Az egyén lélekgondozása

Aki viszont kissé behatóbban kíván foglalkozni az erdélyi magyar irodalommal és ennek különféle fejlődéseivel, nem kerülheti meg ezt a művet – írják sokan. Mivel tettem már szert bizonyos olvasási élményekre a magyar erdélyi írók parnasszusában, és mond?hatom, hogy ezek igenis bővítették számomra az irodalmi tapasztalat horizontját (hadd emeljem ki itt Szilágyi István Kő hull apadó kútba és Hollóidő című regényét, Sütő András Naplóját, Karácsony Benő Napos oldalát és Bálint Tibor Zarándoklás a panaszfalhoz című könyvét), nem zárkóztam el ez elől az amúgy sem vastag kötet elől sem, bár abban az évben adták ki, amelyben világra jöttem. Elavultnak, régen eltűnt világnak a nehézségei körül cikázó műnek kell tartanunk ezért? Hiszen hol vannak már csőszök egy olyan világban, ahol az EU inkább finanszírozza a szőlőhegyek kiirtását, mintsem gondoskodna az érett gyümölcs megőrzéséről. Igen ám, a regény díszletei közül sok minden idegennek hathat egy mai, főleg „elnyugatiasodott” embernek. Számomra inkább a helyi ízeket jelentik, egy konkrét életvalósággal velejáró, helytől és időtől függő, autentikusnak tetsző kellékeket.

Amitől a mai olvasó talán még inkább idegenkedik, az a líraiság – az akkor már viszonylag befutott költő műve kétségtelenül a líra jegyében fogant. De ha az ember megadja magát ennek a stílusnak, az magával sodorja, legalábbis velem ez történt. Azt hiszem, ez a lírai nyelv, amely az erdélyi balladák, a népköltészet kincsesbányájából merít, olyan közös emberi tapasztalatoknak a tolmácsolására képes (vö. C. G. Jung archetípusaival), hogy nem csökkenti a mű üzenetének a megértését, befogadását, hanem ellenkezőleg, elmélyíti ezt. Aki most viszont az ezoterikusok és mitologizálók táborába sorolhatónak tart, az téved! Hiszen nemzedéki irodalomról van szó, „élmények, bajok szuggesztív kibe?szélésé”-ről (Görömbei András szavait idézve), vagyis hidat verve a szlovákiai, grendeli univerzumhoz: leszámolásról, szakításról (néha tényleg a Grendel-mű?vek „nemzedéki” moz?zana?tai?nak a hangulatára, pl. az Áttételek-beliekre emlékeztet Király László mű?ve, de a Grendel által a szlovákiai közvetlen elődjei közül a leginkább elismert Földönfutókra is).

Sok pszichológus ma azt mondja, hogy az erőszak oka mindig a kiközösítés. Ha egy gyereket kizárnak, éreztetik vele az oda nem tartozását, nem biztos, hogy kifelé hat a reagálás, de befelé mindenképpen: sérelmek maradnak. Bra?vúrosan írja le ezt Király László abban a jelenetben, amikor a volt osztálytársai bocsánatot kérnek a főhőstől: miközben semmiségnek kezelve az egészet, megbocsát nekik és elvonulni engedi őket, annyira megrázza őt ez, beteggé teszi, elfehéredik, nem is veszi észre már, hogy mi zajlott le körülötte az alatt az idő alatt, mert igenis azt várta volna a valóságban is: a bocsánatkérést, a visszafogadását, s mivel ez az egész látomás egy vágykép csupán, egy óriási hiányérzés mesterien megfestett felszínre hozásának is nevezhetjük ezt a jelenetet. Számomra az egyik legkatartikusabb mozzanat volt, hiszen a gyerkőcök (s az őket „faragó” felnőttek) arrafelé való hajlama, hogy egy „jütt-mentet”, vagy másmilyen mássággal rendelkező egyént kiközösítsenek, kitaszítsanak soraik közül, nem csak az 50-es évek Erdélyének a zord völgyeire korlátozódik, a 70-es/80-as évek ausztriai borvidékeinek a lankáira ugyanúgy jellemző, mint ma is (főleg az isten háta mögötti, áttekinthetőségükben barátságosnak ható kis falvakban). Szembenézni a személyes múlt mélyreható sérelmeivel, megszólaltatni a fájdalmat, s akár szemlélődni az ember mindenkori kiszolgáltatottságán – etikai gesztus, de messzemenően nem „csak” valamiféle kollektivista ideológia parancsolta feladatteljesítés, hanem az egyén lélekgondozása is ez, a belső „növésterv”-nek járó tisztálkodása. Így érthető, miért nem helyhez és időhöz kötött és ezekben megrekedt regénynek tartom a Kék farkasokat, hanem egyetemes horizontú, megkérdőjelező gesztusaival egyben üzenethordozó alkotásnak is. Hiszen kinek van már dolga ma akármilyen színű farkasokkal, de jelképnek mindenki számára érthető! Üvöltsenek csak a bestseller-lajstromok!

(A szerző teológus, hungarológus, a Felsőőri Magyar Tannyelvű Gimnázium oktatója.)