EP-képviselőink hazai és brüsszeli tükörben

BAKA L. PATRIK

Ez az írás a 2009–2014-es európai parlamenti időszak döntő – a 2013-as év végéig terjedő – szakaszára koncentrál, ezen belül is elsősorban Bauer és Mészáros tevékenységére. Munkánk kardinális előfeltevéséül s egyben katalizátorául egy olyan olvasói tapasztalat szolgál, mely szerint a szlovákiai magyarok által delegált EP-képviselők strasbourgi, brüsszeli ténykedésével foglalkozó, s a mindennapi szlovákiai magyar közéleti sajtóban megjelenő cikkekben a tényleges európai parlamenti tevékenységhez képest hangsúlyeltolódások figyelhetők meg a kisebbségi témák javára. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a képviselők az általuk használt fórumokon és a velük foglalkozó sajtóanyagokban is elsősorban kisebbségi képviselőként határozzák meg magukat – avagy így határozzák meg őket az újságírók –, s ami ennél jóval fontosabb, a mindennapok helyi, szlovákiai történéseire szintúgy, mint az összeurópai változásokra is elsősorban ebből a horizontból reflektálnak.

Az, hogy a hangsúlyeltolódás okait keressük, itt nem célunk; csupán a feltételezett arányváltozás feltárására vállalkozunk. Megjegyeznénk azonban három vonatkozást.

Elsőként az összeurópai, nemzetek feletti szervekkel és ténykedésükkel szembeni tájékozatlanság volna felvethető. Nyilvánvaló, hogy a sajtóban az európai hírek hátrányban vannak a helyi, akár jelentéktelennek számító közéleti hírekhez képest is. Az olvasók tekintélyes hányada nem ismeri ki magát az európai intézményrendszerben, így az ott zajló eseményeket az ő mindennapjaira ráhatással nem bíró változásokként könyveli el, még akkor is, ha tudjuk, ez a vélekedés téves, a közvetett ráhatás ugyanis nem azonos a hatástalansággal. Képviselőink részben ezért sem kampányolhatnak (mindössze) – a sok esetben egyébként nagy horderejű – EP-beli tevékenységükkel és eredményeikkel.

A másik ok az európai intézményrendszer nemzetek feletti jellege. Az egyes tagállamok belügyei – mint amilyen például a kisebbségi témákkal, s egyáltalán az egyes régiók kisebbségeivel foglalkozó ügyek java – nem összeurópai problémák, s az Európai Parlamentnek nincs is tényleges hatása ezekre. Ez az elv csak igen radikális történések esetén függesztődne fel, például akkor, ha valamely tagállam súlyosan megsértené az államszövetség által közösen vallott alapelveket. Ennek értelmében tehát megjegyezhetjük, hogy az emlegetett arányeltolódásról nem a képviselők tehetnek, Bauer Edit és Mészáros Alajos európai parlamenti munkája ugyanis korlátokhoz igazodik.

Harmadrészt a sajtó tálalási stratégiáját is vizsgálhatnánk, hiszen lehetséges, hogy a fokozott hangsúlyeltolódás csupán azokat a cikkeket jellemzi, amelyekben egy-egy téma kapcsán megszólaltatják a képviselőket, és nincs tér arra, hogy az általuk korrektnek vélt súlyozással szóljanak az egyes témákról.

Bauer Edit

tevékenysége

Az EP képviselők mandátumuk megszerzése után szaktudásuk szerint különböző állandó bizottságokba kerülnek, melyek szakpolitikai kérdéseket vitatnak meg. A bizottságok külön-külön működnek, de kommunikálnak egymással, értelemszerűen ugyanis ritka az a kérdés, amely az életnek csupán egyetlen területét érintené. A bizottsági tagok által készített jelentések, vélemények, indítványok és nyilatkozatok jelentős része más bizottságoknak szól, olyan témákban, melyek a két (vagy több) bizottság horizontjába egyaránt beletartoznak. Erre jó példa a 2013. szeptember 30-án, Bauer Edit által előadóként beterjesztett Vélemény a nemzeti romaintegrációs stratégiák európai keretének nemi szempontjairól, amelyet a képviselő asszony a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére fogalmazott meg.

Bauer Edit számos egyéb tisztsége mellett az EP-ben elsősorban az alábbi három bizottságban játszott rendkívül aktív szerepet:

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság (EMPL) – hatáskörébe tartozik a foglalkoztatás- és szociálpolitika megannyi ága (munkakörülmények, társadalombiztosítás, szociális védelem), a munkahelyeket érintő egészségügyi és biztonsági intézkedések, az Európai Szociális Alap vezetése, a szakképzési politika, a társadalmi párbeszéd, illetve a munkahelyi és munkaerőpiacon tapasztalható diszkrimináció formái stb.

