„Ha lehetőséget kapok, kihasználom”

23 éve nős, két gyermek édesapja, eredeti foglalkozását tekintve ügyvéd, Szlovákia egyik legnagyobb vállalatának vezérigazgatója. Noha sok fáma kering róla, ugyanaz az ember, aki 1989 előtt volt, amikor csak szűkebb környezete ismerte.

Milyen a családi háttere?

Paraszti családból származom, amelyet soha nem vetett fel a pénz, sőt. Szüleim józan paraszti értékrend szerint neveltek. 11 éves koromtól félárván nőttem fel, miután édesapám, aki munkásként a Slovnaftban dolgozott, meghalt. Édesanyám mindent megtett azért, hogy a húgommal ne érezzük magunkat hátrányosabb helyzetben a többi gyerekhez képest. Édesapám halála rákényszerített arra, hogy már gyerekkoromban megtanuljak dönteni, és felelősséget vállaljak a döntéseimért.

Az Ön karrierje álomkarriernek nevezhető, amilyenre sokan vágynak. Sokat segített Önnek a politika?

Nem tudom, hogy álomkarrier-e az enyém, de abban biztos vagyok, hogy az a 3-4 év, amit aktívan a politikában töltöttem, szakmai, főleg jogi téren sok tapasztalatot adott. De ez az epizód csak egy kis része a karrieremnek. 1992-ben, amikor az MPP – amelynek képviselője voltam – nem került be a parlamentbe, felhagytam az aktív politizálással. Csekes Erika kolléganőmmel megalapítottuk Dunaszerdahelyen közös ügyvédi irodánkat, ami abban az időben nagyjából két íróasztalból és egy számítógépből állt. Az évek során sikerült felépítenünk Szlovákia jelenleg egyik legnagyobb ügyvédi irodáját, amely 2002-ig piacvezető volt a legnagyobb külföldi befektetések képviselete terén. Mindezt nem állami megbízásokkal értük el, hanem önerőből. Felbuzdulva az iroda sikerein, vállalkozásba kezdtem. Igyekeztem megtalálni a piacon az új lehetőségeket, azt, ami még itthon nem volt meghonosodva, de Nyugaton már igen. Később megvásároltam néhány csődbe jutott vállalatot Dél-Szlovákiában, amelyeket érdemesnek tartottam arra, hogy talpra álljanak. Ilyen volt például a dunaszerdahelyi Tauris Danubius húsüzem vagy a nagymegyeri tejgyár, amelyek ma ismét sikeres vállalatok. Ezeket az érdekeltségeimet a mai napig megtartottam. Nem privatizáltam. Fontos volt számomra, hogy a vállalatokba, amelyeket létrehoztam vagy megvettem, helyi menedzsereket találjak. Nem hiszem, hogy a dolgok azért történnek, mert valaki lehetőséget kapott. Az emberek nagy része nagyon sok lehetőséget kap, de nem él vele. Bennem megvan az, hogy ha lehetőséget kapok, kihasználom.

És az MKP?

Tudtam azt, hogy ’98-ban mi az, ami egy politikai pártot erőssé tehet. Tudtam azt is, hogy amennyiben az MKP-nak nincsenek erős emberei a gazdasági életben, nincs esélye politikailag a felszínen maradnia. Ezért igyekeztem segíteni. Sokan megpróbálták az elmúlt években úgy beállítani a kapcsolatomat a párthoz, hogy ez egy alá-fölé rendelt viszony. Ez nem igaz. Az MKP egy része a múltamnak, de ennél fontosabb dolgok is vannak az életemben. 1998-ban, amikor az MKP még sehol sem volt, én már felépítettem egy jól menő ügyvédi irodát, és hosszú menetelés állt mögöttem a gazdasági életben…

Az MKP szürke eminenciásának tartják. Mekkora befolyással van a pártra?

Ha valaki azt gondolja, hogy egy ember képes befolyásolni egy pártot, valószínűleg fogalma sincs arról, az hogyan működik. Számomra fontos, hogy az egyik kulcsembere lehettem a három szlovákiai magyar párt egyesülésének. 1997-ben kezdtük ezt szorgalmazni, mert úgy éreztük, nem jó a status quo. Abban az időben azonban nem mindenki érezte ezt így, s emiatt elég sok konfliktusba keveredtem még az akkori barátaimmal is. Az életem során többször küzdöttem olyan dolgokért, amiket a többség az adott időben ellenzett.

