A népzenegyűjtés mai helyzete a Csemadokban

Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenei örökségéről, annak megőrzéséről és továbbadásáról, a tudományos feldolgozásáról lehet hangzatosan beszélni, és lehet csendesen, apró lépések sorozatával folyamatos munkát végezni, őrizni és gyarapítani az örökséget. Ebben az írásban nem az elemző formát választottam, az adatok a Csemadok archívumában található tényeken alapszanak, ezekhez nem tettem hozzá, de nem is vettem el belőlük. Csupán egyetlen célom van: hivalkodás nélkül bemutatni népzenei tevékenységünket.

A népzenei munkaközösség (1993–1995)

A Csemadok szakmai társaságainak megalakulásakor (1990–1991) a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség vette át a népzenei szakmai munkát is, ezzel együtt azt a népzenei adattárat, amelyet Ág Tibor az 1980-as évek végén rakott újból rendbe. Két év alatt kiderült, hogy a folklórszövetség nem kíván a vokális népzenével foglalkozni, ezért szinte természetes lett, valamit tenni kell, hiszen a Tavaszi szél… névvel fémjelzett legnagyobb mozgalmunk került bajba.

A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a Csemadok 1993. augusztus 20-án találkozott Dunaszerdahelyen, ahol a jelenlevők (Ág Tibor, Liszka József, Végh László, Bárdos Gábor, Huszár László) kinyilvánították szándékukat a népzenei munkaközösség megalakulásáról. A feladatokat megfogalmazva megállapodtunk: a munkaközösség a néprajzi társaság részeként alakul meg, szervezési ellátmányát a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya látja el, az Országos Választmány anyagilag támogatja, és lehetőség szerint kialakítunk egy szakmai szobát. A munkaközösség megalakulását a szeptember 12-én, Komáromban rendezett nemzetközi népzenei konferencián jelentettük be, ahol Ág Tibor ismertette a munkaközösség céljait és munkatervét. A feladatok a következő pontok köré csoportosultak: a népzenei hagyomány gyűjtése, megőrzése, továbbadása; szakmai szoba létrehozása megfelelő technikai berendezéssel, annak hivatásos vezetésével; a népzenei adattár kialakítása; publikálás; módszertani segédanyagok készítése és módszertani tanácsadás; együttműködés a többi szakmai társasággal; tanfolyamok, képzések rendezése; a munkaközösségben működő fiatal szakemberek továbbképzésének biztosítása.

Az ősz folyamán tárgyalást kezdeményeztünk a népdal és népzene továbbéltetésének lehetőségeiről és formáiról a Szlovákiai Magyar Folklórszövetséggel és az Ének-Zenei Társasággal. Ezen belül megvitattuk a Tavaszi szél... rendezésének elvi és gyakorlati kérdéseit. Ekkor került át az adattár a komáromi Duna Menti Múzeumba, ahonnan 1995-ben Liszka József távozása után Dunaszerdahelyre szállítottuk. A Csemadok Országos Választmánya 1994 májusától félállást biztosított az adattárnak, amelyet Pálmai Márta töltött be; augusztusban Ág Tibor lett az adattár honorált vezetője. E nyáron Pereden sikeres népdalgyűjtő tábort is rendeztünk, az ott gyűjtött 138 dallam és 20 szöveges adat újabb részét képezte az adattárnak. A peredi községi önkormányzat és Pásztor Árpád polgármester támogatásával a következő évben Bíborpiros szép rózsa címen egy szerény válogatást adtunk ki.

A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Hírharang közlönyének népzenei rovatában rendszeresen beszámoltunk a tevékenységről. Az 1995. évi első számban Ág Tibor így nyilatkozik: „Tavaly ősszel múlt egy éve, hogy a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében megalakult Népzenei Munkaközösség megkezdte tevékenységét. Egyelőre nagyon szerény körülmények között, néhány lelkes emberrel, a Csemadok dunaszerdahelyi irodája egyik helyiségének egy sarkában, minimális technikai felszereléssel, felvállalva egy már elkezdett népzenei adattár kiépítését, valamint a népzenei hagyományunk továbbéltetését. Az elmúlt 1994-es év tevékenységének értékelésekor bátran mondhatjuk, hogy a körülményekhez képest szép eredményt könyvelhetünk el.”

