Eddig sem volt tökéletes a sajtószabadság

Nem ez volt azonban az egyetlen olyan eset az utóbbi években Magyarországon, mely a sajtószabadság megsértésének veszélyét vetette fel. 

Egy normálisan működő sajtópiacon párhuzamosan működnek egymás mellett a különböző értékrendek alapján működő, liberális, konzervatív, baloldali vagy jobboldali sajtótermékek. A gond akkor kezdődik, mikor a mindenkori politikai hatalom közvetlen befolyást és irányítási lehetőséget követel magának a szerkesztőségek autonómiáját megsértve – vagy épp a kellemetlen ügyeket feltáró, ellenzéki sajtótermékeket igyekszik ellehetetleníteni. Ha igaznak bizonyulnak a felvetések, miszerint a Népszabadság eddigi kiadóját, a Mediaworksöt kormányzati befolyás alá akarják vonni, akkor az előbb említett gondok kombinációját láthattuk. A hírek szerint ugyanis a kormánykörök számára nagyon értékes akvizíció lenne a Mediaworks kiterjedt régiós portfóliója, valamint a Nemzeti Sport is, ellenben a baloldali, ellenzéki Népszabadságra nem tartanak igényt. 

A kormány mediális holdudvara az elmúlt hat évben nagyot nőtt – bár 2015-ben Simicska Lajos és Orbán Viktor összeveszése után több jobboldali sajtóterméket is elvesztettek, – és egyre gyakrabban mutatkoznak annak jelei, hogy politikusok és stábjuk tagjai konkrétan bele is szólnak a szerkesztőségek munkájába. 

A kormánypárti sajtótermékek ráadásul anyagi gondokkal sem küzdenek, a reklámpiac állami szegmense elsősorban őket látja el hirdetésekkel. 

Közmédia 

A közmédia feladata a közszolgálatiság, a kiegyensúlyozottság és a pártatlanság. Magyarországon azonban a közmédia jelenleg nem ezek az elvek szerint működik, ahogy azt az „elfideszesítés” kezdete, 2010 óta számtalan példa is bizonyítja. Az elképesztően magas, 80 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodó közszolgálati média saját bevallása szerint a „francia modellként” emlegetett szabályt alkalmazza, mely szerint a politikusi megszólalások kétharmada a kormánynak és kormánypártoknak, egyharmada pedig az ellenzéknek jár. A médiahatóság elemzéseiből azonban kiderül, 2015-ben például a mérce alaposan eltolódott kormánypárti irányba, az ellenzéki megszólalók aránya olykor még a 25 százalékot sem értek el. 2016-ban is megmutatkozott, hogy a közmédia nem pártatlan – a kormányzat egyik fő eszköze volt a kvótanépszavazás kampányában. A Democracy Reporting International (DRI) és a Mérték Médiaelemző Műhely közös kutatásából kiderült, a kvótakampány időszaka alatt a vonatkozó hírek 95 százaléka szólt a menekültek ellen. Az M1 Híradójában a híreknek összesen csak 6 százalékában történt meg, hogy véleményeket ütköztettek volna egymással, az esetek 86 százalékában választották kezdőhírnek a menekültválság vagy a népszavazás ügyét, átlagban pedig a híradók műsoridejének 42 százalékát tették ki ilyen jellegű hírek, ami a többi vizsgált csatorna értékének kettőnyolcszorosa (a HírTV híradóinak 18, az RTL Klubéinak 5 százalékát tették ki az ilyen hírek). 

TV2 

Magyarország második számú kereskedelmi televízióját Andy Vajna kormánybiztos cége vásárolta fel, ráadásul az állami Eximbanktól kapott, több milliárd forintos hitelből. A közvetlen politikai befolyás a televízió hírműsoraiban egyre érezhetőbb lett, miután a Századvégközeli Story magazin korábbi főszerkesztője, Szalai Vivien lett a hírigazgató. Több propagandahangulatú, és ellenzéki politikusok lejáratását célzó riport adásba engedése után a televízióból több szerkesztő és híradós is távozott. A TV2nél idén csak január és június között listaáron 3,68 milliárd forintot költött a kormány társadalmi célú hirdetésekre. Ez a tévében elköltött támogatások háromnegyede. 

Origo 

Magyarország egyik legolvasottabb hírportáljának kálváriája 2014ben kezdődött. A portál kényes ügyeket feszegetett: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter hotelszámláit vették górcső alá akkoriban. Aztán egy júniusi napon hirtelen felmondtak Sáling Gergőnek, az Origo főszerkesztőjének, és minden jel arra mutatott, politikai nyomásra. Óriási felháborodási hullám indult, szinte a teljes szerkesztőség felmondott, és más portálokhoz távoztak, vagy sajátot alapítottak. Így jött létre a szocioriportokkal foglalkozó Abcúg, vagy épp az oknyomozó, Direkt 36 nevű szerkesztőség, melynek épp Sáling a vezetője. Az Origo Zrt.-t végül 2015 decemberében eladta a Magyar Telekom, méghozzá a New Wave Media Kft.-nek, mely Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás érdekeltségébe tartozik. 

Korábban is így volt 

A történethez hozzá tartozik, hogy nem a Fidesz és a magyar kormány az egyetlen, mely politikai befolyást szeretett volna szerezni a sajtóban. A Népszabadság harmadát az MSZP birtokolta egy alapítványon keresztül, mely tulajdonképpen a lap baloldali irányvonalátvolt hivatott biztosítani. A párt azonban, úgy hírlik, pártlapot szeretett volna csinálni a Népszabadságból, és mivel ezt nem tudták keresztülvinni, inkább eladták részesedésüket a Mediaworksnek. 

Az Index.hu a lap felfüggesztése kapcsán megjelent véleménycikkében hasonló szellemben fogalmaz: rámutat, a Fidesz-kormányok előtt is létező jelenség volt a befolyásolás trendje. „Az is siralmas volt, de közel sem volt ennyire súlyos és aggasztó. Az állami pénzek (messze nem ekkora nagyságrendben) akkor is valamennyire irányítottan mentek, de jutott Simicska érdekeltségeinek is, és szerkesztőségeket nem lehetetlenítettek el, nyeltek be vagy számoltak fel pártszimpátia alapján” – írja a portál.