1998-ban egyesült a három magyar párt, és az MKP két cikluson át a kormánykoalíció része volt. Hogyan értékeli a teljesítményét?

A volt kormány gazdasági téren sok fontos döntést hozott, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szlovákia ma a régió leggyorsabban növekvő gazdasága, vonzza a befektetéseket, és lekörözte a szomszédait, akik sokkal jobb rajthelyzetben voltak. Az MKP az elmúlt nyolc évben az egyik legfontosabb pillére volt a kormánykoalíciónak. Az elért sikerek az egész kormánykoalíció, így az MKP sikerei is. Minden vállalkozó számára fontos, hogy a környezet stabil legyen, minél inkább érvényesülhessen a szabad verseny. Ezen a téren több pozitív előrelépés is történt. Az más kérdés, hogy ezeket sokkal jobban is lehetett volna kommunikálni a lakosság felé, hogy az emberek ne érezzék úgy, a kormány elfeledkezett róluk.

Hogyan látja az MKP jövőjét?

Úgy gondolom, hogy egy erős regionális párttá kellene válnia, mely az adott régió érdekeit képviseli nemzetiségtől függetlenül. Az MKP az elmúlt években is sokat tett a régióért, ám ezt sajnos nem mindig tudta a helyieknek eladni. De erről inkább a párt vezetőit kellene kérdezni.

Elképzelhető, hogy egyszer visszatér a nagypolitikába?

Nem tervezem.

Miért vállalta el a Slovnaft vezetését? Az ügyvédi szakma nem áll nagyon távol az olajipartól?

Akkor kerültem közelebb a Slovnafthoz, amikor a MOL elindult a nemzetközi tenderen a Slovnaft tulajdonrészének megszerzéséért. Akkor a MOL vezetése felkérte ügyvédi irodánkat, képviseljük őket a Slovnafttal való tárgyalások során. A MOL nyert, lekörözte az OMV-t. Büszkeséggel tölt el, hogy a Slovnaft és a MOL stratégiai partnersége sikeres lett, s hogy ebben én is részt vehettem. Később a MOL vezetése a Slovnaft felügyelőtanácsába jelölt, aztán az elnökségbe. 2006 elején kaptam a felkérést a cég vezérigazgatói posztjára. A Slovnaft ebben az időben egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Újszerű, modernebb típusú vezetést igényelt, amellyel megerősítheti pozícióját a nemzetközi MOL-csoporton belül. Mivel Közép-Európa vezető olajipari vállalatáról van szó, számomra a felkérés nagy kihívás volt.

Mit gondol az olajválságról? Mennyiben befolyásolhatja a Slovnaft gazdasági tevékenységét és Szlovákiát egy folyton kiújuló olajválság?

Válságról akkor beszélhetnénk, ha olajhiány lépne fel a világban, ám olajból van elég, ezért is csökken az ára. Tudatosítani kell, hogy a kőolaj hatalmas távolságokból érkezik hozzánk, több országon keresztül. Ezen az útvonalon mindig felléphetnek különböző problémák. Be kell tartani a szerződéseket, ami által csökken a rizikófaktor. A Barátság kőolajvezetéken beállt kétnapos szünet bizonyítja, hogy szükség van az állami tartalékok kiépítésére és az energiaforrások diverzifikálására. Fontos lenne a törvényi keretek módosítása is. A jelenlegi előírások például jelentősen gátolják, hogy a Barátság vezetéket összekössék Schwechattal. Ugyanakkor a Slovnaft szerint Szlovákiát más vezetékekre is rá kellene kötni.

Mit szól a jelenlegi kormány energetikapolitikájához? Az átlagpolgár úgy látja, Fico védi a kisembert a gonosz monopóliumokkal szemben. Tényleg így van? Visszaélnek a monopóliumok a helyzetükkel?

Szerintem igazságos árat csak a piaci verseny generál. Nem a túlszabályozás a helyes út, hanem a verseny erősítése. A Slovnaft erőteljesen támogatja a piaci versenyt, és már bizonyította, hogy nemcsak szlovák, hanem EU-s viszonylatban is versenyképes. Ma termékeinek 75%-át az EU-s piacra exportálja.

