Hét évvel a Kuciak-gyilkosság után: igazság helyett visszarendeződés?

Az újságíró-gyilkosság egyértelmű mérföldkő Szlovákia történetében, úgyhogy ideje számotvetni. Ha csak a közelmúlt közéleti eseményeire is tekintünk vissza, elég egyértelműnek tűnik: nem túl jó a helyzet. Először viszont érdemes nagy vonalakban felidézni mi minden történt az évek során.

A haláleset körülményei

A két fiatalt saját otthonukban, Nagymácsédon gyilkolták meg. A nyilvánosság február 26-án értesült a tragédiáról. A kivégzésszerű gyilkosságot megrendelésre hajtották végre, miután Kuciak olyan korrupciós ügyeken dolgozott, amelyek szlovákiai oligarchák és politikai kapcsolatok szövevényes hálóját érintették. Hamarosan kiderült, hogy az ügy egyik fő szála Marian Kočnerhez vezet, aki Kuciak egyik cikksorozatának középpontjában állt.

Tömeges tüntetések

A gyilkosság óriási társadalmi felháborodást váltott ki. Szlovákiában a rendszerváltás óta nem látott méretű tüntetések kezdődtek, amelyeken több százezren követeltek igazságot. 

A demonstrációk nemcsak az újságíró-gyilkosság kivizsgálását, hanem a korrupció felszámolását és a politikai felelősségre vonást is sürgették. 

A közvéleményben megrendült a bizalom a hatóságok iránt, különösen, miután egyre több bizonyíték utalt arra, hogy az igazságszolgáltatás legfelsőbb szintjeit is áthatja a korrupció.

A kormány bukása

Bár február 27-én az akkori miniszterelnök, Robert Fico – a belügyminiszter, Robert Kaliňák, a rendőrfőkapitány, Tibor Gašpar – társaságában egymillió eurós jutalmat ígért, amely készpénzben hevert előtte, a gyilkosság elkövetőjének vagy elkövetőinek felderítéséhez vezető információkért, mindannyiuknak távozni kellett.

Fico március 15-én mondott le kormányfői posztjáról, Kaliňák három nappal korábban, Gašpar viszont egész május végéig húzta posztján. Az első miniszter egyébként, aki lépett, Marek Maďarič volt, a kulturális tárca vezetője.

Aztán a kormány átalakult, két évig a mostani államfő, Peter Pellegrini vezette a végrehajtó hatalmat, majd a 2020-as választásokon győztes Igor Matovič követte. Mindez pedig odavezetett, hogy Fico 2023-ban visszakerült oda, ahol egykor volt, de Kaliňák és Gašpar is, más-más pozícióban ugyan, de visszatért.

Kočnert elítélték, de nem az újságíró-gyilkosságért

A bérgyilkosság árát 70 ezer euróra becsülték – ennyit tehát egy újságíró életének „piaci értéke”. A gyilkosság megszervezésével Alena Zsuzsovát, Kočner bizalmasát vádolták meg, aki a vád szerint közvetítőként működött közre. Őt és másik három személyt el is ítélték az emberölés lebonyolításáért, de magát Kočnert  – akit az ügyészség a gyilkosság valódi megrendelőjének tartott – a bíróság egyelőre nem találta bűnösnek ebben az ügyben. Vagyis, bár más bűncselekmények miatt börtönben van, a Kuciak-gyilkosság miatt eddig nem ítélték el.  

Ez a döntés sokakat felháborított, hiszen a nyomozás és a háttérinformációk alapján Kočner központi szerepe egyértelműnek tűnt.

Mi az irány?

2023-ban Szlovákia ismét bizalmat szavazott Robert Fico pártjának, a Smernek, amelynek politikai öröksége szorosan összekapcsolódik a Kuciak-gyilkosság idején tapasztalt visszaélésekkel. Az új kormány megalakulása óta több olyan döntés is született, amely az igazságszolgáltatás függetlenségét és a sajtószabadságot fenyegetheti.

A gyilkosság hetedik évfordulója előtt az is egyértelművé vált, hogy a politikai közbeszéd sem kíméli az áldozatok emlékét. Katarína Roth Neveďalová, a Smer képviselője az Európai Parlamentben kijelentette például, hogy egyes politikusok „táncolnak” Kuciak és jegyese sírján, valamint – és ez fajsúlyos – a tények elferdítésével is megvádolta a sajtót, hozzátéve, hogy a „miniszterelnök elleni merényletért is részben felelősek”.

Azt már megszokhattuk, hogy a jelenlegi kormány nem szívleli az újságírókat, de utóbbi megközelítés már-már áldozathibáztatásba csap át.

Mindeközben a korrupció csak tovább mélyült az országban: 2024-ben 12 helyet csúszott vissza Szlovákia a Transparency International korrupciós listáján. Az aktuális kormány természetesen azt állítja, hogy az értékelés nem objektív és nem mutat valós képet.

Úgy tűnik viszont, hogy az események mintegy körbe értek: ismét válságban van a Fico-kabinet, mert még ha a kormány átalakításával sikerült is egyben tartani a koalíciót, a parlamenti többség továbbra sem garantált. A különbség abban áll, hogy most nem azért van válság, mert egy konkrét tragédiáért tenné őket felelőssé a társadalom, hanem mert pártok közötti és személyes nézeteltérésekeit nem igazán sikerül rendezni.

A ma hétévesek intenzíven tanulják, hogyan kell viselkedni a társadalmi normákkal összhangban. Ficóék viszont, úgy fest, nem sok sikerrel sajátították el a kulturált együttélés szabályait.