Az oktatás tartalmi reformja évekbe telhet

Úgy vélem, egy miniszternek olyan lépésekre is vállalkoznia kell, amelyek nem feltétlenül növelik bizalmi indexét, illetve széles körű támogatottságáSomogyi Tibor felvételeMikor és milyen formában kerülhet sor az oktatás tartalmi reformjára?

Az oktatás tartalmi reformját illetően külön kell választanunk magát a folyamatot és az azt előkészítő jogszabályi háttér kialakítását, vagyis az új közoktatási törvény tervezett elfogadását. A közoktatás átalakítására hosszú évekre lesz szükség, a jelenlegi választási időszakban csupán a reformfolyamat beindítására nyílik lehetőség. Az említett jogszabályjavaslat sikere a parlamenti képviselőkön múlik.

A közelmúltban jelezte, az oktatás tartalmi reformja a vonatkozó törvény nélkül is megkezdődhet. Akár a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályokkal, rendeletekkel is végrehajthatók a tervezett változtatások?

Valóban, a tananyag átalakítása nem feltétlenül kötődik az említett jogszabályhoz. Amellett, hogy természetesen kész vagyok előterjeszteni az új közoktatási törvény tervezetét, fontosnak tartom a tartalmi reformot. A cél a tananyag redukciója, a biflázás lehetőségének korlátozása, hogy csökkenjenek a diákok terhei, hogy a szülők és gyermekeik a helyes iskolaválasztás érdekében bővebb információkhoz jussanak az egyes oktatási intézmények színvonaláról. A jelenlegi jogszabályi háttér is lehetővé tesz módosításokat az oktatás tartalmában. Példa erre a tantárgyi struktúrában bekövetkezett változások.

Támogatná-e az Új Polgári Szövetség által felvetett javaslatot, hogy váljék költségtérítésessé a levelező tagozatos egyetemi hallgatók képzése?

A liberálisok egyelőre még csak felvetését – hiszen tényleges javaslatot még nem terjesztettek a törvényhozás elé – személy szerint nem tartom megvalósíthatónak. Nem látom okát, hogy változtassak álláspontomon. Úgy vélem, több buktatója is van a tandíjfizetési kötelezettség bevezetésének kizárólag a levelező tagozatos egyetemisták számára. Elsősorban figyelembe kell vennünk, hogy a diákok nagy létszámban folytatnak felsőfokú tanulmányokat nem nappali képzésben. Ha az utóbbiaknak fizetniük kellene az oktatásért, nappali tagozatos társaiknak pedig nem, azt jelentené, hogy különbséget teszünk hallgató és hallgató között, és az alkotmánynak ellentmondva korlátozzuk egyesek művelődéshez való jogát. Mindez tehát alkotmányos vitát eredményezne. Akár diszkriminációként is értelmezhetnénk. A másik nehézséget abban látom, hogy az egyetemeknek ez által a nagyobb bevétel reményében érdekükben állna, hogy bővítsék levelező tagozatos képzési kínálatukat a nappali tagozat rovására. A nem nappali képzésben részt vevő hallgatók száma már jelenleg is elég magas, csaknem fele az egyetemisták létszámának. Nem hiszem, hogy ez által válnának színvonalasabbá a hazai felsőoktatási intézmények.

Július elsejétől 800-2700 koronával emelkedett a pedagógusok havi bére. Az ígéret szerint az alap- és középiskolai pedagógusok bére a katedrán eltöltött első 16 évben éves szinten 1, következő 16 évben pedig 0,5%-kal emelkedne. Nem tartja-e diszkriminatív lépésnek, hogy az idős, 32 évesnél nagyobb gyakorlatot szerzett tanárok fizetése nem emelkedne? Mondjunk egy példát: egy ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező pedagógus mennyit keresett a béremelés előtt, és mennyit keres júliustól?

