politikában is?

A mi szempontunkból a balközép koalíció volt a legjobb, mert ők érték el a kisebbségvédelmi törvény elfogadását. Most, a Berlusconi vezette új kormány alatt gondjaink vannak a törvény alkalmazásával.

Ön a Ritkán Használt Nyelvek Európai Hivatalának vezetője. Hogyan harcolhat ez a kormányon kívüli szervezet a kisebbségi nyelvi jogokért?

Tudnia kell, hogy hivatalos szerződéseiben az Európai Unió nem foglalkozik a kisebbségi közösségek nyelvhasználati jogaival. Bármeddig keresgélhet a dokumentumokban, nem talál említést sem a kisebbségi nyelvekről. A több száz uniós program egyike sem foglalkozik a kisebbségek nyelvhasználatával. ĺgy aztán nagyon nehéz megbirkózni ezzel a feladattal, mert gyakorlatilag nincs jogi alapja a kisebbségi nyelvek használatának. Még mindig vannak olyan uniós tagállamok, például Görögország és Franciaország, amelyek egyszerűen nem ismerik el a kisebbségek létét. Továbbá gondjaink vannak a szakkifejezésekkel is. Szinte országonként más-más szót használnak ugyanannak a fogalomnak a megjelölésére. Ausztriában és Németországban a népcsoportok kifejezés használatos, viszont Olaszországban nyelvi kisebbségnek neveznek bennünket. Sok európai országban azt mondják, kisebbségi nyelvek; Spanyolországban az autonóm régiók nyelve megnevezés dívik, Franciaországban pedig regionális nyelvekről beszélnek.

Milyennek látja a kisebbségi nyelvek helyzetét, szerepét és jövőjét az egységesülő Európában?

Van egy vissza-visszatérő alapkérdés, amellyel nagyon gyakran találkozunk: miért kell ilyen sok nyelvet használniuk az embereknek, nem lenne-e sokkal egyszerűbb, ha mindenki angolul beszélne? Európa viszont nem Amerika. Európa nem a népek olvasztótégelye. Európát különböző kultúrák és nyelvek alkotják. Az európai csoda, az egyesülés csodája csak akkor lehet maradéktalan, ha az európai intézmények minden szinten valorizálják valamennyi ország összes régiója minden közösségének, sőt, minden falvának különleges gazdagságát és örökségét. Ha ez megvalósul, az emberek örömmel élnek majd az egyesült Európában, mert bár egységes fizetőeszközt használnak és átjárhatók a határok, megmaradnak hagyományaik, nyelvük és ősi kultúrájuk. Egyszerre lehetnek tagjai saját kisközösségüknek és a hatalmas Európának. Ez lesz az európai csoda.

Ön hisz a csodákban?

Maradjunk annyiban, hogy optimista vagyok.