A nap, amikor elkezdődött a 20. század

HISTÓRIA

Általános vélekedés szerint a szarajevói Appel rakparton eldördült lövésekkel ért véget a hosszú 19. század, és kezdődött el a rövid 20., amelynek alapkonfliktusait – Európában bizonyosan – az első világháború, az azt lezáró békék, a nyomukban kibontakozó területi, társadalmi, etnikai változások és ezek folyamatos felülírásának az igénye határozta meg. A merénylet után egy hónappal, 1914. július 28-án az Osztrák– Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, miután a belgrádi kormány elutasította az öt nappal korábban átadott ultimátumot. (Ebben Bécs egyebek mellett azt követelte, hogy a merénylet körülményeit szerb területen a Monarchia hatóságai vizsgálja ki.) A hadüzenet mozgásba hozta az évtizedek alatt formálódott katonai szövetségeket, és néhány napon belül kirobbant a „nagy háború”, amely négy év alatt romba döntötte Európát, és máig ható érvénnyel átrajzolta a kontinens politikai térképét.

A trónörökös egy napja

Bár a többi európai nagyhatalomhoz hasonlóan a Monarchia is a katonai előkészületek lázában égett, és a merényletet megelőző években – egyebek mellett balkáni politikájával – több ízben is a katonai konfliktust kockáztatta, arra senki sem gondolt, hogy a casus bellit Ferenc Ferdinánd látogatása fogja szolgáltatni. A trónörökösnek tudomása volt bizonyos fokú fenyegetésről, a térségben pedig nem voltak ritkák a politikai merényletek, ennek ellenére az illetékesek semmit nem tettek a trónörökös pár biztonsága érdekében. Így történhetett meg, hogy bakik sora után, szinte érthetetlen módon, csaknem véletlenül összejött a lelkes amatőrök által tervezett merénylet.

Ferenc József 1914. június 26–27-én hadgyakorlaton vett részt Boszniában. Hivatalos katonai kötelezettségei után némi politikai célú, civil programot is beiktatott. Úgy döntött, ellátogat az 1878 óta a Monarchia által kormányzott, 1908-ban pedig annektált tartomány fővárosába. Ezért csatlakozott hozzá felesége, Zsófia hercegnő, aki Budapesten keresztül, vonattal utazott Szarajevóba, és a közeli Ilidzsa fürdőhelyen szállt meg. Június 27-én este itt, a Bosna szállóban adtak fogadást a helyi előkelőségeknek.

Június 28. tervezett programja a következőképpen alakult: a különvonat 9 óra 25 perckor indul Szarajevóba. A pályaudvarról gépkocsin a közeli kaszárnyába hajtatnak. Tíz perc az ováció, 10 órakor látogatás a városházán, 10 óra 30 perckor a boszniai múzeum megnyitása a boszniai kormány jelenlétében. Ebéd Oskar Potiorek kormányzó rezidenciáján. 14 órakor séta Szarajevóban, utána különvonaton visszatérnek Ilidzsába. Este hét óra körül a fenséges pár és kísérete végigsétál a fürdő parkján, utána búcsúest, majd 21 órakor különvonaton elhagyják Boszniát. A látogatás ugyan elkezdődött, de csak részben valósult meg. A trónörökös hat kocsiból álló konvoját a Miljacka folyó mellett húzódó Appel rakparton hét fiatalember várta: hatan boszniai szerbek voltak, egy muzulmán, mindannyian a nagyszerb gondolat hívei.

A merénylők egy napja

1914 márciusának végén a zágrábi Istina napilapban kishír jelent meg arról, hogy a szarajevói körzetben a nyári hónapokban az osztrák–magyar hadsereg hadgyakorlatra készül Ferenc Ferdinánd főherceg személyes vezetése alatt. A Mladá Bosna szervezet egyik Belgrádban élő tagja, Nedeljko Csabrinovics akkortól kezdve foglalkozott a trónörökös elleni merénylet tervével. Támogatást az előkészületekhez a Fekete Kéz szerb tiszti csoporttól, illetve a szerb katonai hírszerzés ezredesétől, Dragutin Dimitrijevicstől (alias Ápisztól) kapott, aki korábban is, később is előszeretettel szervezett hasonló terrorakciókat. Csabrinovicshoz Belgrádban csatlakozott Gavrilo Princip és Trifko Grabezs, míg Szarajevóban Danilo Ilics további három fiatalt szervezett be az akcióba.

Június 28-án a sejt tagjai felvették állásaikat az Appel körút nagyjából hat–hétszáz méteres szakaszán. A merénylők arra készültek, hogy robbanószerkezetekkel vagy pisztolyokkal végeznek Ferenc Ferdinánddal, ám végül csak Nedeljko Csabrinovics hajította el gránátját, amely célt tévesztett, másik gépjármű alatt robbant fel, és Oskar Potiorek tartományi vezető szárnysegédjét sebesítette meg.

A merénylők ezután szétszéledtek, Csabrinovics pedig megpróbált végezni magával, ám később rendőrkézre jutott. Látszólag tehát a terroristák kudarcot vallottak: Ferenc Ferdinánd már szoros őrizetben hallgatta végig a polgármester üdvözlő beszédét, majd a városi kórházba látogatott, hogy a merényletben megsebesült tiszt állapota iránt érdeklődjön. Potiorek közben óvatosságból megváltoztatta a hercegi pár konvojának útvonalát, hogy megelőzhessék a további kísérleteket: az autóknak a rakpart helyett a Ferenc József sugárútra kellett volna kanyarodniuk. A menet élén haladó sofőrök azonban elfeledkeztek az utasításról. Potiorek dühösen megállította a konvojt, aminek eredményeként a kereszteződésben hatalmas kavarodás támadt. Véletlen, hogy Princip éppen itt várakozott. A terrorista a hatalmas tömegben könnyen a veszteglő kocsihoz jutott, majd közvetlen közelről két lövést adott le Ferenc Ferdinándra és Zsófiára, akik egy órán belül belehaltak sérüléseikbe.

Másnap

Másnap a külügyminiszteriumhoz érkezett jelentésekre hivatkozva már így értékelte a történteket a magyar sajtó: „A merényletről érkezett hírek is mind azt látszanak bizonyítani, hogy itt szerb összeesküvésről van szó. Jelek vannak már arra is, hogy a szerajevói szerb diákság állandó összeköttetést tartott fenn Belgráddal és különösen a szerb katonai párttal. Értesülésünk szerint a szerajevói rendőrség több titkosrendőre már vasárnap elutazott Belgrádba, hogy ott a merénylők összeköttetéseit kinyomozza. (...) Princip Gavrilo hosszu ideig Belgrádban tanult, Cabrinovics nyomdász a bombamerénylet tettese, azt vallotta, hogy a bombát Belgrádban egy anarchistától kapta, akinek nevét azonban nem tudja. Mindkét merénylő orthodox szerb.”

A többi már történelem. (as)