A népzenei munkacsoport (1995–2002)

A népzenei munkaközösség közművelődési feladatait a Csemadok állami támogatásának megvonása miatt nem tudta megvalósítani, ezért 1995 szeptemberében felfüggesztette tevékenységét. A Csemadok népzenei adattárának feldolgozását a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának Gyurcsó István Alapítványa melletti munkacsoport vállalta magára. E munka során Ág Tibor szaktanácsadást és a Hírharangban a Népzenei műhely című rovat vezetését vállalta. A döntés valójában azt jelentette, hogy pályázatokból, egyéb támogatásokból kellett a tevékenységet folytatni. Az adattár szakemberi állományában változás állt be, 1998-tól 2001 tavaszáig Nagy Iván látta el a szakmai feladatokat, majd 2001-től 2006 decemberéig Ág Tibor volt az adattár honorált vezetője. Közhasznú munkásként másfél éven át adatfeldolgozói minőségben egy újabb munkaerőt is alkalmaztunk.

Ebben az időben (1997) hirdettük meg Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedőt, amelyet azóta kétévente rendszeresen megvalósítunk.

Habár támogatásmentes kort éltünk, az adattár szakmai tevékenysége nem csökkent, hiszen az akkori leltár alapján az 1957–1986 között rögzített népzenei anyag 111 magnetofonszalagon (7800 gyűjtési egység); az 1986–1999 között gyűjtött népzenei felvételek 68 magnókazettán, 21 magnetofonszalagon az MTA kiadásában megjelent hanglemezek és a „PÁTRIA” lemezsorozaton található népzenei anyag másolatai tartoztak a törzsanyagba. A népzenei gyűjtés kottás támlapokon rögzített anyaga (3257 támlap), a különböző népzenei publikációkban megjelent felvidéki népzene kottás támlapokon rögzített változatai (1583 támlap), a Magyar Népzene Tára I. kötetében szereplő felvidéki dallamok fénymásolatai, Szíjjártó Jenő gyűjtése (mintegy 500 dallam) alkották a támlapos adattári alapot. Az anyag feldolgozása az MTA Zenetudományi Intézetében (MTA ZTI) használt kritériumok alapján, a lehetőségeinkhez mért rendszerezés szerint történt.

Szakmai és szervezési szinten szembetűnő változás 2001-ben A népzene továbbélése a III. évezred hajnalán nemzetközi népzenei konferencia után következett be, amelynek megnyitójában jelentettük be, hogy a Csemadok területi választmánya saját ingatlanhoz jut, ahol az adattár is megfelelő szakmai helyiséget kap. A konferencia témája a gyűjtés, feldolgozás és továbbadás volt, jeles magyarországi és hazai előadókkal.

