Bugár Béla: „Irányítani egy tekintélyelvű embert?”

„Na jó, de mit tehettem volna? Lőttem volna le azokat a képviselőket?”Martina StrmeňováMi késztette arra, hogy politikára adja a fejét?

– Emlékezhet 1989 előttre: akkor a politikába való belépésre nem lehetett felkészülni, kivéve, ha az ember a kommunista pártba kívánt volna belépni.

Feltételezem, hogy elsődleges célja a magyar kisebbség jogainak védelme volt.

Nemcsak az, valóban nem. Elsődleges célom a rendszerváltás volt, számomra nagy kihívás volt, hogy az akkori Csehszlovákia demokratizálódjék.

Ha ma visszatekint, az eltelt időben mennyire sikerült megváltoztatniuk a szlovákiai magyarok helyzetét? Volt ugye három meghatározó pártjuk, melyek 1998-ban egyesültek, úgyhogy, gondolom, most már értékelhető a helyzet.

Az egyik dolog, hogy mit sikerült elérnünk 1989-hez képest. Más lapra tartozik, mi mindent sikerült megmentenünk itt Vladimír Mečiar kormányzása alatt.

Indokolja meg, miért nem hiábavaló a létezésük!

Értem én, hová akar kilyukadni, hiszen idestova tizenhét éve politizálok, vagyis éreznem kell, mit szeretne hallani. Nézze: Mečiar alatt igyekeztünk menteni, ami menthető. Nyilván tudja, hogy 1989-ig a kétnyelvű bizonyítványok teljesen természetesek voltak, mi több, egyazon okiraton. Aztán egyszeriben fel kellett lépnünk azoknak az igazgatóknak a védelmében, akiket azért bocsátottak el, mert továbbra is kétnyelvű bizonyítványokat állítottak ki. Továbbá: emlékszik még a maticás nyelvtörvény időszakára? Hogy mindenütt csak szlovákul és így tovább. Elfogadtuk a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. És folytathatnám. Ezenkívül sikerült az alapiskolákat az önkormányzatok, a középiskolákat a megyék hatásköre alá vonni. S szólhatnánk az egyetemről is.

Az egyetem mire volt jó?

Sok szlovákiai magyar Magyarországra ment tanulni, s felejtettek abból a szlováknyelv-tudásukból is, melyet úgy-ahogy birtokoltak. ĺgy aztán vagy vissza sem jöttek, vagy ha mégis, nem tudtak sehol elhelyezkedni, mert nem tudtak rendesen szlovákul.

Tehát továbbra is azt állítja, hogy szükség van egy olyan pártra, mely elsősorban a magyarokkal törődik?

Ez minimum addig lesz szükségszerű, míg a szlovák pártoknak nem lesz minőségi kisebbségi programjuk. Olvassa el bármelyik szlovák párt akármelyik programját, s látni fogja, hogy van ugyan bennük valamiféle elmozdulás ez irányban, de kisebbségi programot távolról sem tartalmaznak.

Nem hiba, hogy lemondtak a többi választóról azzal, hogy beérik a magyarokkal? Mintha arra alapoznának, hogy így is megvan a nagyjából biztos tíz százalék.

Ez nem igaz. Kidolgoztattunk pár elemzést, és felmérések is igazolják, hogy választóink egy bizonyos százalékát szlovákok alkotják.

Hány százalékát?

A szokásos tíz-tizenegy százalékból körülbelül kettőt.

Ez elhanyagolható.

Nem az. Ha figyelembe veszi, hogy tíz százalék nagyjából kétszázötvenezer választót jelent, akkor két százalék ötvenezret jelent.

Nem arra kellene törekedniük, hogy a szlovákok legalább a felét adják a választóiknak? Különben olyan kis párt maradnak, melynek folyton abban kell bíznia, hogy valaki beveszi a csapatba.

