Folytatódik a harc a túlélésért

„Hamarosan a világháló segítségével is hírt adunk magunkról, az érdeklődőket a kórházban is tájékoztatjuk.” Somogyi Tibor felvételeAz eltelt hónapokban vajmi kevés hír érkezett arról, hogyan tudják az eladósodott kórházat fenntartani.

Talpon maradni nagyon nehéz, de a gondok ellenére és lehetőségeink szerint színvonalas egészségügyi ellátást nyújtunk. Közben persze rengeteget számolunk, tárgyalunk a szaktárcával, az egészségbiztosítókkal, ám a végkövetkeztetés nem örömteli: állami intézetként ilyen finanszírozás mellett veszteségesek vagyunk. A 60 ágyas utókezelő és az 55 ágyas rehabilitációs osztály üzemeltetésére havi 2,9 millió koronára volna szükségünk, ám az egészségbiztosítóktól csupán 2 milliót kapunk. A havi hiányt akkor sem tudnánk lefaragni, ha csökkentenénk a 120 alkalmazott számát.

Ez nem túl biztató jövőkép...

Mégsem esünk kétségbe. A kiutat abban látjuk, hogy az új évtől nonprofit szervezetként folytatjuk tevékenységünket.

Ez mit jelent?

A beteg szempontjából nem változik semmi, a két osztály továbbra is fogadja a rászorulókat. A Vitalita nonprofit szervezet működéséről öttagú igazgatótanács dönt, ebben hárman az államot, ketten a Zdravie nevű nonprofit szervezetet képviselik. Az utóbbi társulás dolgozta ki a kórház átalakításának tervezetét. Nem titok, hogy beruházó nélkül nem boldogulnánk, az E. I. C. Rt. segítségével teljes körű egészségügyi- és szociálisszolgáltatás-nyújtást tervezünk.

Mit kell ezen érteni?

Az itteni épületek kihasználatlanok, karbantartásuk viszont pénzbe kerül. Egy nyugdíjasotthon létesítését tervezzük, de a beruházóval még nem véglegesítettük az elképzeléseket. A népesség öregszik, a hozzátartozók nem engedhetik meg maguknak, hogy esetleg munkahelyüket feladva ápolják idős szüleiket vagy a nagyszülőket. Naponta szembesülünk azzal, hogy az utókezelési osztályról elbocsátottak házi gondozásra szorulnak. Úgy gondoljuk, a helyi nyugdíjasotthon előnye az lesz, hogy a kórházban éjszaka is ügyelő orvos – szükség esetén – a lakókat is ellátja. Az idősek rehabilitálása sem ütközik akadályba, ugyanis a kórházi és a szociális részleg tevékenysége „keveredhet”. Nonprofit szervezetként mód van erre is.

Fel tudná tehát vázolni az intézet jövőjét?

Még nem, mert egyelőre csak a jelenről beszélhetek, esetleg a bizonytalanság és a várakozás keveredéséről. Mint mindenki, mi is teljes üzemelés mellett készülünk az új helyzetre. Egyet valamennyien tudatosítunk, az új esztendőtől veszteséget nem termelhetünk.

Nyereséget viszont igen.

Természetesen, ám tudni kell, hogy a „javakat” nem oszthatjuk szét, kötelesek leszünk visszaforgatni a szolgáltatásokba.

A nagylégi kórház épületei, a parkban álló kastély, és – értesüléseink szerint – néhány lakás is a Vitalita nonprofit szervezet vagyonát képezi majd. Mi lesz a sorsuk?

Az igazgatótanács dönt a hasznosítás módjáról, bérbe adhatók, eladhatók lesznek. A bevételeket viszont a meglevő szolgáltatások színvonalának emelésére kell fordítani. Kötelezően.

Mit szól az állami intézet átalakulásához a község?

Amikor a múltban szót emeltünk az előző vezetés módszerei ellen, a község lakói, tisztségviselői támogattak bennünket. Az együttműködés azóta bővült, a polgármester segítőkész. Valamennyiünk számára fontos a kórház megtartása. Az átállás nem lesz egyszerű, mert szociális szolgáltatások nyújtásában „kezdők” vagyunk. Helyzetünket nehezíti, hogy nem kérhettünk állami támogatást a nyugdíjasotthon fenntartására. Tudatosítjuk viszont, hogy árainkat az idősek anyagi lehetőségeihez kell szabni.

Lehetséges, hogy jövőre a kórház rehabilitációs vagy utógondozó osztályán kezeltek, akik állandó felügyeletre, gondozásra szorulnak, beköltözhetnek a nyugdíjasotthonba?

Erre is lehetőség nyílik, az igények feltérképezése folyamatban van. Hamarosan a világháló segítségével is hírt adunk magunkról, az érdeklődőket a kórházban is tájékoztatjuk.