Egyre bővül a szakembergárda

Liszka József a gratulánsok körébenSomogyi Tibor felvétele Pályája során már számos díjat kapott, mennyiben jelent mást a neves tudósról és feltalálóról elnevezett kitüntetés az ön számára?

A kitüntetéseket és díjakat mindig valamiféle beváltatlan váltóként kezeltem, mert nem csupán a múltban kifejtett munkásságom és elért eredményeim elismeréséül szolgálnak, hanem köteleznek is. A díj átvétele után bizonyítani illik, hogy valóban megérdemeltem a kitüntetett figyelmet. A további pályafutásom során ezért különösen figyelembe kell vennem ezt az utóbbi elismerést is.

Jelenleg mely területek képezik kutatásának főbb tárgyát?

Pályám elején, a hetvenes évek közepén még nem igazán adódott meg számomra a specializálódás lehetősége. Egy néprajzkutatónak egyszerre sok mindennel kellett foglalkoznia, a tudományszervezéstől kezdve egészen a kutatásszervezésig, alapvető munkák elvégzéséig, tudománytörténeti kutatásokig. Én is számtalan dologgal foglalkoztam a néprajzon belül, csak az utóbbi években sikerült szakosodnom a szakrális néprajzzal kapcsolatos problémák feltérképezésére. A jövőben a népi vallásosság egyes jelenségeinek aprólékosabb vizsgálatával szeretnék foglalkozni, annak népek közti kapcsolatrendszerével.

A közelmúltban jelent meg A Szlovákiai Magyarok Néprajza című összefoglaló kötete, tehát éppen egy nagy munkán van túl. Netán a pihenés hónapjai következnek?

Korántsem fogok pihenni, bár nem ártana egy kis lazítás. Újabb feladat előtt állok. Egy hét múlva kerül sor Komáromban egy nemzetközi konferenciára, melynek szervezésében én is részt veszek. Ez a tervek szerint háromnapos szakmai tanácskozás a szakrális kisemlékek kutatóinak tizenötödik találkozója lesz. A szervezési előkészületek tehát bőven biztosítanak számomra munkát, ezen kívül a konferenciára előadással is készülök. Mindemellett készül az említett könyvem szlovák és német nyelvű fordítása.

Miért döntött annak idején a néprajz kutatása mellett, mikortól datálódik ez irányú érdeklődése?

Gimnazistaként még nem akartam néprajzos lenni, valószínűleg véletlenül lettem azzá. Régésznek készültem, az egyetemen kötelezően fel kellett vennem a néprajz szakot. Tanáraim előadásai szerettették meg velem ezt a területet. Akkortájt éreztem rá az ízére, olyannyira, hogy azóta is kutatója vagyok a néprajznak.

Hogyan látja a jelenlegi kutatások helyzetét Szlovákiában, milyen jövő vár a szakemberekre?

Pozitív és negatív jelek egyaránt megfigyelhetőek. Reményre ad okot, hogy egyre több néprajzos kerül ki az egyetemről, ezáltal évről évre bővül a szakemberek gárdája. Kissé beárnyékolja a képet, hogy némelyek közülük nem a szakmájukban helyezkednek el. Ezen a problémán vélhetőleg csak nagyon nehezen tudnánk mi, néprajzosok segíteni. Szintén pozitívumként értékelhető, hogy számos helyszínen található már kutatóhely az egyes járási múzeumokon kívül.