Persze, de tudja, miről volna akkor szó: alapszervezeteket kell létrehozni olyan területeken is, melyeken nincs esély ellenőrizni, hogy azok, akik az alapszervezetet létrehozzák, minden tekintetben megfelelő személyek. Kormányszerepünk idején tisztán szlovák vidékről származók is csatlakozni kívántak hozzánk, mondván, hogy alapszervezetet szeretnének létrehozni. Egy esetben sikerült megállapítanunk, hogy olyanokról van szó, akik már minden pártban voltak, kivéve az MKP-t.

Duray Miklós a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy Önt politikai pályafutása kezdetén Štb-ügynök irányította. Azt állította, ez a személy utasította Önt, akadályozza meg az ő megválasztását a Szövetségi Gyűlés klubelnökének. Kapcsolatban állt ilyen személlyel?

Miről beszél Duray úr? Ő ugyanis nagyon jól ért ahhoz, hogy egy kis igazságot nagy adag hazugságba keverjen. S a végén ezt nevezi igazságnak.

Mi volt ebben a kis igazság és a nagy adag hazugság?

Minden pártban, így az MKDM-ben is akadtak egyének, akikről később kitudódott, hogy rajta voltak az ügynöklistán. A legtöbb ilyen ember azonban az Együttélés soraiban volt. Emlékszem arra az időszakra, amikor a Szövetségi Gyűlésben elfogadtunk egy javaslatot, mely szerint annak, aki szerepel az ügynöklistán, lehetőséget nyújtunk a csendes távozásra. Ez úgy működött volna, hogy egy illetékes bizottság felhívta volna ezeket a személyeket, s közölte volna velük, hogy rajta vannak a listán.

Ismerte azt a személyt, akiről Duray beszél?

Mindjárt befejezem. Szóval, ilyen személyek éppen az Együttélés soraiból távoztak sokan. Később kiderült, hogy rajta szerepel annak a személynek a neve is, aki az MKDM tanácsadója volt. Ő azonban máig tagadja ezt, sőt, velem is közölte, hogy Durayt bíróságon kívánja feljelenteni. De ez az ő dolguk, nem foglalkozom vele. Vagyis elképzelhető, hogy volt köztük ilyen személy is. Ám…

Irányította Önt, utasította valamire, vagy sem?

Ha igaz, amit Duray állít, hogy tekintélyelvű voltam, miként irányíthatott volna bárki is? El tudja ezt képzelni? Irányítani egy tekintélyelvű embert? Hiszen ez képtelenség.

Vigyázat: ő azt állítja, hogy az ügynök a kilencvenes évek elején irányította Önt, Önről meg azt, hogy 1998 után volt tekintélyelvű, hiszen addig nem volt elnök.

Vagyis hogy így megváltozna az ember? Nem.

Utasította az a személy valamire? Állítólag telefonált neki Duray klubelnökségével kapcsolatban. Duray azt állítja, fültanúja volt ennek a beszélgetésnek.

Nem. Mi több, valamikor 1995 táján elhagyta a pártot. Duray keveri a tényeket. Nekem elnökként senki nem adott utasításokat. S ha mégis utasítottak, akkor csak az elnökség. Ami azt jelentette, hogy ha valamiben az elnökslég egyetértett, az számomra szent volt. Ő azonban olyan telefonbeszélgetésre hivatkozik, melyben valakivel közöltem, hogy Duray nem tartotta magát az egyezséghez. Ez az egyezség azonban úgy szólt, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsba a közös parlamenti klubunk elnökét az Együttélés adja, a Szövetségi Gyűlését az MKDM. Vagyis egyedül ezt a beszélgetést hallhatta.

Tehát Duray ebben hazudik?

Egyértelműen.

A Sme számára azt nyilatkozta, nyolc évvel ezelőtt Duray arról tájékoztatta képviselőiket, hogy Ön szlovák iskolába íratta a lányát. Mire Ön úgy reagált, hogy akkorát lekever neki, hogy kirepül a parlamentből. Ön szerint elsápadt és elhallgatott. A nekünk adott interjújában Duray azt állította, Ön hazudott.