Először is hadd szögezzem le, nagy örömmel tölt el, hogy 15 év hasztalan próbálkozás után végre sikerült nagy arányú béremelést kieszközölni a pedagógusok számára. A fiatal alap- és középiskolai tanárok fizetése valóban eltérő mértékben emelkedik idősebb társaikéhoz képest, ennek az a magyarázata, hogy szükség van a fiatal tanerőre. Ezzel próbáljuk a pályára csábítani az ifjú tanárjelölteket. A hazai tanerő meglehetősen koros, ha nem lépünk közbe, vagyis ha a vonatkozó intézkedést nem foganatosítjuk, elképzelhető, hogy pár év múlva jelentősen elöregszik a hazai pedagógustársadalom. Ez akár az oktatás minőségének rovására is mehet. Szorosan összefügg mindez a készülő közoktatási reformmal, a tananyag átalakítása kapcsán szükség van ugyanis a fiatal, rugalmas tanerőre, mely alkalmazkodik a folyton változó kihívásokhoz. Ez nem jelenti azt, hogy az idősebb munkatársakra nincs szükség, akik életük jelentős szakaszát áldozták a gyermekek oktatásának és nevelésének. Egy ötéves gyakorlatot szerzett tanár eddig a tízes fizetési osztály alapján 11 520 koronát keresett havonta. Júliustól havi jövedelme eléri a 13 760 Sk-t. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez csupán a bértábla szerinti összeg, a havi jövedelme ennél magasabb is lehet a pedagógusnak.

Mennyivel? Mitől függ, hogy többet kap-e? Bruttó vagy nettó számokról beszél?

Természetesen bruttó összegekről van szó. Ismétlem, a béremelés elsősorban a pályakezdő, fiatal pedagógusoknak kedvez. A tanító vagy tanár, mint említettem, kaphat a bértábla szerinti összegnél többet is mozgó bér gyanánt, ha erre adottak a feltételek. Abban az esetben, ha az iskolafenntartó önkormányzat megteremtette ennek lehetőségét, azaz ésszerűsítette az iskola működését, összevont hatáskörébe tartozó oktatási intézményeket, ha racionálisan használja fel a rábízott központi támogatást. Azokon a településeken, ahol mindez megtörtént, a tanároknak nincs okuk panaszra, ami a fizetésüket illeti. Ellenkező esetben a mozgó bérek kifizetésére valóban korlátozott a keret.

Nem tart attól, hogy a sorozatos koalíciós viszályok, az ANO ellenlépései miatt és az elmérgesedett parlamenti légkörben a tandíjtervezethez hasonlóan zátonyra futnak a későbbiekben az oktatási reformtörvények?

A kérdés megválaszolása nem egyszerű. A koalíciós pártokat köti a koalíciós szerződés, illetve a kormányprogram támogatására tett ígéretük. Csakúgy, mint az eddigiekben, ez a jövőre nézve is érvényes kell legyen. Hogyan is segíthetnénk át a honi felső- és közoktatást a nehézségeken, hogyan is alakíthatnánk át az oktatási rendszerünket a harmadik évezred szellemében és igényeinek megfelelően, ha az egyik koalíciós partner nem támogatja a beterjesztett reformelképzeléseket és nagy fontosságú jogszabályokat? Az utóbbi problémát a Koalíciós Tanácsnak kell felszámolnia. Remélem, a liberálisok politizálása mielőbb visszakerül a rendes kerékvágásba, és az ANO képviselői is azon lesznek, hogy végrehajtsuk a kormányprogramban és a koalíciós szerződésben megfogalmazottakat.

Amikor a parlament nem szavazott önnek bizalmat, többen felszólították a távozásra, mondván: civilizált országban egy miniszter levonná a megfelelő következtetéseket. A koalíciós feszültség egyesek szerint enyhülne, ha ön távozna posztjáról. Egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy esetleg mégis lemondjon?

Már többször kifejtettem, hogy véleményem szerint, mikor kell lemondania hivataláról egy miniszternek. Egy tárcavezetőnek visszalépésre adhat okot például, ha korrupciós ügybe keveredik, vagy ha egész egyszerűen nem látja el a feladatát. Az elmozdításomra tett kísérlet, az ellenem kezdeményezett bizalmi szavazás színtisztán politikai okokra vezethető vissza. Eddigi miniszterségem idején sosem éreztem úgy, hogy le kellene mondanom. Annyit azonban közölhetek, ha a helyzet úgy hozza, ha valóban lesz ok menesztésemre, azonnal és önként visszalépek. Jelen helyzetben nem látom az okát az esetleges lemondásomnak. Úgy gondolom, jelentős reformelképzeléseket valósítottam meg az oktatási tárca élén. A megkezdett és már lezárult reformok előbb-utóbb érzékeltetni fogják pozitív hatásukat, ez elvitathatatlan. Nagy előrelépésnek tartom például a közoktatás állami támogatási rendszerének átalakítását. Ez szintén olyan intézkedés volt részemről, mely kezdetben nagy tiltakozást és nemtetszést váltott ki bizonyos körökben, mára azonban bárki beláthatja, szükség volt átlátható, a korábbinál lényegesen igazságosabb támogatási rendszer kiépítésére. Úgy vélem, egy miniszternek olyan lépésekre is vállalkoznia kell, amelyek nem feltétlenül növelik bizalmi indexét, illetve széles körű támogatottságát, mindazonáltal szükségesek, az eredményesebb működést és a fejlődést szolgálják. Egy miniszternek – meggyőződésem szerint – elsősorban nem személyes érdekeit kell szem előtt tartania, noha egy politikusnak ez sem utolsó szempont, hanem a tárcáját sújtó problémák megoldására kell törekednie.

