Az állam a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi földet kobzott el

Több millió euró értékű ingatlanról lehet szó. A Szlovák Földalap (SPF) a Beneš-dekrétumokra hivatkozva több száz hektárnyi  területet vett a tulajdonába az elmúlt években. Az ügy az épülő pozsonyi körgyűrű, a D4-es autópálya alatti értékes földterületek révén került a felszínre, amikor a Nemzeti Autópálya-társaság (NDS) leállította a kérdéses telkek felvásárlását. A földalap ugyanis 2018-ban egy névtelen bejelentés alapján felülvizsgálta az ún. ROEP-eljárást, mely keretén belül az állam felkutatta az érintett telkek tulajdonosait. Az ellenőrzés során arra jutottak, az autópálya megépítéséhez szükséges földterületek valójában az állam tulajdonába tartoznak, mivel 1945 és 1948 között elkobozták azokat. Ezért az NDS nem köteles kifizetni azok értékét a tulajdonosoknak. Így az állam lényegében a Beneš-dekrétumokra hivatkozva most végezte be a második világháború utáni évek földelkobzásait, amelyeket akkor a magyarok és a németek kollektív bűnössége alapján indítottak el.

A földalap számai

A földalap 2020-as éves jelentéséből kiderül, a ROEP-eljárásban elkövetett hibák kijavításának tekinti az elkobzások bevégzését. 2019-től összesen 600 olyan javaslatot nyújtottak be, melyben konfiskációs határozatokra, illetve deportálási listára hivatkozva követelik az érintett ingatlanok tulajdonjogát. 2020-ban 338 parcella és 132 hektárnyi terület tulajdonviszonya változott meg az állam javára. Dénesd, Éberhard, Dunahidas, Dénesdtorcsmisérd, Dunasápújfalu, az egykori Misérd, Csölle, Pozsony Ružinov városrésze, Pozsony Vereknye városrésze és Fél község településeken végezték be az elkobzást. 2019 és 2020 között pedig további 651 parcella és 260 hektár került az alaphoz. Tavaly számos település kataszterében „javították ki” a ROEP-eljárásban vétett hibákat, s ennek köszönhetően 340 hektárnyi területtel lett gazdagabb a Szlovák Földalap. A jelentés készítői is hangsúlyozzák, hatalmas vagyonról van szó. A tulajdonrendezésért felelős részleg több száz esetben kezdeményezte a tulajdonlapokba helytelenül bekerült adatok korrigálását. Az eddigi tulajdonjog-változás összesen több mint 1000 parcellát és 400 tulajdonlapot érint. Bár az alap munkatársa hangsúlyozta, országos szintű problémáról van szó, első körben a dél-szlovákiai magyarlakta településeken javasolták az elkobzott földek állami tulajdonba való sorolását. Konkrétan a Pozsonypüspöki, Fél, Gútor, Dunahidas, Misérd, Csölle, Csallóközcsütörtök, Tejfalu, Nagypaka és Kispaka körzetébe eső területek jogviszonyának átvilágítását kezdeményezték. 2020-ban összesen 175 tulajdonlapban történt változás, a legnagyobb mértékben Pozsonypüspöki kataszterében, ahol 89 hektárnyi terület tulajdonjogát szerezte meg a földalap.

Gabriela Bartošová, az intézmény korábbi vezetője 2020-ban kétszer is az igazságügyi minisztériumhoz fordult az örökösödési folyamatokkal kapcsolatban, egyszer áprilisban, majd pedig válasz hiányában az év végén. Arra kérte a tárcavezetőt, felügyelje az jegyzők munkáját, akik a hagyatéki tárgyalás során az 1945 és 1948 között elkobzott területeket az örökség részeként kezelik. Az SPF érvelése szerint ezeket a földeket a második világháború után már elvették az örökösök felmenőitől, így azok az állam tulajdonába tartoznak. Bartošová levelében kifejti, elsősorban a Dunaszerdahelyi, Vágsellyei, Galántai járásokban gyakori, hogy a lakosságcsere-egyezmény alapján kitelepített személyek vagyona az örökösédési eljárás tárgyát képezi. A földalap korábbi vezetője szerint az egész szituáció nem egyértelmű a jegyzők számára, a minisztériumnak eligazítást kellene kidolgoznia azzal kapcsolatban, hogy is kell eljárni az elkobzott vagyont illetően az ilyen esetekben. Országszerte eltérő, miként járnak el a jegyzők, többen elutasítják a földalap által javasolt intézkedést.