Nézze, ennek más képviselők is fültanúi voltak, többek közt olyanok is, akik ma is képviselők.

Konkrétan kik?

Nem kívánom őket ebbe a béka-egér harcba bevonni. Nem éri meg a fáradságot, hogy Duray hazugságait cáfoljam. Sőt, én már rég nem azt gondolom, hogy ez rólunk kettőnkről szól. Sajnos, ez a pártról szól. Duray és most már az elnök Csáky is szem elől téveszt egyvalamit: ha én el akarok menni, akkor miért támadnak? Mondtam nekik, hagyjanak emelt fővel távozni, és minden rendben lesz. Mihelyt nem hagynak, védekezni fogok. S kinek árt ez? Természetesen a pártnak.

Az MKP-t nyolc évig Ön vezette. Ez nem azt jelenti, hogy hagyta a hazug embert a legmagasabb szinten megmaradni?

Emlékszik 2002-re? Durayt a kilencedik helyre soroltuk a választási jelölőlistán. És a negyedikre vagy az ötödikre karikázta fel magát. Ezért nem törekedtem 2006-ban sem arra, hogy lejjebb kerüljön, mert nem lett volna értelme.

Harmincnégyezer preferenciaszavazatot kapott, mert feltették a nevét a listára. Nem volt ebben számítás, mármint hogy a szavazathozásra megfelel?

Nem. Gyakorlatiasság volt benne, s ezt állítottam a márciusi közgyűlés előtt is. Azt mondtam: Duraynak az elnökségben kell maradnia, mert mindig jobban kordában tartható az, aki bent van s tudjuk róla, mit csinál, semmint hogy megadni neki azt az okot, hogy kívülről nem lehetett befolyással a történtekre. Úgy ugyanis folyton kritizálhatott volna. Ezzel együtt azt is mondtam, hogy nem kaphat a párton belül funkciót.

Mi volt a meghatározóbb: a bizonyosság, hogy szavazatokat hoz, vagy az, hogy ellenőrzés alatt tarthatták?

Az ellenőrzés, mert ismerem a munkamódszereit, és tudom, hogy az MKP-n kívül sokkal többet ártott volna.

Ha ma azt állítja, hogy hazudik, ez új fejlemény, vagy már korábban is ilyen volt?

Ezzel nem foglalkoztam különösebben, mert mindig ilyen volt. Emlékezhet arra, amikor megállították a rendőrök, s nem volt hajlandó a szondába fújni. Azonnal azt találta ki, hogy megfigyelik. Én tudom, mi az, ha az embert megfigyelik, magamnak is gondjaim voltak a maffiával, sőt, gránátot dobtak az udvaromba. De sosem éltem vissza mentelmi jogommal azért, hogy valamilyen mulasztásomat elkendőzzem.

E rendőrségi incidens után azt állította, hogy Duray ügyében eljárnak. De azon kívül, hogy levették a fényképét az óriásplakátokról, nem tettek semmit.

Igen, mi is követtünk el hibákat. Az a kérdés, hogy mi mivel volt arányos. Jobb lett volna, ha a neve lekerül a választási listáról. Ez módomban állt volna az elnökség beleegyezése nélkül is, de akkor szembenálló felekké váltunk volna, s tán sokkal kevesebb szavazatot kaptunk volna a választásokon.

De hiszen éppen Ön mondta, hogy ha Duraynak ez a rendőrségi incidense hamarabb történt volna, levették volna a listáról.

Nem levettük volna, nem tettük volna fel rá. De mivel később került rá sor, nem akartunk változtatni a listán.

Akkor nem bántotta volna, hogy nem tudták volna az ellenőrzésük alatt tartani?

Akkor ezt az Országos Tanács rendezte volna, nem az elnök, tehát Duraynak el kellett volna döntenie, szembehelyezkedik-e az egész tanáccsal, vagyis a járásokkal. Ha én magam vettem volna le a listáról, azt állíthatta volna, hogy ezt a konfliktust az MKP elnöke váltotta ki. S ez óriási különbség.