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) – hatáskörébe tartoznak egyebek mellett az állampolgári, emberi és alapvető jogok, valamint a kisebbségek védelme az EU-n belül, a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem (kivéve a nemek és a munkahelyi, munkaerő-piaci diszkriminációt), az átláthatóságra és a természetes személyek védelmére vonatkozó jogszabályok, a szabadságon, biztonságon és jogi érvényesülésen nyugvó térség létrehozása (szabad mozgás, beutazás, bevándorlás, menedékjog; közös külső határok integrált irányítása; rendőrségi és igazságügyi együttműködés).

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (FEMM) – ez foglalkozik a nők jogainak meghatározásával, támogatásával és védelmével az Unió határain belül és kívül, az esélyegyenlőségi politikával (fontos szegmense a munkaerő-piaci esélyegyenlőségéért folytatott küzdelem), a nemek közti diszkrimináció elleni lépésekkel.

Mészáros Alajos tevékenysége

Mészáros Alajos egyéb feladatai mellett elsősorban az alábbi két bizottság tagjaként, illetve póttagjaként végzett tevékenységéről ismert:

Jogi Bizottság (JURI) – ez foglalkozik az európai jog értelmezésével és alkalmazásával, az európai és az elsődleges joganyag közti összhanggal; a nemzetközi jog értelmezésével s alkalmazásával, már ha a vitatott téma az Uniót érinti; a közösségi jog egyszerűsítésével; a Parlament jogainak és kiváltságainak védelmével; olyan közösségi jogszabályokkal, melyek hatással vannak az egyes tagállamok jogrendjére stb.

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság (ITRE) – ténykedése kiterjed az Unió iparpolitikájára és az új technológiák alkalmazására; a kutatáspolitikára; az űrkutatás-politikára; a Közös Kutatóközpont, a Központi Nukleáris Mérési Hivatal, a JET, az ITER (nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor) tevékenységére, illetve az e területeken működő projektekre; az energiapolitikára (ellátás biztonsága, hatékonysággal kapcsolatos közösségi intézkedések, transzeurópai infrastrukturális hálózatok létrehozása, fejlesztése); az Euratom Szerződésre, a nukleáris biztonságra; az információs társadalomra és az információtechnológiára stb.

Amikor a számok beszélnek

„Gyakran ér kritika minket, hogy alig hallatjuk a hangunkat kisebbségi kérdésekben. Tudatosítani kell azonban, hogy a kisebbségi kérdés tagállami hatáskörbe tartozik. Vannak azonban lehetőségek, amelyek jó kapaszkodót nyújtanak és ezeken a frontokon mindent meg is teszünk, hogy előbbre vigyük ügyeinket” – jegyzi meg Bauer Edit Az Európai Unió 2012-ben című cikkében. Induljunk hát ki ebből.

Amikor a két képviselő EP-beli tevékenységét elemezzük, valóban azt láthatjuk, hogy a kisebbségi téma igen szűkös keretek közt jut és juthat csak érvényre. Ez tulajdonképpen az összes szlovák belügyre kiterjeszthető azonban, ezek ugyanis az Európai Parlamentben folyó, az államszövetség minden tagját érintő témakörökhöz képest értelemszerűen marginálisak, és mindenekelőtt belügyek.

Bauer Edit 2009–2013 közötti EP-beli tevékenységének mindössze 1%-a vonatkozott konkrétan a szlovákiai magyarságra. Ezen felül ugyancsak 1% jutott általában a szlovákiai kisebbségekre. 3%-ban értékelte a képviselő asszony Szlovákiát, pontosabban annak politikáját – ide értendő az állam kisebbségekhez való viszonyulása is. Európai és nemzetközi szinten ugyancsak szó esett a kisebbségekről, szintúgy 3%-ban. Bauer Edit figyelme és tevékenysége – mint az az általa képviselt bizottságok profiljából is adódik – elsősorban a munkaügyre (12%), a nők emancipációjára (11%) és a nők elleni erőszakra (7%), a gyermekügyre (11%), illetve az EU külpolitikájára (10%) irányult.

A sajtóban a fent felsorakoztatott eredményekhez képest jelentős változás mutatkozik. Az EP színpadán domináló témák közül mindössze a munkaügyek őrizték meg viszonylag jelentős pozíciójukat, azonban ezek is 7%-ra csökkentek a fent jegyzett 12%-ról. Ezzel szemben a sajtóbeli megjelenést tekintve a szlovákiai magyarságot érintő témák előfordulása 1-ről 5%-ra, a szlovákiai kisebbségekkel foglalkozó vonulat 1-ről 9%-ra nőtt, a Szlovákia belügyeivel és politikájával kapcsolatos szövegek aránya pedig megnégyszereződött.

