Filmrítus a Szabadidőközpontban

Van egy álmom. Rémálom. A nem is túl távoli jövőben úgy nézünk majd filmeket, hogy mobil telefonunkkal lekérjük az internetről, akarom mondani a netről (ehe) a filmet, és kicsiny kézi készülékünk még parányibb képernyőjén pereg a történet. Gombostűfejnyi hangszórójából pedig recseg-ropog a filmzene. De jó lesz! De jó máris! Mert mi is a jelen? Nap nap után ülünk a televízió, avagy a számítógép előtt, s privát rítus keretében nézzük a filmet – ha éppen nem mást –, egyre jobban begubózva elektronikus magányunkba.

Félre a rémálmokkal, vízióval és televízióval. Mindezt csak bevezetésnek szántam, hogy jobban kitűnjön, miért is dobogtatta meg annyira a szívemet az esztergomi Szabadidőközpont műsorfüzetében meghirdetett program. Az elegáns barna papírra (régifilm-papírra) nyomtatott meghívó Filmbarát-találkozóra invitált november 20 és 23-a között az Artkinoba.

A Szabadidőközpont tíz éve működő kis mozija számos nagyszerű alkotást keltett életre. Volt néhány sikeres filmhétvége is, amolyan tematikus minifesztivál. Ez a mostani találkozó is ilyennek ígérkezett. Szívem szerint mind a három napot végigültem volna a barna plüssel borított padsorokban, hogy a nosztalgikus csengőszóra kezdődő filmeket mind megnézzem.

Az első két nap a dokumentumfilmeké volt. Két anyagból válogattak: a visegrádi országok dokumentumfilmjeiből, valamint a Rendszerváltás dokumentumfilmjei című rendezvény programjából. Bemutatásra került néhány alkotás a Fórum Film Alapítvány legújabb dokumentumfilmjeiből is. A „visegrádi” filmek között számos közép-kelet-európai mű szerepelt. Ezek az alkotások aktuális témákat boncolgattak. Izgalmas volt látni, hogy az uniós csatlakozás előtti időszak, a készülődés ideje milyen társadalmi, szociális problémákat hoz felszínre. A bemutatott két szlovák film közül az egyik a média manipulatív szerepével foglalkozott, a másik egyfajta keresztmetszetet adott a mai szlovákiai „valóvilágról”. A magyar dokumentumfilmek közül Kisfaludy András filmjét a Muciust, valamint Varga Ágota Vattacukor című alkotását lehetne kiemelni. Nem a rangsorolás végett, hiszen a többi film is nagyszerű volt (Sághy: Flamenco-ra ítélve, Siklósi: 56 mártír, Almási: Az út vége, Sós: Tőkések vagyunk, vagy mi), hanem azért mert maguk a rendezők is eljöttek a találkozóra, s lehetett velük egy jót beszélgetni. A beszélgetést Szilágyi Erzsébet, a FFA kuratóriumának elnöke vezette.

Az utolsó két nap a játékfilmek ideje volt. Igazi filmek, klasszikus cellulóz szalagon. Fliegauf Benedek Rengeteg című szemledíjas filmje került vetítésre, a meglepetés film pedig a Deus ex machina volt. Joglejárat előtti utolsó vetítés: A szibériai borbély. Bizony, ezt a filmet ezen túl csak videón nézhetjük. A klasszikusokat négy rendező képviselte, egy filmben, a ROGOPAG-ban. A cím egy mozaikszó, megfejtése maradjon titok! Közelebb visz a talányhoz, ha eláruljuk, a film kapcsán Bikácsy Gergely tartott előadást Pasoliniről.

A mostani találkozót summája: kevesebb beszélgetés, több a film.