Azt mondta, hogy annak az incidensnek Duray számára meszszemenő következményei lesznek? Mért nem lettek?

Azt hittem, lesznek, de látom, hogy tévedtem. Tévedni emberi.

Az MKP évek óta bírálja Durayt a kijelentései miatt, de pártként mégsem jutottak vele dűlőre.

Most látom csak, hogy mi volt a legnagyobb hiba: hogy nem vitattunk meg minden dolgot őszintén és hangosan.

Milyen dolgokra gondol?

Nem beszéltünk arról, mennyire árt nekünk Duray. Nemcsak a különféle megnyilatkozásaival, a Viktor, veled van a Felvidék típusúakkal és más lépéseivel, melyeket tett. Egyáltalán: nem beszéltünk arról, hogy egyszer fel kellett volna szólalnia a parlamentben, ehelyett inkább gyorsan megbetegedett. Az elmúlt időszakban egyszer sem szólalt fel. Kész, vége. Tán egyszer, ha ugyan, de ennyi.

Arra céloz, hogy Duray semmit sem csinált a parlamentben?

Nem tudom megmondani, mit csinált például a bizottságában, mert én egy másikban voltam. De a plénumban Bárdos Gyulának is gondjai voltak vele, amikor az alkotmánymódosítást kellett elfogadni. A módosítás kilencven szavazatot kapott, s Durayt szó szerint őriznie kellett, mert nem akart a teremben maradni.

Önnek mikor támadt vele először nézeteltérése?

Lényegében a kezdetek óta voltak nézeteltéréseink. Duray azt hiszi, mindenkinek parancsolhat. A kezdetben ez így is tűnt. Az Együttélésnek óriási volt a támogatottsága, a legismertebb és legbefolyásosabb személyeket állították maguk mellé, de Duray a maga politikai stílusával nyolc százalékról kettőre apasztotta a támogatottságát. S akkor már nem parancsolgathatott.

Ehhez az ellenszenvhez nem járult hozzá Ön is, amikor megalakulásakor az MKP-t az MKDM alapjain építette föl? Mert Marián Leško könyve szerint akkor haragította magára őt.

Nem. Ha valóban így lett volna, hogy magam ellen ingereltem, akkor nem javasolt volna elnöknek. Duray választhatott: Csáky vagy Bugár, mert jól tudta, hogy ő nem lehet elnök. S azt mondta, inkább engem akar. Tehát tulajdonképpen ő javasolt engem.

Talán csak kényszerből. De miért az MKDM-ből alakult meg az MKP, miért nem az Együttélésből vagy az FMK-ból?

Ezt kellett tennünk. Egyrészt az FMK nagyon maga alatt volt, tán nem egész két százalékkal, és az Együttélés is bukott. Csak nekünk volt szavazóbázisunk. Mástól tartottunk: attól, hogy az Együttélés még előttünk megteszi ezt, mégpedig úgy, hogy semmit abból, amiben megegyeztünk, nem tart meg. Akkor aztán diktálhatott volna. Mi megtettük, és nem diktáltunk.

Nem az volt ennek a háttere, hogy elnök akart lenni?

Nem, és ez ezzel nem is függött össze, mert az elnököt a kongreszszus választotta, s abban minden pártnak volt képviselője, egyforma szavazati joggal. Csakis azért csináltuk így, hogy az Együttélés ne diktálhasson, ugyanakkor minden egyezséget megtartottunk.

Ha azt mondja, hogy tévedett Durayban, nem tévedett Csákyt illetően is, amikor üdvözölte az elnökjelöltségét?

Nem, az rendjén való volt, hiszen Csáky a kezdettől fogva pontosan tudta, mit akarok elérni. Már februárban mondtam neki: Nem tudom, Pali, indulsz-e vagy sem, de örülnék neki, ha indulnál, bár ezt neked kell eldöntened. De annyit nagyon nyíltan mondhatok, hogy ha igen, akkor ez legyen tisztességes küzdelem, a párt javát szolgáló. És még azt mondtam neki, hogy bár azt akarom, hogy Duray maradjon az elnökségben, de ne kapjon funkciót. Csáky arról győzködött, hogy mégis kapjon funkciót.