2002-ben az MTA ZTI együttműködési megállapodást kötött a Csemadokkal. Domokos Mária, az intézet népzenei osztályának vezetője így nyilatkozott céljainkról: „…saját gyűjteményük korszerű feldolgozása: adatolás, lejegyzések elkészítése. Ehhez két végzés előtt álló egyetemistát foglalkoztatnak (egyikük antropológus, másikuk muzikológus a pozsonyi egyetemen). A nyilvántartás, katalogizálás, lejegyzésekhez Intézetünk népzenei gyűjteményeit tekintik mintának. (Ág Tibor 1959-től ugyanígy »tanult be« a Népzenekutató Csoportban.) Az antropológus Huszár Ágnes tavaly ösztöndíjjal az ELTE Kulturális Antropológia Szakcsoportjában hallgatott egy évet, ez idő alatt rendszeresen bejárt az Intézetbe, ismerkedett a módszerekkel, és már itt lévő anyagukról ellenőrzésünk alatt lejegyzéseket készített és készít a jövőben is. Pelle Andrea, muzikológus hallgató a jövő évben pályázik budapesti tanulmányokra. A vele való szakmai foglalkozást a Népzenei Osztály vállalja. A megállapodás általános együttműködést jelentene, ami magában foglalja azt, hogy átadják számunkra gyűjteményük teljes anyagát. (A dunaszerdahelyi gyűjtés anyagának digitalizálása már folyamatban van.). Segítségünkre vannak gyűjtőutak előkészítésében, lebonyolításában, finanszírozásában. (Az említett gyűjtőút szervezési és anyagi részét ők biztosították.) Kérik fiatal kutatóik számára az Intézetben történő szakmai tanácsadást, esetenként foglalkozást, adott esetben befogadó nyilatkozatot.”

A népzenei adattár (2003–2007)

2003 tavaszán készült el a Csemadok székháza, ahol a népzenei adattár külön helyiséget kapott, és rövid időn belül műszaki felszereltsége is elkészült. A Csemadok Művelődési Intézete megalakulásakor (2004) ennek szakosztályaként működik. Az adattár vezetője 2003-tól 2005-ig Ág Tibor volt, majd 2007 januárjáig szakmai tanácsadóként tevékenykedett, ekkor szűnt meg szerződéses munkaviszonya. Az adattár állandó munkatársai 2002-től Pelle Andrea PhD, a Komenský Egyetem Zenetudományi Tanszékének tudományos munkatársa és Mgr. Huszár Ágnes antropológus, népzenész.

Az adattár szakmai tevékenységét továbbra is a népzenei gyűjtés, a tudományos kutató- és feldolgozómunka, a szakmai tanácsadás az amatőr népzenei mozgalom népdalköreinek, népdalénekeseinek, népi zenekaroknak, a népzenei szervezői tevékenység (képzések, nyári táborok), a folyamatos publikáció, és népzenei kiadványok készítése teszik ki. A felgyűjtött népzenei anyag feldolgozását és rendszerezését előbb Ág Tibor, majd az adattár munkatársai folyamatosan végezték. Munkájuk eredményeként az összegyűlt népzenei gyűjtésekről jegyzőkönyvek készültek, és a szalagokon található népdalok egy részének lejegyzései kottafüzetekbe kerültek.

A népzenei gyűjtések tudományos feldolgozása a népzenekutatás jelenlegi lejegyző gyakorlatát követi. A lejegyzéskor a népdal dallamán és szövegén kívül megállapítjuk a népdal zenei jellemzőit, tematikáját, gyűjtésének helyét és időpontját, a gyűjtő(k) nevét és az énekes(ek) adatait: nevét, születési helyét és születési időpontját. Minden dallam a hozzá tartozó adatokkal együtt a lejegyzőfüzet (kottafüzet) egy-egy külön lapjára kerül. A gyűjtések jegyzőkönyvei olyan számítógépes adatbázisok, melyek tartalmazzák a gyűjtés adatait, az adatközlők adatait és a gyűjtött anyag tematikai és zenei jellemzőit. A szöveges gyűjtések lejegyzése is folyamatosan történik, számítógépbe kerül maga a szöveg és a hozzá tartózó adatok is. Az adattárba kerülő önkéntes és hivatásos gyűjtők gyűjtéseit, valamint az adattár szervezésében történt gyűjtéseket digitalizáljuk, az adatokat elektronikus formában, CD-lemezeken őrizzük.