Marosz készséges

A földalap által bevégzett konfiskációk ügyében megkerestük az intézmény vezérigazgatóját, Ján Maroszt, akit az OĽaNO kormánypárt jelölt az alap élére és korábban a mozgalom parlamenti képviselője is volt. Marosz az intézmény székhelyén fogadott minket és készségesen válaszolt a kérdéseinkre. Rendelkezésünkre bocsátotta az arról szóló adatokat, hogy az elmúlt években mennyi földterület esetében végezte be az elkobzást az alap. Ehhez a különböző levéltárakban kutatják fel az egykori konfiskációs határozatokat, ez alapján több ezer hektár esetében módosították, hogy ki az érintett földterület tulajdonosa. A vezérigazgató szerint ez értelmezhető úgy, hogy a földalap egyfajta ügybuzgóságból felkutatja ezeket a dokumentumokat és mintha szigorú értelemben véve alkalmaznák is a Beneš-dekrétumokat. Arról is beszélt, mindez valószínűleg annak is betudható, hogy a földalap előző igazgatója a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) jelöltje volt. Marosz, akit tavaly november elsején neveztek ki az intézmény élére, ezzel együtt azt is kiemelte, az intézmény célja, hogy az állam tulajdonjogát védje, illetve az, hogy az nevesítetlen földterületek tulajdonjogát is gyakorolja. Ezért aztán szerinte érthető, hogy az alap a konfiskáció által érintett,  a D4-es alatti telkek esetében is aktivizálta magát. Úgy látják ugyanis, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a nevesítetlen földterületek tulajdonosait az ún. ROEP-eljárásban felkutatták, nagyon sok hiba történt. Ez a legtöbb esetben közigazgatási eljárás keretében történt. Ahol pedig már végbement valamilyen örökösödési eljárás, ott az alap bírósági pert indított a kérdéses ingatlan állami tulajdonba vétele érdekében. A vezérigazgató elárulta, jelenleg nyolc ilyen per zajlik. Ebből kettőt, első fokon, már elvesztett a földalap, vagyis a törvényszék az egykori tulajdonosok örököseinek adott igazat, ami azt is jelenti, hogy a bíróság szerint ezekben az esetekben az alap nem végezheti be a konfiskációt. Maga Marosz is kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy mi értelme van olyan pereket indítani, amelyeket sorra elvesztenek. A két elveszített per esetében arról beszélt, szerinte valószínűsíthető, hogy az örökösök az érintett földterületek jogos tulajdonosai. Ezzel együtt is rámutatott, hogy a földterületek ingatlanviszonyaiban nagyon nagy a káosz. Az igazgató szerint az egyik legfontosabb feladatuk azt megakadályozni, hogy az építendő autópályák nyomvonalán telekspekulációk induljanak el.

Homályos eljárás

A földalap tehát nagyszámú ingatlan esetében indít közigazgatási eljárást, esetleg bírósági pert, hogy a  Beneš-dekrétumokra hivatkozva állami tulajdonba vegye azokat. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a második világháború utáni években összesen 73 304 konfiskációs végzést adtak ki. Ennek nagy része lezárult, viszont jelentős számú esetben a folyamat valamiért nem tudott végbemenni. Ez utóbbi ingatlanok, így a D4-es alatti értékes földterületek esetében a földalap ma  igyekszik bevégezni az elkobzást. Azt azonban maga az újonnan kinevezett vezérigazgató sem tudta megmondani, mi alapján választja ki az alap azokat az ingatlanokat, ahol bevégezné az elkobzást. „Megkérdeztem a munkatársaimat, mi alapján választják ki a kérdéses földterületeket, de egészen pontos választ nem kaptam” – mondta Marosz, aki ezen a ponton behívatta az alap tulajdonrendezésért felelős részlegének vezetőjét, Jana Klein Grnáčovát, így neki is kérdéseket tudtunk feltenni az ügyben.

