Előbb-utóbb meglesz a törvény

„A diszkriminációellenes törvénynek nem csak a tartalmi része a lényeges: elfogadása üzenet lenne...” Somogyi Tibor felvételeIdőrendben az első az ENSZ-konferencia volt. Miről beszélt a felszólalásában?

Három lényeges eleme volt: elmondtam, hogy a népek, nemzetek önrendelkezési joga nem jelentheti a diktátorok önrendelkezését, még akkor sem, ha – manipulált – választásokkal próbálják igazolni hatalmuk jogosságát. Ezzel közvetett módon támogattam Washingtont, de a tanácskozáson az Európai Unió képviselője is engedékenyebb álláspontot képviselt. Felszólalásom második része a kisebbségi jogok garanciáiról szólt: az ENSZ-nek ugyanis nincs olyan dokumentuma, mely a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozna, csak az általános emberi jogok részeként kezelik; én tettem néhány javaslatot a kisebbségek jogainak és a védelmi mechanizmusoknak a meghatározására. Végül beszámoltam a szlovákiai helyzetről, megemlítettem a kormány döntését a magyar egyetem létrehozásáról, és azt is, hogy a kabinet tervében szerepelnek a kisebbségekről és a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló tervezetek.

Az amerikai szónok után beszélt, nem okozott ez gondot?

A konferencia napján (múlt kedden – a szerző) már biztos volt, hogy nincs békés megoldás az iraki válságra, tudtuk, mit fog mondani az amerikai nagykövet, így azt is, hogy a felszólalásom nem lesz ellentétben sem az amerikai, sem az európai uniós felszólalással.

Találkozott az ENSZ emberjogi főbiztosával, Sergio Vieira de Mellával is.

Tájékoztattam őt a szlovákiai emberjogi központ helyzetéről, akkor még nem tudtam, hogy az államfő, sajnos, nem írta alá a központról szóló törvény módosítását, ezt a lépését nagyon szerencsétlennek tartom. Egyben beszámoltam a készülő diszkriminációellenes jogszabályról is.

Az esélyegyenlőség szavatolásáról és a diszkrimináció megszüntetésének lehetőségeiről beszélt a brüsszeli szociális fórumon is. Mivel tudta biztatni a résztvevőket? Tavaly a parlamentben – a KDH miatt – egyszer már elbukott a diszkriminációellenes törvény, idén – újra a KDH kérésére – a kormány kihagyta az esélyegyenlőségről szóló részt a munkatörvénykönyvből. Látja esélyét annak, hogy a törvényhozás még idén elfogadhat egy ilyen jogszabályt?

A törvénykönyvvel kapcsolatban még nincs minden veszve, várható, hogy a parlamenti tárgyalás során a képviselők javasolni fogják a jogszabály kiegészítését az említett részszel. Szlovákia nem kerülheti el a diszkriminációellenes törvény elfogadását, ezt több európai politikus is hangsúlyozta. Az én feladatom a jogszabály előkészítése, látok rá esélyt, hogy a kormány elfogadja, és bízok benne, hogy a parlament bölcsebben viselkedik majd. A diszkriminációellenes törvénynek nem csak a tartalmi része a lényeges: elfogadása üzenet lenne, jelezné, hogy Szlovákia multietnikus társadalom, az esélyegyenlőség területén problémáink vannak, s ezt a kormánynak és a parlamentnek is ki kell mondania. Erre ad lehetőséget a törvény elfogadása.

Akkor járt Brüsszelben, amikor az Európai Parlament külügyi bizottsága már szavazott Szlovákia felvételéről.

A szavazáson három képviselő kivételével mindenki igennel szavazott, ketten tartózkodtak, és csak egy görög kommunista szavazott nemmel. Ő azonban – Ciprust és Máltát kivéve – minden csatlakozásra készülő ország esetében nemmel szavazott.

Ott-tartózkodása idején csúcsosodott ki az iraki válság, hogyan vélekednek róla az európai politikusok?

Irak teljesen megosztotta Európát, a határok azonban nem nemzetek között, sőt még csak nem is a politikai tömörülések mentén húzódnak: teljesen másképp vélekednek például a háborúról a francia konzervatívok, mint az angol vagy német jobboldali politikusok. Tudjuk, hogy Tony Blairt a konzervatív képviselők szavazatai segítették ki, saját pártja képviselői közül többen ellene szavaztak. Csütörtökön rendkívüli vitanapot tartott az EP, nagyon éles felszólalások hangzottak el, de döntés nem született.

Tárgyalt az EP külügyi bizottságának elnökével, Elmar Brokkal is. Milyen véleménnyel volt a háborúról, várható-e, hogy csökken a megosztottság az EU tagállamai között?

Nagyon gondterhelt arcokat láttam Brüsszelben, a városban szinte ostromállapot uralkodott, rengeteg rendőr volt az utcákon. Mindenki elismerte, hogy az európai országok megosztottsága komoly probléma. Nem csak az iraki háború szempontjából: a kialakult megosztottság ugyanis megkérdőjelezi, hogy Európa képes lesz-e megvalósítani a tervezett, közös biztonság- és külpolitikáját. Teljesen nyilvánvaló, hogy erre a jelenlegi helyzetben nincs esély. Hamis az az állítás is, hogy Szlovákia vagy a visegrádi négyek szembekerültek az EU álláspontjával, hiszen ilyen álláspont nem létezik. Ha ez a krízis nem zárul le gyorsan, akkor a EU-konvent várhatóan nem tudja befejezni munkáját júniusig – ma már szinte biztos, hogy nem tudja tartani az ütemtervet –, a kormányközi bizottság ennek folyományaként 2004 elejére nem tudja elkészíteni az új európai szerződést, és már olyan hangok is vannak, hogy ez a csatlakozásra váró országok felvételi időpontjának halasztását jelentheti. Szerintem azonban hamarosan várható az álláspontok közeledése; Franciaországnak is be kell látnia, hogy a támadás megindulásával teljesen új helyzet keletkezett.