Tisztességes küzdelmet említ: tisztességes volt az Ön részéről?

Azt gondolom, hogy egészen addig, míg meg nem támadtak, igen.

Azért kérdem, mert Csáky a nekem adott interjújában azt állította: Ön kiadott egy utasítást, hogy ne jusson hozzá a kongresszus küldötteinek listájához, hogy ne ismertethesse velük a programját.

Ez nem igaz. Azt a küldöttnévsort én sem kaptam meg. Az elnökségen mindössze annyit mondtam, elvárom, hogy egyikünk se kapja meg a névsort. Ennek ellenére Csáky szinte minden járásba elment, és győzködött.

A párt elnökének talán tudnia kellene, kik fognak a kongreszszuson választani?

Nem volt alkalmam látni a listát.

Azt állítja, nem volt módjában befolyásolni, ki vesz részt rajta?

Nem, ez kizárt. Ezért mondom, hogy nálunk túl nagy a demokrácia. A választás először az alapszervezetekben zajlik, majd a járási konferenciákon, ahol minden szervezet választott küldöttekkel képviselteti magát, s ezekből választják meg a kongresszus képviselőit. Részt lehet ugyan ezeken venni, lehet a küldötteket befolyásolni, de ők maguk hozzák meg a döntést.

Mikor jutott tudomására, kik választják majd az MKP elnökét?

Csak a kongresszuson. Előtte nem is igyekeztem erről tájékozódni, mert azt mondtam, tartom magam a tisztességes küzdelemhez.

Ez viszont azt jelentené, hogy Csáky hazudott.

Nézze: ő mást is állított. Készítettük a kongresszus forgatókönyvét, hogy ne húzódjon el a késő esti órákig, aztán mégis elhúzódott. Mert úgy állapodtunk meg, hogy mindenki, aki felszólal és valakit egy funkcióra javasol, kapjon összesen két percet a javaslata elmondására és az indoklásra. Csáky meg egyszer csak azt nyilatkozza a sajtónak, hogy korlátozni akarjuk a terét.

Nekem azt állította, hogy Berlinben járt, s hazatérve megtudta, hogy ezt személyesen Ön javasolta, s hogy emiatt igen kemény szavakkal illette is Önt.

Ez az ő újabb hazugsága. Erről ugyanis az elnökség döntött, hiszen magam ilyen döntéseket sosem hozok. Erre lehetőségem sincs.

Mennyi időt adott neki?

Mondtam neki, Pali, amit csinálsz, nem tisztességes, de kemény küzdelem. Mennyi időre van szükséged? Azt mondta, tíz percet akar. ĺgy hát a következő elnökségen ennyi időt hagytunk jóvá. A kongresszuson ábécérendben szólaltunk fel, s kijelentettem, a fele időmet neki adom, mert azt állította, annyi sem lesz neki elég. Hát így.

Bármire, amit Csáky és Duray állít, úgy reagál, hogy nem mondanak igazat.

Csáky csak néhány dolgot illetően nem mond igazat.

Abban sem, hogy a vállalkozó Világi befolyása alatt állt? Nem különös ez? Miért találták volna ezt ki? Ha nem zörög a haraszt…

Hogy miért? Mert el akartak távolítani, azért. Tudja, mit beszéltek a Dunaszerdahelyi járásban egy héttel a kongresszus előtt? Hogy minden föld, ami Somorja körül van, az enyém. És ez marhaság.

Ki állította ezt?

Akik nem akarták, hogy elnök legyek.

A hajdani vagy a mostani elnökség köréből is?

Nem, ezek járási emberek voltak. Azt mondja, nem zörög a haraszt, ha szél nem fújja. Ebben az esetben is? Hogy a Somorja környéki földek mind az enyémek? Mert valaki ezt állítja? Ez egyszerűen marhaság. Magától értetődő, hogy amikor először a kormányba jutottunk, gyorsan különféle területek szakembereire volt szükségünk. S ebben, többek közt, segítségünkre volt Világi is.

