Ez a kisautó a fiatal és az idős sofőröket is megszólíthatja

Alapvetően szeretem ezeket a városi autókat. A munkahét jelentős részét városban töltöm, lépten-nyomon szűk parkolóházakban kell leparkolnom, forgalmi dugókban araszolnom. Nincs családom, így egy ilyen autó méretben, s itt az utastérre is gondolok, teljesen mértékben megfelel.

Jól működő rendszerek

Az i10 ráadásul a dizájn terén is megkapó. Szimpatikus kis autóról van szó, amelybe, ha van pénzük, a legmodernebb biztonságot növelő vagy vezetést elősegítő rendszereket is megvehetik, s elhihetik, hogy egy részük igazán minőségi munkát végez. Gondolok itt például a sebességtartó rendszerre, amely már az alapfelszereltség részét képezi, vagy az ugyancsak alapcsomag részeként elérhető sávtartó rendszerre. Ez tökéletesen a sáv közepén tartja az autót, még nagyobb sebességeknél is az autópályán, a kanyarokban egyaránt. Mondhatnák, hogy ez természetes, pedig nem. Az i10-nél jóval drágább modellek is gyakran képtelenek erre, s az autót vagy a középső sávhoz engedik túl közel, vagy a sáv egyik szélétől a másikig terelgetik.

Ugyancsak megleptek az automatikusan ki- és bekapcsolódó távolsági fényszórók, amelyek a legkisebb villanást vagy fényt is érzékelik, így nem fordulhat elő, hogy az előttünk haladó vagy a szemben közlekedő sofőröket megvakítanánk. Ugyanezt sajnos nem lehet elmondani a klasszikus fényszórókról, amelyek túl rövid részt világítanak meg az autó előtt, így sötétedés után, ha nem világítanak a távolsági fények, praktikusabb az előírt sebességnél is lassabban haladni. Hiába, ezen a példán is látni, mennyire növelik a biztonságot az igazán minőségi fényszórók.

Ami a kényelmet illeti, nem igazán tudok mire panaszkodni. Persze ilyen autóba is azzal a tudattal kell beülni, hogy egy kis városi járgányról van szó. A futómű merevebb, az egyenetlenségeket érezni fogják, ám mindez mégsem lesz zavaró, hiszen az autó nagyon jól vezethető, azonnal reagálnak a kerekek a kormány elfordítására, így a városi utakon való manőverezés tényleg roppant egyszerű.

A médiarendszer kijelzője már talán megérdemelne egy ötletesebb grafikát, mindezt viszont kompenzálja a modern, 4,2 colos digitális műszeregység. Az egyes funkciók kezelésére az esetek többségében klasszikus vezérlőgombok szolgálnak, így ezen a téren is elégedettek lesznek a digitalizáció ellenzői vagy azok, akinek a túl sok érintőfelület már bonyolult.

A motor és a váltó

Ez lenne a tesztelt i10 fájó pontja a jól felszerelt modell árán kívül? Igen is, meg nem is. Manapság már nagy ritkaságnak számít, hogy egy ilyen autóba négyhengeres motort kapjanak. A motorházban pedig éppen ilyen 1,2-es benzinmotor volt 62 kW (84 LE) teljesítménnyel és ötgangos manuális váltóval párosítva. Míg egyedül ültem az autóban, elégedett voltam. Tény, hogy 12,6 másodperces 0–100-as sprinttel nem fogják megnyerni a gyorsasági versenyeket, a városi furikázásra viszont ez a motor bőségesen elég. Csak a margóra említeném meg, hogy a kínálat részét képező gyengébb, literes és háromhengeres motorral a 0-ról 100 km/órára való gyorsulás a 18 másodpercet is túllépi, és ezt már szemrebbenés nélkül nevezhetjük csigalassúságnak. De térjünk vissza a tesztelt járgányra.

Tehát míg egyedül használják, minden rendben van. A gondok akkor fognak kezdődni, amikor már egy, esetleg két felnőtt utasuk lesz. Ilyenkor a teljesítmény már egyszerűen nem elég, és ezt érezni. A gyorsulás nagyon nehézkes lesz, a sztrádán való száguldozással talán inkább nem is fognak próbálkozni, de ha már kihajtanak egy autópályára, érezni fogják a hatodik sebességfokozat hiányát.

Én személy szerint még a kézi váltóval is megszenvedtem egy kicsit, vagyis a váltókar pontosságával. A rükvercet csak nagy ritkán sikerült elsőre besorolnom, egy hétig megállás nélkül harcoltunk, és valahogy nem jöttem rá az ízére ennek a váltónak.

A legjobb, öt liter körüli fogyasztást országutakon fogják elérni, városban hat feletti értékekre számítani. A fedélzeti számítógép egyébként már 50 km/órás sebességnél azt javasolja, hogy soroljuk be az ötös sebességfokozatot, ám ennél a motor szinte fuldokol, így az ajánlás ellenére is az esetek többségében négyesen közlekedtem városban.

Összesítés

A Hyundai i10 egy praktikus városi autó. A modern technológiákkal a fiatalabb vásárlókat is megszólíthatja, ám véleményem szerint az idősebb, tapasztalt sofőröknek is ideális választás lehet. Nagyon kényelmes a be- és kiszállás, a rendszerek kezelése nem bonyolult. A hátsó üléseken elég hely van; a szűkösebb, 252 literes csomagtérbe a hétköznapi bevásárlás elfér – az üléstámlák lehajtása után 1050 liter áll rendelkezésre. Amivel viszont gondjuk lehet, az az autó ára. Tény, hogy alapban még mindig ez a nálunk kapható legolcsóbb kisautó, viszont ha már egy jobban felszerelt változatot akarnak, akkor nagyon gyorsan elérik azt az árhatárt, amelynél már a nagyobb i20-hoz is hozzájuthatnak, ezért ha kifejezetten nincs szükségük egy kis méretű autóra, nem igazán tudom elképzelni, miért részesítenék előnyben a tágasabb i20 helyett.