Milyen az együttműködés ön és Szigeti László között? A parlamentben azt is a fejéhez vágták, hogy az MKP befolyása alatt áll, sőt Ján Cuper HZDS-es képviselő szerint szinte már magyarul dobban a szíve. Mit szól ehhez?

Szórakoztatónak találom Cuper kijelentését. Azt hiszem, ez a stílus hozzátartozik az ő személyéhez, véleménynyilvánítási szokásaihoz. Különösebb kommentárt, úgy vélem, nem igényel. A kijelentés őt magát minősíti. Ami az együttműködésemet illeti Szigeti Lászlóval, elmondhatom, hogy korrekt a viszonyunk. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem fordulnak elő közöttünk időnként nézeteltérések, nem forrósodik fel a hangulat a szakmai viták során. Az utóbbiaknak azonban nincs köze az eltérő nemzetiségi hovatartozásunkhoz. Idestova hét éve dolgozunk együtt az oktatási minisztériumban. Ez is annak a jele, hogy eddig mindig megtaláltuk az általunk kölcsönösen elfogadható megoldásokat és a közös utat.

Mi a véleménye arról, hogy pártbeli kollégája, František Mikloško bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól? Ön szerint hogyan kellene tanítani az iskolákban Trianont és a Beneš-dekrétumokat?

Párttársam Mikloško a saját személyes álláspontjának adott hangot a bocsánatkéréssel. Voltaképpen egy udvariassági gesztusként értékelem. Olyasféle gesztusként, amely kölcsönös bocsánatkérésre ösztönözheti mindkét felet a kölcsönösen elszenvedett történelmi sérelmekért. Úgy gondolom, ha valóban elindít egy ilyen folyamatot, megvolt a maga értelme.

Akkor végül is hogyan kellene tanítani Trianont és a Beneš-dekrétumokat?

Szigorúan a történelmi tényekkel és igazsággal összhangban. Úgy, ahogy azok megtörténtek az időben.

Ki foglalhatná el František Tóth volt oktatási államtitkár megüresedett pozícióját, egyáltalán szüksége van-e a minisztériumnak két államtitkárra?

A liberális koalíciós partner jelezte, nem kíván új jelöltet javasolni az őket illető poszt betöltésére. Ez az ANO döntése. Természetesen a koalíciós egyezség alapján a liberálisok jogosultak az egyik államtitkári posztra személyt jelölni. Ha előzetes bejelentésével ellentétben mégis javaslatot tesz, a minisztériumnak tiszteletben kell tartania a jelölt személyét. Véleményem szerint az ANO nem fog élni a lehetőséggel, döntésüket elfogadom.

Hogyan lesz képes együttműködni a kormányban oktatási miniszterként František Tóthtal, aki a kulturális tárca vezetésére kapott megbízást?

Tóthhoz fűződő viszonyomról már sokszor tájékoztattam a médiát, nem szeretném tovább növelni a feszültséget a kormánykoalícióban. Miután súlyos kritikával illette a készülő, új közoktatási törvényt, és egyértelműen negatív álláspontot foglalt el a dokumentummal szemben, elvesztette iránta korábban táplált, tárcavezetői bizalmamat. Az egyezségek betartása képezi az alapját nemcsak a koalíció, hanem mindenfajta csoportosulás együttes és összehangolt működésének. František Tóth kinevezését kulturális miniszterré elfogadom, mert tiszteletben tartom az államfő döntését. Tóthnak kulturális tárcavezetőként lehetősége lesz bebizonyítani, hogy képes tiszteletben tartani a koalíciós egyezséget, és képes az együttműködésre a kormányzó partnerekkel.

Állítólag Rudolf Zajac ül majd ön és Tóth között, s az egészségügyi miniszter lehet az összekötő kapocs. Elég nagy ez a távolság?

Az ülésrend miatt valóban úgy tűnhet, mintha az ANO-t képviselő kormánytagok körülölelnének. Félretéve a viccet, én úgy gondolom, a politikai felfogásunk különbözőségéből adódó távolság köztünk jelentősebb annál, hogy egy miniszteri bársonyszék áthidalhatná.