Az adattár létrejöttének egyik célja, hogy a felgyűlt és megőrzött népzenei hagyomány visszakerüljön a népdalénekesekhez, népdalkörökhöz, citerazenekarokhoz és parasztzenekarokhoz, hogy azok az adattár népzenei gyűjteményéből is merítve állítsák össze népdalcsokraikat. Az ilyen jellegű szolgáltatás lehetővé teszi számukra, hogy helyben tanulmányozzák a szakirodalmat, és válogassanak a gyűjtések anyagából. A felvételek kiválasztása szakmai szűréssel történik, ép népdalváltozatokat másolunk át számukra, melyek alapanyagként szolgálhatnak népdalcsokrok készítéséhez, és ha szükségük van rá, a népdalcsokor összeállításához tanácsokat is adunk.

A hazai amatőr népzenei mozgalom egyik országos méretű megnyilvánulása a Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő, melynek szervezésében, a szereplő népdalkörök és énekesek értékelésében részt vállalnak az adattár munkatársai is. A Bíborpiros szép rózsa népzenei vetélkedő országos döntője egyben elődöntője a magyarországi Vass Lajos Népzenei Szövetség Kárpát-medencei népzenei vetélkedőjének. E népzenei vetélkedőhöz kapcsolódóan 2004 őszén szakmai találkozót (népiének-képzést, citeraképzést) és 2006 nyarán népzenei tábort rendeztünk a népdalkörök, népdalénekesek és citerazenekarok részére.

A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek sorozatában vállalta a szlovákiai magyar tájegységek népzenei anyagának kiadását is. Az elmúlt évtizedben 16 népdalkiadványt és 5 lemeznyi hangzóanyagot adtunk ki. Földrajzilag felöleltük a Csallóközt (Balony, Nagymegyer), a Vág és Garam közét (Martos), a Bodrogközt, az Ung-vidéket, a Nyitra-vidéket, Medvesalját, a Mátyusföldet (Jóka); szerzőink: Ág Tibor, Tari Lujza, Barsi Ernő, Nagy Iván, Móser Zoltán, Borsi Ferenc, Harmath Lajosné Vöröss Kornélia, Fügedi János, Takács András, Pelle Andrea.

A 1990-es évektől a népzenei gyűjtések anyaga is az adattár gyűjteményét bővíti. Ezek: az Ág Tibor és gyűjtőkollektíva peredi gyűjtése (1994); a Zobor-vidéki gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival (2002); Pelle Andrea és Huszár Ágnes Zobor-vidéki gyűjtése (2004); a gömöri gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival és zenetudomány szakos egyetemistákkal (2004); a medvesalji gyűjtés (2005); az Ipoly-menti gyűjtés, közösen a budapesti MTA ZTI munkatársaival (2006).

A népzenei adattár gyűjteménye és szakkönyvtára

A népzenei adattár gyűjteménye a gyűjtés tartalmát, helyét, időpontját és a gyűjtők személyét illetően nagyon sokrétű. A digitális és hagyományos hanghordozókon több mint 15 000 gyűjtési egység található. Nagy részét vokális, kisebb részét hangszeres népzenei és szöveges gyűjtések alkotják. A gyűjteményben a szlovákiai magyar tájegységek minden részéről találhatunk gyűjtéseket (Csallóköz, Mátyusföld, Vág és Garam köze, Ipoly-mente, Nyitra-vidék, Gömör, Abaúj-Torna, Kassa-vidék, Bodrogköz, Ung-vidék), melyek az 1950-es évektől napjainkig történtek.

A gyűjtemény meghatározó részét Ág Tibor és a Csemadok más munkatársainak gyűjtései (Takács András, Quittner János, Bodonyi András, Méryné Tóth Margit), valamint a magyarországi kutatókkal (Olsvai Imre, Vargyas Lajos, Sárosi Bálint, Martin György) közösen szervezett gyűjtések anyaga teszi ki. A gyűjtemény részét képezi a Csemadok által több éven keresztül szervezett nyári néprajzi szemináriumok hallgatóinak gyűjtései, önkéntes néprajzi gyűjtők gyűjtései és a Csemadok által kiírt pályázatokra beküldött gyűjtések anyaga.

