A SZARAJEVÓI HETEK

Gavrilo Princip (1894–1918)

Miután Ausztria-ellenes kijelentései miatt kicsapták a gimnáziumból, 1912-ben Belgrádba költözött, ott folytatta a tanulmányait. Belépett a Mlada Bosna szervezetbe, melynek tagjai Bosznia Szerbiához való csatolásáért küzdöttek. Az első balkáni háborúban Princip a szerb hadsereg katonájaként vett részt. 1914-ben Csabrinoviccsal és Grabezzsel együtt tagja volt annak a szűkebb hármas csoportnak, melyet Szerbiában készítettek fel a Ferenc Ferdinánd elleni merényletre: Dimitrijevics ezredes, a szerb titkosszolgálat vezetője, illetve jobbkeze, Tankosics őrnagy mindhármuknak pisztolyt, 2-2 bombát és ciánkapszulát adott. Szarajevóban Princip adta le a végzetes lövéseket. Azonnal letartóztatták. Mivel a tett elkövetésekor még nem volt 20 éves, nem halálra, hanem 20 év fegyházra ítélték. 1918 áprilisában csonttuberkulózisban halt meg.

Nedeljko Csabrinovics (1895–1916)

Apja az osztrák rendőrség besúgója volt. 14 évesen abbahagyta a tanulást, különböző alkalmi munkák után betűszedőként dolgozott, egy időben egy belgrádi anarchista nyomdában. 1912-ben egy sztrájk szervezése miatt kitiltották Szarajevóból, ekkor tért vissza a szerb fővárosba. A Ferenc Ferdinánd elleni merényletre szervezett csoport szűkebb magjához tartozott. 1914. június 28-án ő dobta a bombát a trónörökös kocsijára, de a bomba a konvoj negyedik járműve alatt robbant fel. Csabrinovics az utasításoknak megfelelően azonnal lenyelte a ciánkapszulát és a Miljacka folyóba vetette magát. Az esést túlélte, a méreg pedig csak hányást okozott. A helyszínen őrizetbe vették. A tárgyaláson bűntudatának adott hangot. 20 évre ítélték. 1916 januárjában halt meg tuberkulózisban.

Trifko Grabezs (1896–1916)

Egy szerb ortodox pap fia volt. Belgrádi tanulmányai alatt barátkozott össze Princippel és Csabrinoviccsal. Ő volt az Appel rakparton felállt lánc utolsó tagja, de nem használta a fegyverét. A merénylet után hazatért, a pisztolyt és a bombát elrejtette. Danilo Ilics vallomása alapján tartóztatták le néhány nappal a merénylet után. Ellentétben Princippel, aki azt állította, hogy nem bűnöző, Grabezs elismerte bűnösségét. 20 évre ítélték. A fogságban, tuberkulózisban halt meg.

Danilo Ilics (1891–1915)

Tanító volt, a merénylet előtt újságíróként dolgozott. Ő volt az akció helybeli vezetője, ő szervezte be Popovicsot, Csubrilovicsot és Mehmedbasicsot. A merénylet napján Ilics fegyvertelen volt, övé volt a mozgó pozíció, a többieket buzdította és a helyzetet értékelte. Az események után néhány nappal egy rendőrségi rutinellenőrzés során vették őrizetbe, az terelte rá a gyanút, hogy nála szállt meg Princip. Ilics megtört, és vallomást tett az összeesküvés többi résztvevője ellen. Ennek ellenére kötél általi halálra ítélték és 1915 februárjában a szarajevói fegyházban kivégezték.

Cvjetko Popovics (1896–1980)

A merénylet idején diák volt. 1914. június 28-án egy pisztollyal és egy bombával állt az Appel rakparton, de semmit sem tett. Kilenc nappal később, Ilics vallomása alapján tartóztatták le. 13 év börtönbüntetésre ítélték. A többiekhez hasonlóan Theresienstadtban raboskodott, a Monarchia összeomlása után kiszabadult. Később a Szarajevói Múzeum néprajzi osztályának kurátoraként dolgozott. A szarajevói merénylet 50. évfordulójakor úgy nyilatkozott: ha tudta volna, hogy a merénylet háborúhoz vezet, nem hagyta volna magát beszervezni. 84 évet élt.

Vaso Csubrilovics (1897–1990)

A merénylet idején mindössze 17 éves diák volt. Bátyja, Veljko is részt vett az összeesküvésben, segítséget nyújtott a merénylőknek (rajta 1915-ben végrehajtották a halálos ítéletet). Csubrilovics egy bombát kapott, de nem lépett akcióba. Körülbelül egy héttel a merénylet után Ilics vallomása alapján letartóztatták. 16 évre ítélték. A Monarchia összeomlása után kiszabadult. 1946 és 1950 között a Jugoszláv Szocialista Köztársaság mezőgazdasági, majd erdészeti minisztériumát vezette, később egyetemi tanárként dolgozott. 93 évet élt.

Mehmed Mehmedbasics (1887–1940?)

Bútorasztalos volt. A merénylők között ő volt az egyetlen muzulmán. Ennek ellenére a nagyszerb gondolat híveként már korábban is kapcsolatban állt a szerb nacionalista mozgalmakkal. A merénylet napján övé volt az első pozíció a sorban, de nem dobta el a bombát. Később ezt azzal magyarázta, hogy egy rendőr állt a közelében. A gyilkosságot követő zavart kihasználva Mehmedbasicsnak sikerült elmenekülnie Montenegróba – ő volt az egyetlen, aki elkerülte az osztrák hatóságokat. Igaz, a Monarchia követelte a kiadatását, de valahogy sikerült megszöknie az őrizetből, és ezek után egy időre inkább meghúzta magát. Nem sokkal később Mehmedbasics is belekeveredett az ún. szaloniki perbe, amelynek során szerb tiszteket vádoltak a Sándor régens elleni merénylet előkészítésével. (Ez okozta a szarajevói merénylet felett bábáskodó Dragutin Dimitrijevics ezredes vesztét is.) Letartóztatták és 15 év börtönbüntetésre ítélték. 1919-ben kegyelmet kapott, visszatért Szarajevóba, ahol visszavonultan élt. A második világháború alatt halt meg.