Az üzemanyagár szálka volt a Fico-kormány szemében. Az utóbbi hónapokban azonban mintha csökkent volna a kormány kritikája. Miért?

Szlovákia 100%-ban kőolajimport-függő, ami azt jelenti, hogy világpiaci árakon kell beszereznünk a nyersanyagot. Ha megnézzük az EU statisztikáit, jól látható, hogy a szlovákiai üzemanyagárak hosszú távon nemcsak az unió legalacsonyabb harmadába tartoznak, hanem még a Visegrádi Négyek között is a legkisebbek, ha a nettó üzemanyagárakat nézzük. Ez részben a Slovnaft üzletpolitikájának a következménye. Az olaj- és üzemanyagárak nagy részben olyan tényezőktől függnek, amiket sem Szlovákia, sem a Slovnaft nem tud befolyásolni. Ezek leginkább a világpiaci jegyzésárak és a valutaárfolyam. A nyár végén a világpiacon erőteljes kőolaj- és kőolajtermék-árcsökkenésnek voltunk tanúi, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy enyhültek a geopolitikai feszültségek a világban. Némiképp lassult az amerikai gazdaság növekedése, ami csökkenti a keresletet, a készletek növekedtek és a spekulatív tőke is visszahúzta magát a globális olajüzletből. Ez a világpiaci tendencia megjelent a szlovákiai üzemanyagárakban is. A Slovnaft árazása követi a világpiaci változásokat. A piac azonban úgy működik, hogy ha a világpiaci árcsökkenés megjelenik a szlovákiai árakban, akkor törvényszerűen a növekedésnek is meg kell jelennie.

Annak idején az Ivan Mikloš vezette pénzügyminisztérium is megpróbált nyomást gyakorolni a Slovnaftra. Ilyen szempontból a két kormány közt nincs nagy különbség.

Ami az Ivan Mikloš-éra idején történt, az elsősorban politikai töltetű volt. Függetlenül attól, milyen a politikai garnitúra, vállalatunk a legjobb munkáltató Szlovákiában, emellett nem kérünk állami támogatást, saját pénzből ruházunk be, és persze több milliárdos adót fizetünk. A politikának így kellene viszonyulnia a Slovnafthoz, de sajnos nem mindig így viszonyul hozzá.

Amikor Jaroslav Spišiak lett a Slovnaft biztonsági főnöke, sokan azt mondták, mentőövet dobtak a kirúgott főrendőrnek. Valójában miért vitte a cégbe Spišiakot?

Nem Spišiak volt az első, akit megszólítottunk a nagy nevek közül. Ugyanígy megszólítottuk korábban Jusko urat, a Nemzeti Bank volt vezetőjét, aki ma a Slovnaft elnökségének az elnöke. A szakmaiság terén mindketten a legjobbak közt vannak Szlovákiában. Mindkettő jó döntés volt. És ez a trend folytatódni fog. Ha látunk a munkapiacon olyan embert, aki arra érdemes, megszólítjuk. A Slovnaftban nincsenek olyan helyek, amelyek az ember élete végéig szólnak, az én helyem sem olyan. Meg kell tanulni, hogy az embert nem a politika, hanem a szakmaisága teszi jóvá. Egy alkalmatlanról két napon belül kiderül, hogy képtelen teljesíteni. Téved, aki azt hiszi, lehet valaki sikeres csak az által, hogy egy befolyásos ember áll mögötte. Lehet egy ember mögött egy óráig állni, de nem 24 órán, és főleg nem egy életen át.

Lehet ma Szlovákiában vállalkozóként politikai összeköttetések nélkül boldogulni?

Szerintem a sikeres üzletemberek kilencven százaléka politikai kapcsolatok nélkül vállalkozik. A politikai kapcsolatoknál vannak sokkal lényegesebb tényezők, melyek alapfeltételei egy sikeres vállalkozásnak. Azonban, ha a politika valakit ellenségének tart, úgy természetesen nehéz boldogulni. Akkor jó a helyzet, ha a vállalkozók és a kormány között konstruktív párbeszéd folyik. Sokan valamiféle rossz dolognak tartják, ha a vállalkozói szféra kommunikál a politikával. Ez tévhit, hiszen a politika alkotja a jogszabályokat és teremti meg a vállalkozás feltételeit. Nem lenne helyes, ha a politikusok meg sem hallgatnák a vállalkozók véleményét. A fejlett demokráciákban normális, hogy a politika és a gazdaság kommunikál egymással, hiszen az adóbevételek nagy része a vállalkozói szektorból folyik be az államkasszába.