Világi döntött arról, kik legyenek az MKP részéről az állami vállalatok jelöltjei?

Nem, ez újabb hazugság. Tudja, ki döntött? Az MKP elnöksége.

Nem csak az, volt egy másik testületük is.

Hiszen ezt akarom mondani. Amikor megtudtuk, hogy módunkban áll valamelyik szervbe tagot jelölni, akkor a gazdaságpolitikai tanácshoz fordultunk, melyben a párt alelnöke, Harna István elnökölt, s melynek tagja volt többek közt Világi és Duray, Bárdos, Csáky és mások, hogy próbáljanak találni valakit, s állapítsák meg, megfelelő személy-e. Hiszen ezzel a módszerrel találtunk rá Simon Zsoltra. Amikor előterjesztették a neveket, az elnökség döntött arról, hogy rábólint-e vagy sem.

Miért kellett akkor Világinak az Önök jelöltjeivel beszélgetnie?

Nem mindegyikkel. A pénzügyi bizottság elnöke volt, s e tekintetben kért tőlük információkat nekünk, ahhoz, hogy dönthessünk. Ön úgy gondolja, hogy például a Devín banka esetében nekünk, politikusoknak megfelelő információink voltak? Szükségünk volt megállapítani, hogy amit a koalíciós partnereink állítanak, igaz-e vagy sem. S ma elmondhatom, hogy nekünk volt igazunk.

Világi tehát közvetített a jelöltek és az MKP elnöksége között?

Nem. Csak azokat közvetítette, akik a bankszektorban dolgoztak.

Tehát teljességgel kizárja, hogy befolyásolta Önt, és hogy lobbicsoportok nyomása alatt állt?

Miként befolyásolhatott volna? Tudja, miként? Egyedül úgy, hogy javasolt egy személyt, és azt elfogadta az elnökség. Nevezhető ez befolyásolásnak? Hiszen ha valakit el kíván távolítani, akkor persze olyan dolgokat is állít, amiket soha senki nem fog bebizonyítani. Az MKP jelenlegi vezetőségének a hibája, hogy ezt elhitték.

Ha így van, miért nem perelte be Durayt Csákyval együtt hírnévrontásért?

Tudja, hány embert perelhettem volna már? Képviselőket és újságírókat is. Van értelme? Minek? Három évig pereskedni, és mi végre?

De ha csak hazugságok voltak, mivel magyarázza, hogy a régiókban az emberek többsége elhitte? Csáky azt állította, hogy a régiókban feszült volt a helyzet.

Ez egyszerű: vegye figyelembe, hogy Világi nyilván a maga hasznára is fordította azokat az információkat, melyeket megszerzett. És tudja: az információ pénz. Nyilván kihasználta a vállalkozásában is. Mindenki látta, hogy meglehetősen gazdag ember, s az emberek irigyek, hát elhitték. Csak Dunaszerdahelyen gyakran hallottam sokféle dolgot, például hogy Világinál jártam, és a testőreim ott álltak a háza előtt. Közben nem is voltak testőreim.

Csakhogy azt, hogy Világi hatása alatt állt, több politikai elemző is állította, olyanok, akiknek édesmindegy, hogy Ön nyer, vagy Csáky.

Nézze: olvasta múltkor a Smeben, mit írt a kollégája, Morvay? Kérdeztem hozzám közel álló személyektől, reagáljak-e rá, mert bizonyítani tudom, hogy amit Morvay állít, az minimum a tudatlanságának köszönhető. Több valótlanságot állított.

Konkrétan?

Hogy pontosan tudtam, mit csinál Duray, mégis megtűrtem, mert akkor megfeleltek a módszerei. És ez nem igaz. Morvay nem tudja, hogy Duray mindig kisebbségben maradt. Amikor valami rosszat akart keresztülvinni, leszavaztuk.

