Az állam egy állítólagos kitelepítési listára hivatkozva kobozna el földeket

Lapunk egy újabb furcsa esetet tárt fel, amely a Pozsonyt elkerülő körgyűrű, a D4-es autópálya alatti és a Pozsonypüspöki városrészben lévő rendkívül értékes telkekkel kapcsolatos. A földalap tavaly decemberben leállította azt az örökösödési eljárást, amely során Kanávor Matild, egykori pozsonypüspöki lakos leszármazottai szeretnének hozzájutni azokhoz a több százezer eurót érő földterületekhez, amelyeket felmenőjük hagyott rájuk. Az állami szerv az eljárás leállítását azzal indokolta, hogy a vágsellyei levéltárból előkerítettek egy 1946 szeptemberében készült listát, amelyen a magyarországi kitelepítésre kijelölt személyek névsora található, köztük Kanávor Matilddal és teljes családjával. „Azon magyar nemzetiségű személyek listája, akiket kitelepítésre jelöltek ki” – olvasható a névsor címében. A földalap szerint tehát a családot egykor ki kellett hogy telepítsék, így Kanávor Matild nem is hagyhatott örökül semmit. A deportált családok ugyanis az itt feladott ingatlanjaikért cserébe Magyarországon elvben megkapták az azok ellenértékének megfelelő földeket, telkeket. 

A második világháború után a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény a Beneš-dekrétumokkal együtt a magyarokat a kollektív bűnösség elve alapján, pusztán nemzetiségi hovatartozásuk szerint sújtotta szankciókkal, így deportálással, illetve vagyonelkobzással.

A valóságban azonban Kanávor Matildot és családját sosem telepítették ki. Az 1972-ben bekövetkezett haláláig Pozsonypüspökin élt, és a település szunyogdi temetőjében helyezték örök nyugalomra. A leszármazottai, az örökösök is itt élnek. „Kanávor Matildot és férjét, Kanávor Istvánt sosem telepítették ki Magyarországra, illetve soha semmi vagyonukat nem kobozták el, egész életüket Pozsonypüspökin élték le” – fogalmaznak a leszármazottak az örökösödési eljárás leállítása ellen beadott fellebbezésben.

A második világháború utáni kényszerű kitelepítésekre kijelölt személyek listáján ugyan szerepel a Kanávor család, de ezek a névsorok sokat változtak addig az időpontig, míg valójában megindult a deportálás. Volt, aki a végső névsorba bekerült, volt, aki lekerült róla. Így például a szóban forgó Pozsonypüsöki lakosságának jelentős része először felkerült egy ilyen listára, de később mégsem telepítették ki őket. A földalap által bemutatott dokumentum feltételezhetően inkább a településen élő magyarok, így a potenciálisan kitelepíthető személyek névsora volt. Azt, hogy sosem deportálták a családot, az állami szervek Kanávor többi telke esetében gyakorlatilag már elismerték azzal, hogy azok ügyében már rendben lefolyt az örökösödési eljárás, a leszármazottak birtokba vették az ingatlanokat. 

Paradox módon pont a kitelepítési lista védett meg egyes magyar és német nemzetiségű földtulajdonosokat, így a Kanávor családot is attól, hogy konfiskálják a vagyonukat. Akiket ugyanis kitelepítésre jelöltek ki, azoknak a nevére már nem lehetett vagyonelkobzási végzést is kiadni, hiszen a földjeikért a lakosságcsere-egyezmény értelmében a magyarországi oldalon elvben csereingatlant kellett kapniuk. 

Az örökösök a törvényszék előtt szeretnének érvényt szerezni az igazuknak. Egy olyan indítványt is benyújtottak, amelyben azt kérték, hogy a per idején a földalap ne értékesíthesse az ingatlanokat. Ezt azonban a bíróság nem hagyta jóvá. A kérdéses ingatlanok egy része az épülő autópálya alatt, a nagyobb része viszont a ma már a fővároshoz tartozó Pozsonypüspöki területén található. Egyes információk szerint az utóbbi helyen kertvárosi lakóparkot terveznek építeni, így ezen telkek még értékesebbek is lehetnek, mint az autópálya alatti ingatlanok.