Elveszne a bírók döntési joga

Talán jobb lenne, ha nem köteleznénk a bírókat, hanem csak lehetőségként kínálnánk ezt a fajta büntetést Alkotmányellenes a büntető törvénykönyv módosító tervezete, mely bevezetné a háromszor és elég elvet?

Nem vagyok hivatott megállapítani, alkotmányellenes-e vagy sem. Ez egyértelműen az alkotmánybíróság jogkörébe tartozik. Parlamenti képviselőként esetleg támadhat olyan gyanúm, hogy a tervezet súrolja az alkotmányosság határát, illetve ha komoly kételyeim vannak az alkotmányosságot illetően módosító javaslattal élhetek, hogy ezt kiküszöböljem.

Az alkotmányjogi bizottság alelnöke viszont úgy nyilatkozott, hogy szerinte alkotmányellenes az igazságügyi miniszter által előterjesztett módosítás.

Nekem is vannak kételyeim a kormányjavaslat tisztaságával kapcsolatban. Alkotmányunk 50. cikke értelmében ugyanis kizárólag a bíróság dönthet valaki bűnösségéről és a kiszabható büntetésről. Ha jogrendünkbe iktatnánk a háromszor és elég elvet, az azt jelentené, hogy bizonyos esetekben, amikor valaki már harmadszor áll a bíróság előtt, akkor a bíró már csak arról dönthetne, hogy az adott személy bűnös-e vagy sem, a büntetésről viszont már nem határozhatna. Hiszen a büntető törvénykönyv szerint a háromszor és elég elve alapján harmadszorra automatikusan életfogytiglani szabadságvesztés lenne az ítélet.

És miért baj ez, ha amúgy is csak egy szűk kört érint? Legalábbis Daniel Lipšic szerint nincs túl sok visszaeső.

Igaz, hogy szűk körről, mintegy 1200 emberről van szó. A gond az, hogy a bírónak nem lesz módja dönteni a büntetésről. Minden bűncselekménynek megvannak a sajátosságai. Minden eset más, és mindig figyelembe kell venni a bűncselekmény elkövetésének a módját és az elkövető személyét. A bírónak az összes körülmény mérlegelése után kell eldöntenie, hogy valaki bűnös-e, és ezért milyen büntetést kapjon. Számomra az okozza a legnagyobb gondot, hogy az összes visszaesőt egy kalap alá vennék.

Nem csak az erőszakos bűncselekmények elkövetőiről van szó?

Közöttük is van különbség. Van, aki valóban megérdemli, hogy élete végéig a börtönben sínylődjön. Ugyanakkor lehet olyan eset is, hogy bár az első kettőt elkövette az illető, le is töltötte a büntetését, de mégis igazságtalan lenne, ha a harmadszori bűncselekményért életfogytiglanit kapna. Ráadásul nem azért kellene őt büntetni, hogy ő már harmadszor van a vádlottak padján, hanem a konkrét bűncselekményért. Az, hogy visszaesőről van szó, legyen még inkább súlyosbító körülmény, mint eddig, de hadd dönthesse el a bíró, hogy a konkrét bűncselekmény elkövetéséért milyen büntetést érdemel! Mindenesetre szigorítani kellene a törvényt, bár néha nem is a jogszabályokkal, hanem a bírókkal van gond. Néhány bíró a lehetséges fenyítés alsó határán szabja ki a büntetést. A bírókat kellene arra kötelezni, hogy amikor valakit harmadszor vonnak felelősségre, akkor ne adjanak enyhe büntetést. Ily módon kellene változtatni az eredeti javaslaton.

Megoldás lenne, ha pontosan osztályoznák az egyes bűncselekményeket, és kategóriánként szigorítanák a kiszabható büntetést, és az életfogytiglani szabadságvesztés csak a legsúlyosabb bűntettekért járna?

Szerintem a törvényjavaslatban ezt jól osztályozták.

Akkor továbbra sem értem, mi a gond. Akit kétszer elítélnek, az – ha úgy tetszik – azzal a feltétellel kerül ki a börtönből, hogy ha harmadszor is vétkezik, többé nem kerül szabadlábra, és amikor az illető harmadszor áll a bíróság előtt, a bíró úgymond megállapítja, hogy megszegte a feltételt, azaz megbízhatatlan és veszélyes, ezért végleg el kell különíteni. Emberként, polgárként bizony nem bánnám, ha azt, aki már kétszer ült gyilkosság miatt, és harmadszor is vétkezik, örökre börtönbe zárnák.