Egy nagyvállalat igazgatója esetében mennyire fontosak a politikai kapcsolatok?

Egy nagyvállalat igazgatójának arra kell vigyáznia, hogy megfelelő távolságot tartson a politikától. Nem létezik, hogy ne legyen kapcsolatban politikusokkal, hiszen a politikai döntések egy része nagyban befolyásolja egy vállalat menetét.

Mi jelenleg a legnagyobb vállalkozáshátráltató tényező Szlovákiában?

Még mindig a jogi bizonytalanság. Túl gyakran és sok esetben radikálisan változnak a törvények. Fontos az, hogy a politika tudatosítsa, hosszabb távú stabil játékszabályokra van szükség. A gazdaság nem tud olyan gyorsan változni, mint ahogy a politika, illetve tud, csak sokkal nagyobb áron. A törvénymódosítások előtt meg kellene vizsgálni a hosszú távú hatásokat is.

Lehet magyarként boldogulni, sőt sikeresnek lenni a gazdasági életben?

Szerintem a sikeres vállalkozás titka az, hogy az embernek sokat kell dolgoznia. Nem hiszek abban, hogy kemény munka nélkül boldogulni lehet. Ha valaki azt várja, hogy elkezd vállalkozni, és már holnap sikeres lesz, rosszul hiszi. A másik fontos tényező, hogy állandóan fejlődni és tanulni kell. Soha nem lehetünk elégedettek azzal, amit ma tudunk, mert az holnap már kevés lehet. A gazdasági siker szerintem nem nemzetiségfüggő. A nemzetiség lehet ugyan néha hátrány, de ugyanúgy az lehet a vállalkozó neme vagy kora is. A szlovákiai magyar közösséghez való tartozásom mindig erőt, elkötelezettséget adott. Viszont soha nem próbáltam sikereimet vagy kudarcaimat azzal magyarázni, hogy pozitívan vagy negatívan diszkrimináltak. Én közép-európai embernek tartom magam, közép-európai értékrenddel. A közép-európai emberekben megvan az, hogy a legnehezebb helyzetekben is feltalálják magukat, és tudnak küzdeni.

Milyen érzés gazdag és befolyásos embernek lenni? Vannak még barátai?

A gazdagság relatív fogalom. Akkor is gazdagnak éreztem magam, amikor Csekes Erikával megalapítottuk az ügyvédi irodánkat Dunaszerdahelyen. Ott volt a családom, sok jó barátom, rengeteg ötlet a fejemben, valamint az eltökéltség, hogy valamit elérjek. Fontos volt, hogy a családom mindig mellettem állt. Ami a barátokat illeti, szerencsés embernek tartom magam. Az igaz barátok nem morzsolódtak le az évek során.

Miért kötelező tájainkon a sikeres és gazdag embereket nem szeretni?

Elszomorít, ha olyan emberek tevékenykedését figyelem, akik miközben visszaélnek a közösség jóhiszeműségével, azzal próbálják elfedni saját jellemtelenségüket és tétlenségüket, hogy alaptalanul rágalmaznak másokat. Az embereket a tetteik alapján kell megítélni. Szomorúvá tesz az állandó áskálódás, a feszültség az emberek között, amikor érdemi viták helyett spekulációk és tévhitek nyernek teret. Nem szeretem, ha valaki tisztességtelen.

Miért kerüli a nyilvánosságot?

Konzervatív ember vagyok. Azt vallom, az ember nem attól válhat sikeressé, hogy nap mint nap írnak róla az újságok, vagy megjelenik a tévében. Vannak olyan emberek, akik nem vágynak arra, hogy önmagukról olvassanak az újságban, hogy sztárok legyenek. Én is ebbe a kategóriába tartozom. Kiábrándít, hogy manapság elég tíz nap a tévében a sztárrá váláshoz.