Mészáros Alajosnál is hasonló jelenségekkel szembesülünk. EP-beli tevékenységében a szlovákiai magyar kisebbség a témák 2%-át, a Szlovákia kisebbségeire vonatkozó blokk pedig mindössze 1%-ot jelentett. Szlovákia belügyeinek értékelése ezeknél nagyobb arányban volt jelen: elérte az 5%-ot. Mészáros domináns témái a következők voltak: az EU belügyei (11%), gazdaság (10%), beruházás (10%), környezetvédelem (8%), fejlesztés (8%), munkaügy (7%), energiapolitika (7%). Ehhez képest a képviselő publikációiban – a Szlovákiai belügyeket és az EU-s belügyeket leszámítva, ez utóbbi ugyanis 11%-ról 14-re emelkedett – minden felsorolt szakmai kategória csökkenő jelentőséget mutat. Szlovákia belügyeinek jelentősége azonban közel a duplájára, 5-ről 9%-ra emelkedett. Az országot érintő kisebbségi témák súlya meghétszereződött, a magyar kisebbséggel foglalkozó megnyilatkozások pedig 2-ről ugyancsak 7%-ra emelkedtek.

Munkánk során több hazai magyar médiumot vizsgáltunk (Szabad Újság, Felvidék.ma, Bumm.sk), a terjedelmi korlátok miatt maradjunk most az Új Szó internetes archívumánál. Ha Bauer Edit nevét adjuk meg a keresőnek, 905 találatot kapunk. Ha a képviselő asszony neve mellé begépeljük a „magyar” kulcsszót, úgy a kereső 615; a „kisebbség” terminussal pedig 118 találatot jelez. Ha egyszerre operálunk a játékba hozott összes szűkítő fogalommal, az eredmény 76. Mindez azt jelenti, hogy Bauer Edit nevének összes, Új Szóban történő felmerülése több mint kétharmad részen társul a „magyar”, cirka nyolcadrészt a „kisebbség” kulcsszóval. Mészáros Alajosnál ugyanennek a műveletnek a következők az eredményei: 217 összesített találat, aminek közel háromnegyedében merül fel a „magyar”, 15%-ban pedig a „kisebbség” kulcsszó, a kettő együtt pedig az összes találat 12%-nál. A hazai sajtóorgánumok archívumaiban megejtett kulcsszavas keresésünkből kiviláglott, hogy mindkét képviselő neve leginkább azon sajtóorgánumokban jelent meg hangsúlyosan magyar vonatkozásban, amelyek fokozottan előtérbe helyezik a nemzeti vonatkozású témákat. Olykor úgy tetszik, hogy ezek akkor is szlovákiai magyar horizontba helyezik a képviselők ténykedését, amikor valami egészen más – például összeurópai – témában szólalnak meg.

Mivel foglalkoznak

más képviselők?

Összevetésként érdemes kitekinteni más EU-tagországok kisebbségi képviselőinek tevékenységére. Az EP-ben a parlamenti kérdések mellett elsősorban az egyperces felszólalások biztosítanak lehetőséget a szabad témaválasztásra. Ezért Carl Haglund finnországi svéd, Oriol Junqueras Vies spanyolországi katalán és Tőkés László romániai magyar EP-képviselő egyperceseit tekintettük át.

A vizsgált képviselők egyperces megnyilatkozásainak döntő többségében szóba kerültek a kisebbségi kérdések, legyen szó saját nemzetrészükről vagy más kisebbségekről. Ez alól nem kivételek a szlovákiai magyar EP-képviselők sem, akik, az „egyperces” fórumon rendkívül hangsúlyosan kezelték a témát. A felszólalások elsősorban az egyes kisebbségeket ért sérelmekről szóltak, és az azokkal szembeni felszólalásra buzdították az Európai Parlamentet.

Kivétel e téren Carl Haglund: saját kisebbségének helyzetével sem egyperces felszólalásaiban, sem parlamenti kérdéseiben sem foglalkozott. Haglund feltételezhetően azért nem emelt szót a finnországi svédek védelmében, mert nem volt rá oka: a finnországi svéd kisebbség helyzete közelít a leginkább az ideálishoz. Más helyzetben van azonban a szlovákiai vagy a romániai magyar kisebbség, ahogy a spanyolországi katalán közösség is. Feltételezhetjük, ha ezek is a finnországi svédekéhez hasonló jogokkal rendelkeznének, képviselőiknek kevesebbszer vagy más témákban kellene felvetniük elsődleges választóik érdekeit – az EP porondján és publikációikban egyaránt.

A szerző a Komáromi Selye János Egyetem hallgatója.

A közölt írás egy tudományos diákköri munka kivonata.