A népzenei adattár gyűjteményébe másolatban bekerültek a hazai és magyarországi gyűjtők gyűjtései. ĺgy Bodonyi András, Csáky Károly, Géczi Lajos, Jókai Mária, Lanstyák István és Szvorák Katalin, Nagy Iván, Pelle Andrea, Ürge Mária és Weiszer Eszter gyűjtéseinek hangzóanyaga, Szíjjártó Jenő, Olsvai Imre, Sárosi Bálint és Vargyas Lajos gyűjtéseinek lejegyzései. Ugyanitt található egy kottás támlapokat tartalmazó gyűjtemény is, mely különböző népzenei kiadványokban megjelent felvidéki dalok másolatait tartalmazza.

A szöveges néprajzi adatok öszszegyűjtését és feldolgozását is fontosnak tartjuk. Az adattárba került egy gyermekjátékokat, mondókákat, kiolvasókat, lakodalmi verseket és vőfélyverseket tartalmazó gyűjtemény, mely pályázati felhívás eredményeként az 1960–70-es években gyűlt össze a Csemadokban. Ide került a 70-es években különböző felvidéki adatközlők által kitöltött néprajzi kérdőívek gyűjteménye, mely a Csemadok néprajzi, népzenei és néptáncos szakdolgozóinak egy tapogatózó adatgyűjtése volt.

A népzenei gyűjteményen kívül a felvidéki néptáncgyűjtésekről készült filmeket tartalmazó filmtárat is kialakítottunk. Az MTA ZTI filmarchívumából az adattárba kerültek a felvidéki falvakban gyűjtött néptáncok filmfelvételeinek jegyzőkönyvei. Az adattárba fokozatosan bekerülnek a filmek másolatai is. Jelenleg itt a csallóközi és gömöri falvakban gyűjtött néptáncok filmfelvételeinek másolatai, ezek jegyzőkönyvei, valamint a filmek hangzóanyaga található meg.

Az adattár kézikönyvtárában mintegy 900 könyv, 21 szalag, 94 magnókazetta, 19 LP, 9 CD-ROM, 150 CD, 4 VCD és 12 videokazetta található, melyek magukba foglalják a hazai és magyarországi, valamint más kisebbségi magyar népzenei, néptáncos és néprajzi kiadványokat. A könyvtárban magyar és szlovák nyelvű könyveken kívül tanulmányok, diplomamunkák és szakfolyóiratok is találhatók. A hanghordozók eredeti népzenei felvételeket és népzenei feldolgozásokat tartalmaznak.

Zárszóként

Tizenkét évvel ezelőtt 7800 gyűjtési egység alkotta az adattár törzsanyagát, mára a törzsanyag megduplázódott, szakmai könyvtárunkban közel 1000 kiadvány található, tizenhat népzenei publikációnk jelent meg. A kezdeti „hőskori” népzenei munkaközösség a Csemadok Művelődési Intézetének szakosztályává nőtte ki magát, két félállásban dolgozó, egyetemi végzettséggel rendelkező, az MTA Zenetudományi Intézetének „iskoláját” megjárt szakember látja el a feladatokat.

A Tavaszi szél… népzenei vetélkedő 1994-es kollapszusa után Bíborpiros szép rózsa néven a népzenei örökségünket óvó mozgalmat indítottunk, amelynek idei, hatodik évfolyamában 240 produkció (ebben 120 népdalkör) jelent meg, lassan megközelítve az 1970-es évek hőskorának számát. Közel tíz éve évente találkoznak a citeracsoportjaink. Folyamatossá váltak a képzéseink is. Évente rendszeres népzenei gyűjtések zajlanak, gyűjtjük a korábbi évtizedek gyűjtőinek népzenei anyagát, ezek zenei feldolgozása is rendszeres. Adatbázisaink egy része a szövetség honlapján is megtalálható.

Nyugodtan jelenthetjük: nem váltunk meg az 1993-ban kitűzött céljainktól, folyamatos munkát végzünk.