Morvay azt is megírta, hogy az Ön Duray feletti fölháborodása álszent, mert Duraynak sok tekintetben igaza van, és Világi befolyása az MKP-ban valóban nagyon nagy volt.

Jó. Én elfogadom, hogy Morvay a magyarországi szabad demokraták befolyása alatt áll, mert jobban kedveli őket, mint mondjuk a Fideszt. És? Nem álltam senkinek a befolyása alatt. Teljesen szabad ember vagyok. Senkinek nem vagyok adósa, egyedül a családomnak, de ez más lapra tartozik.

Ön volt a párt elnöke, minden eszköz a rendelkezésére állt. Csáky pár nappal a kongresszus előtt bejelenti az indulását, Durayval elhintenek – Ön szerint – néhány hazugságot, és úgy lehengerlik, hogy győznek? A régiókban mindent bevesznek?

Csáky valóban néhány nappal a kongresszus előtt jelentette be jelölését, de Durayval együtt már előtte járták a járásokat. Mi több, megtették, hogy volt a parlamenti ülés, s rögtön a szavazás után azonnal nekiláttak összehívni a küldötteket és győzködték őket. Azt mondtam, legyen: ha a küldöttek beérik a szavakkal, s nincs szükségük tettekre! Különben is menni akarok.

Azt mondta, ha Duray így viselkedik, elhalasztja a távozásának idejét.

Nem. Mást mondtam, s emellett kitartok: két esetben hajlandó vagyok megváltoztatni a távozásommal kapcsolatos álláspontomat. Az első: ha az MKP politikusai miatt úgy rosszabbodna a szlovák–magyar viszony, hogy konfliktus veszélye fenyegetne. Erre azonban nem kerül sor, ennyi esze Csákynak és a többieknek is van. A másik eshetőség: ha az MKP választási sikerének előrejelzései olyannyira roszszabbodnának, hogy veszélybe kerülne a parlamentbe való bejutása. Ha Duray továbbra is így fog viselkedni, erre sor kerülhet. Jelenleg 8,7 százalékos a támogatottság. Arra céloztam tehát, hogy Duray a fellépésével csökkentheti a támogatottságot, s akkor nekem felül kell bírálnom a döntésemet.

Tekintélyelvű elnök volt, mint azt Duray állítja?

Tekintélyelvűség az, ha több pontról tárgyalunk, mindenki elmondja a véleményét, s aztán már csak ismételjük magunkat, mire azt mondom, fiúk, elég volt, két vagy három alternatívát látok, szavazzunk? Ez Ön szerint tekintélyelvűség? Ha igen, akkor valóban tekintélyelvű elnök voltam.Csakhogy az ellenlábasai azt állítják, hogy a pártban nem volt párbeszéd.

Duray például azt akarta, hogy utazzunk ki valahová egy fél napra, s beszéljünk politikánk lehetőségeiről. Kiutaztunk, igaz, hogy csak kétszer, de mégis. Többször nem kérte. Volt tehát párbeszéd? Sőt, tanúim vannak rá, hogy voltunk Csölösztőn is, a Kormoránban.

Az elnök megvárja, míg valaki párbeszédet javasol? Nem neki magának kellene ezt szorgalmaznia?

De hiszen minden hét hétfőjén fél négytől elnökségünk volt. Olykor este nyolcig vagy kilencig is. Ez párbeszéd volt vagy nem? Ha koalíciós tárgyalásokra került sor, előtte is mindig összejöttünk, és megbeszéltük a dolgokat. Ha ütni kell, botot találok hozzá. Ők ketten csak visszaéltek mindennel, amivel lehetett.

Csáky és Duray a szemére vetették a múltban is, amit most a kongresszuson?

Nem. Soha.

Beszélgetéseink során nekem mindketten azt állították, hogy amikor fenntartásaik voltak, mindig szóltak.