Ilyen esetben én sem ellenkeznék. Csakhogy visszaeső gyilkosról nemigen hallani, a statisztika ötven évre visszamenőleg talán két esetről tud beszámolni. A törvényjavaslat nemcsak a visszaeső gyilkosokat fogja érinteni, hanem a törvényjavaslatban felsorolt súlyos, szándékosan elkövetett bűncselekmények – mint például a rablás, nemi erőszak, szexuális bűncselekmények, súlyos testi sértés, zsarolás stb. – elkövetőit. Ezen kívül ide tartoznak a kábítószerrel összefüggő bűntettek, elsősorban a drogdílerekre gondolok. De ha valakit fiatal korában kábítószer miatt kétszer elítélnek, később pedig valamilyen más bűncselekmény miatt csak bűntársként kerül a bíróság elé, és az ügyben az ő felelőssége minimális is lehet, akkor az életfogytiglani büntetés túl szigorú is lehet. De minden esetet külön kell megítélni, valamennyi egyedi eset a maga sajátosságaival, ezért nem szabadna általánosítani. Ez a büntetőjogban megengedhetetlen.

Nem csak akkor alkalmaznák a háromszor és elég elvet, ha ugyanolyan bűncselekményt követne el valaki háromszor?

Nem. A javaslat felsorolja azokat a különböző bűncselekményeket, melyekből, ha valaki elkövet valamit, harmadszor az említett büntetést kapná. És lehet, hogy mindháromszor más bűntettet hajt végre. Korábban ügyvédi irodában dolgoztam, és kijelenthetem: vannak esetek, amikor az illető a harmadik bűncselekményért sem érdemelné meg az életfogytiglani büntetést, viszont számos olyan esetről is tudok, amikor már az első bűntett után a bűnözőt örökre el kellene különíteni a társadalomtól.

Lipšic szerint javaslatának megelőző hatása lehet. Amerikában bevált, bevezetése után csökkent a bűncselekmények száma.

Lehet, hogy bevált, a jót szerintem is át kellene venni más országoktól, de nem mindent. Ami máshol működik, nem biztos, hogy nálunk is fog. Amerikában mások a körülmények, teljesen más a jogrendszerük, csak példaként említem, hogy ott a bíróságokon esküdtszékek működnek. Lehet, hogy ott megelőző hatása van, de mi a garancia arra, hogy nálunk nem olyan hatással lesz a bűnözőkre, hogy harmadszor még gátlástalanabbul, brutálisabban követik el a bűncselekményt, mint korábban? Tudják, hogy ha elkapják őket, úgyis életük végéig börtönben lesznek. Nem lesz vesztenivalójuk. De a fő fenntartásom mégis az, hogy a javaslat felborítaná a büntető törvénykönyv és a perrendtartás filozófiáját, alapelveit. Talán jobb lenne, ha a büntető törvénykönyv módosításával nem köteleznénk a bírókat, hanem csak lehetőségként kínálnánk ezt a fajta büntetést, és a bíró döntené el, ki érdemli meg. Sajnos a javaslat nem orvosolja az ország legnagyobb problémáit – gondoljunk csak a szervezett bűnözés elleni harcra. Melyik maffiózót ítélték el már kétszer? Hány úgynevezett fehér galléros bűnözőt ültettek kétszer-háromszor rács mögé? ĺgy csak a pitiáner elkövetőket tudjuk megregulázni, akiket többször bíróság elé lehet állítani, akik másból nem tudnak megélni, csak a bűncselekményekből, de legalább ők már több bűncselekményt nem követnek el.

Tehát egyetért Robert Ficóval, a Smer elnökével, aki szerint ha a parlament elfogadja a tervezetet, akkor a bírók egyfajta anyakönyvvezetővé válnának?

Robert Ficóval nehéz egyetérteni, mert ő sok mindent mond, néha saját magával is ellentétbe kerül, de mindenesetre nem helyeslem a bírók ilyetén korlátozását. A Magyar Koalíció Pártja ezért módosító indítvánnyal próbál majd javítani a javaslaton úgy, hogy az említett büntetés lehetőség legyen bírók számára, és csak azokat érintse, akik ezt tényleg megérdemlik.