Grnáčová nekünk sem tudta egészen pontosan elmagyarázni, mi alapján választják ki azokat a telkeket, amelyek esetében bevégzik az elkobzást. Arra hivatkozott, hogy a régiókban dolgozó kollégáik információi, illetve levéltárakban talált dokumentumok alapján indítanak ilyen eljárásokat. Arról beszélt, hogy az említett ROEP-eljárások nagyon sok hibát tartalmaznak, amelyet ők igyekeznek kijavítani. „Ha valamit problémásnak látunk, akkor elmegyünk a levéltárba és utánanézünk az okiratoknak” – magyarázta. Azt állította, az egész ország területén vannak ilyen ügyeik, nem kifejezetten a déli régiókra koncentrálnak. Ennek ellentmondani látszik, hogy az alap által rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok szerint, 2020-ban csak magyarlakta településeken végeztek be konfiskációkat. A 2021-ben érintett települések tételes listáját azonban nem közölték velünk.

Grnáčová kiemelte, ők csak az állam tulajdonjogának a bizonyítását végzik, végső soron a kataszteri hivatal, kisszámú vitás esetben pedig a bíróság dönt arról, hogy kinek a tulajdonáról van szó. Így arról sem akart nyilatkozni, hogy az alap képviselőiként milyen levéltár-dokumentumokat tekintenek bizonyító érvényűnek arra nézve, hogy egy adott földterületet konfiskálták-e vagy sem. A földalap ugyanis olyan esetekben is pert indított egy-egy értékes ingatlan tulajdonosa ellen, ahol a konfiskációs határozaton az illetőnek a névrokona szerepelt.Grnáčová azzal érvelt az egykor félbemaradt konfiskációk mai bevégzése mellett, hogy a levéltárakból megszerezték az egykor kitelepítésre kiszemelt személyek nevét tartalmazó deportációs listákat. Szerintük ez igazolja a konfiskációt. Itt azonban fontos elmondani, hogy az egykor kiadott 75 ezer konfiskációs határozat érintettjeinek egy jelentős részét, akár egyharmadát, sosem deportálták.

Mi lesz a perekkel?

A földalap által a pozsonypüspöki és vereknyei értékes ingatlanok tulajdonosai ellen indított perekről az alap igazgatója elmondta, ezekről már a bíróság fog dönteni, ő nem fogja azokat leállítani. Elsőfokon már a nyolc ilyen perből kettőt el is vesztettek. Marosz egyben azt ígérte, hogy újraszervezi az alap jogi osztályát, hogy az ne indítson ilyen megkérdőjelezhető megalapozottságú pereket. Elismerte, hogy a közelmúltban az intézmény jogi osztályán „nem tiszta ügyek” zajlottak. „Ahol egyesek elintéztek maguknak bizonyos dolgokat” – tette hozzá. Azt is elmondta, hogy felbontották a megbízási szerződést azzal a Michal Miškovič ügyvéddel, aki a pozsonypüspöki és vereknyei örökösök elleni perben az alapot képviselte. „Annak fényében, hogy látom, ezen perek közül bizonyosakat már elvesztettünk, úgy látom, komolyan újra kell ezt a problémakört gondolnunk” – válaszolta arra a kérdésre, indít-e az alap újabb pereket a Beneš-dekrétumok alapján. Egyben szorgalmazni fogja, hogy az érintett intézmények, illetve a nemzetiségek képviselői és a jogi szakértők között egy diskurzus induljon a konfiskációk témájában.

Marosz hangsúlyozta, ő maga elutasítja a kollektív bűnösség elvét és az általa vezetett intézményt is szívesen bekapcsolná egy olyan diskurzusba, amely a magyar kisebbséget ért történelmi igazságtalanságok valamilyen rendezéséről szólna. Szerinte azonban elsősorban a politikum feladata, hogy ilyen párbeszédet nyisson. Arról is beszélt, érzékeli annak az igazságtalanságát, ha egy földterület örökösétől a földalap túlbuzgó ügyvédei egy hirtelen előrántott konfiskációs határozat alapján akarják elvenni a tulajdonát, ugyanakkor szem előtt kell tartania, hogy a valódi adminisztratív hibák kijavítását. „Én személyesen bocsánatot kérnék a magyaroktól és németektől” – tette hozzá, de a dekrétumok megnyitását Pandora szelencéjének felnyitásával tette egyenlővé. Arra a kérdésünkre, lát-e különbséget abban, hogy ma a Beneš-dekrétumokat alkalmazzák és abban, ha a zsidótörvényeket érvényesítenék, Marosz azzal válaszolt, a két dolog között valóban van egy logikai párhuzam.

Ez a cikk az Új Szó és a Magyar Hang együttműködésével, az International Press Institute és a MIDAS által támogatott NewsSpectrum ösztöndíjprogram támogatásával készült.