Nézze: említette azt az esetet, amikor Duray nem volt hajlandó szondába fújni a rendőrnek. Csáky a sajtóban azt nyilatkozta, elsőként vetette ezt a szemére. Ez nem igaz. Én voltam az, aki az ügyet az elnökség elé vittem. Ugyanígy egykori képviselőnk, Farkas ügyét is. Senki sem akart vele foglalkozni, mert féltek nyíltan a szemébe mondani, hogy hibát követett el. Én megtettem, és az elnökség meghozta a döntését.

Csáky tehát hazudott ebben?

Legalábbis nem ő volt az, aki ezt a kérdést felvetette. Lehet, hogy neki ez volt az érzése, de… Hagyjuk. És ilyen ügy több van.

Próbáljon egy szóval válaszolni arra, hogy személy szerint a területi autonómia híve-e.

Azt hiszem, nem fontos. Az az autonómia a fontos, melyet választóink többsége támogatna.

Az milyen?

A kultúra és az iskolaügy területére vonatkozó.

Miért nem tudták megoldani azt az áldatlan helyzetet, amit az embereik teremtettek a Nyitrai kerületben?

Már említettem: mert a pártunkban túl nagy a demokrácia. Ami ott történt, nagy hiba volt. De a kerületi jelölteket nem mi állítjuk. Vagy háromszor foglalkoztunk velük az elnökségben, magam is találkoztam velük, de nem fogták fel. Amit ott kitaláltak, hogy a szociális intézetek legyenek nonprofit szervezetek, jó volt. A gondot az okozta, hogy sajnos, ebbe benyomultak a mi képviselőink is.

Miért nem szólaltak fel ez ellen egyértelműen és határozottan?

Felszólaltunk, benne volt az újságban is.

Benne volt, de világosabb és élesebb reakciót vártak el.

Na jó, de mit tehettem volna? Lőttem volna le azokat a képviselőket? Érti: elnökként voltak bizonyos lehetőségeim, s ezekkel éltem is. Egy személy – Fehér – esetében elintéztem, hogy ne kerüljön fel a parlamenti képviselők listájára.

Nem különös az a párt, melynek vezetősége tehetetlen a saját emberei ballépéseivel szemben? Nem nőtt a fejükre ez a túl nagy demokrácia?

A mostani kongresszuson már ezen is módosítottunk. Most már ilyesmikbe is beleszólhatunk.

Mit tart a politikában elkövetett legnagyobb hibájának?

Hogy nem beszéltünk nyíltan és egyértelműen azokról az ügyekről, melyek valamelyik tagunkat hátrányosan érintették volna. Kérdés, mi lett volna a nagyobb baj, ha ezt március előtt megtesszük: Duray jelenlegi basáskodása, vagy hogy elveszítettük volna néhány hívünket.

Duray a rimaszombati konferenciát először lefizetettnek nevezte, aztán elnézést kért, most meg kitart véleménye mellett. Mi oka volna ilyesmit kitalálni?

Folyton ezt csinálja, ez a módszere. Világival kapcsolatban is. Gyurovszkyval kapcsolatban is állított valamit, aztán elnézést kért tőle, mert bírósággal fenyegette. Bár elnézést kért, tovább terjesztette, amit mondott. A pártszervezetekben erről az én „uralkodásom” alatt sosem beszéltünk nyíltan.

Arra céloz, hogy Duray szerint Gyurovszky felesége kenőpénzt fogadott el?

Igen, ez volt a nézeteltérés oka. Duray aztán hirtelen azt mondta, csak úgy hallotta. Elnézést kért, mondván, hogy nem ellenőrizte le a forrását.

De mi haszna származhatott volna abból, hogy a rimaszombati konferencia le volt fizetve?

El akarta távolítani Simon Zsoltot. Szóval, intrikált.

Az intrikusság Duray munkamódszere?

Igen, ez meggyőződésem. Több esetben láttam, hogyan csinálja ezt.

Karol Sudor

(Forrás: www.sme.sk/rozhovory., 2007. július 30., Fordítás: Cs. G., rövidítve)