Cím nélküli, rajzolt versek

Munkásságának morzsáit mutatja be a Bugyács Sándor grafikus művész alkotásaiból összeállított kiállítás. Néhol groteszk figurák, grafitceruza hegyéből elővarázsolt vallomások segítségével üzen a világnak, fejezi ki pillanatnyi hangulatát, feltörő érzéseit. A március 5-én az esztergomi Szabadidőközpontban nyílt tárlaton Bugyács Sándor megfogalmazása szerint cím nélküli, rajzolt versek láthatók. Rajzai, rézkarcai indulatokból született etűdök, melyeket nem skatulyáz be a képaláírással, a képek olvasatát a szemlélőre bízza. Grafitrúddal készített képén sejtelmesen megjelenített asztrológus látható, amint távcsövével a Holdat kémleli. A végleges értelmezést a kép előtt állóra hagyja, megengedi, hogy saját gondolataival találkozva láthassa a művet. Az élénk, tájképszerű színvarázson átvágtat a lendület, vonalak határozott ívéből áll össze a kép. Akár táncoló, akár tűz fölé görnyedő alakot ábrázol, egyszerű vonalvezetéssel híven jeleníti meg a mozdulatot, a kép mozzanatának hangulatát. A Párkányban élő grafikus kiállításának megnyitóján alkotótársa, Kocsis Ernő grafikus művész fogalmazott úgy, hogy hiába a híd, hiába a határ, a szlovák és a magyar művészek szellemisége egybe tartozik, melyet csak a Duna vize választ ketté. Bugyács Sándor kanyargós úton jutott el odáig, amit ma művészetével képvisel. Kórházi munkával töltött évei alatt benne lappangott a tehetség, melyek a hozzá közel álló technikák keresésével teltek, és folyamatos kísérletezések során bontakozott ki talentuma. A több száz grafika közül kiállított képek csak ízelítőt adnak Bugyács Sándor műveiből. Az alkotásban önmagát kereső művész képeinek mindegyikén fellehető névjegye, mely olyan jellemzően „bugyácsos”. Szerény ember, aki éles szemmel figyelve a világot, görbe tükröt állít elénk, közvetítve, hogy döntéseinkért csak mi vagyunk a felelősek.