Beneš-dekrétumok: 400 ezer eurót érő a D4-es alatti földeket kobozna el az állam 

Az SPF a magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó dekrétumok alapján kiadott konfiskációs határozatra hivatkozva ma akarja bevégezni Wenhardt Gyula egykori vereknyei lakos tulajdonának elkobzását. Az állami intézmény ezért bírósági keresetet adott be Wenhardt örököseivel szemben, akiknek azonban már évekkel ezelőtt egyszer elismerték a tulajdonjogát. A múlt héten pénteken került sor az SPF által indított bírósági per előkészítő ülésére. A földalap azonban az ülés előtti napon váratlanul újabb bizonyítékokat terjesztett a törvényszék elé, amelyeket még a bírónő és az alpereseket, vagyis az örökösöket képviselő ügyvédek sem láttak. Az egyik alperes ügyvédje, Rastislav Čerevka elmondta, lényegében nem történt érdemi tárgyalás.

"Azzal, hogy az SPF két évvel a kereset beadása után, az ülés előtti napon nyújtott be bizonyítékokat, obstruálta a tárgyalást"

- nyilatkozta lapunknak.

Hozzátette, az állami szervnek már a kereset megfogalmazásakor be kellett volna szereznie a kérdéses bizonyítékokat. Čerevka a tárgyalóteremben is elmondta a kifogását, a bírónő azonban úgy döntött, elismeri a felperes, vagyis a földalap által benyújtott új bizonyítékokat, azok áttanulmányozására pedig kellő időt biztosít a feleknek. A bírónő a tárgyalást november negyedikére napolta el. "Meglepődtem azon, hogy az SPF most adott be újabb bizonyítékokat és csalódtam is" - mondta lapunknak a tárgyalás végén az egyik örökös. Az ülés után megpróbáltuk szóra bírni az SPF ügyvédjét, Michal Miškovičot is, de csak annyit mondott, a kliense, vagyis a földalap nem hatalmazta őt fel arra, hogy nyilatkozzon.  

Egy hosszú történet
Wenhardt Gyula egykori vereknyei lakos birtokaival kapcsolatos ügy közvetlenül a második világháború után kezdődött, amikor is megszületett „a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a 104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt mezőgazdasági tulajdonnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosztásáról szóló határozata.” Ahogy több vereknyei család esetében, Wenhardt földterületeire is konfiskációs határozatot adtak ki mindössze az alapján, hogy magyarnak, vagy németnek vallotta magát. Az elkobzás ellen még akkor fellebbezést adott be, amit azonban a konfiskációs bizottság elvetett. Csakhogy Wenhardt földjei esetében valamilyen adminisztratív hiba miatt sosem jegyezték be az államot az ingatlanok tulajdonosaként, a telekkönyvben továbbra is az ő nevén szerepeltek a földterületek. Maga Wenhardt 1949-ben reszlovakizált, vagyis írásban nyilatkozott arról, hogy szlovák nemzetiségű. Ezt az elvben önkéntes lépést akkor sokan kényszerűségből választották, hiszen így visszakaphatták állampolgári jogaikat, és mentesültek a vagyonelkobzás, illetve a kitelepítés réme alól. A vereknyei férfi mindezek után egy furcsa jogi helyzetben találta magát: a földjeire kiadták a konfiskációs határozatot, de az állam nem vette tulajdonába azokat, így, akár a reszlovakizációra hivatkozva, jogi értelemben nem volt mit visszakérjen. Itt fontos megjegyezni, hogy a reszlovakizáció nem jelentette automatikusan az elkobzott birtokok visszaadását. 1949-ben aztán a csehszlovák vezetés a mezőgazdaság kollektivizációja, a termelőszövetkezetek létrejötte mellett döntött, ezért gyakorlatilag a rendszerváltásig nem játszott szerepet, hogy ki volt az egyes földterületek valódi tulajdonosa. 1989 után azonban megindult a kollektivizált vagyon újbóli magántulajdonba adása. 

Nem jutnak hozzá az örökségükhöz
A pártállami rendszer bukása után az állam az ún. ROEP eljárás során próbálta beazonosítani az egykori tulajdonosokat. A korabeli földtulajdonosok leszármazottai pedig fokozatosan hozzájutottak azokhoz az ingatlanokhoz, amelyeket felmenőik rájuk hagytak. Wenhardt unokái 2017-re folytatták le a nagyapjuk által örökül hagyott birtokok hagyatéki tárgyalását, tulajdonba vették azokat, kifizették az eljárási költségeket és azóta a tulajdonjoggal járó ingatlanadót is fizetniük kell. Először ugyan a Szlovák Földalap (SPF) is elismerte a tulajdonjogukat, de aztán ugyanez az állami szerv mégis bírósági keresetet adott be, amelyben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva vitatni kezdte az örökösök tulajdonjogát. A szóban forgó parcellák rendkívül értékesek, hiszen egy részük az épülő pozsonyi körgyűrű, a D4-es autópálya és a csatlakozó útszakaszok alatt van, az állam által biztosított felvásárlási áron ezek hozzávetőlegesen 300 ezer eurót érnek. A többi földterület értéke pedig további 100 ezer euró körül van.