A kisebbségi minimum mérlege – egy év után

TOKÁR GÉZA

Az esemény széleskörű visszhangot váltott ki a társadalomban és politikai szinten is, hiszen először történt meg az MKP szakadása óta, hogy egy asztalhoz ült és közös nevezőre jutott az egymással kimondottan hűvös viszonyt ápoló két párt. Az aláíró felek célja az volt, hogy megfogalmazzanak egy feltételrendszert, amelynek teljesülése elengedhetetlen a magyarság identitásának megőrzése, megmaradása és gyarapodás szempontjából. Az alapdokumentumot tehát egyfajta iránytűnek szánták. Az iratban a felek lefektették azokat a közös pontokat, feltételeket, melyek kiindulópontként szolgálhatnak a közösséget érintő problémák megoldásához.

Az alapdokumentum többnyire pozitív visszhangot kapott a közvéleménytől, ugyanakkor a tartalmát és elfogadásának körülményeit tekintve kiváltott kritikákat is. Az általános célkitűzéscsomagban több véleményező is fontos – vagy fontosnak vélt – témákat hiányolt a lefektetett alapelvek közül: például az autonómia kérdését, vagy a történelmi sérelmek (mint a beneši dekrétumok) megoldásának belefoglalását a dokumentumba. A kritikák másik része arra irányult, hogy az elfogadott elvi csomag nem elég konkrét, nem tartalmaz cselekvési tervet, így kevés érdemi hatása lesz. Míg az alapdokumentumban felvetett problémákat a végtelenségig bővíteni lehet, az érdemi változásokról elmondható, valóban van miben előrelépni.

Alap

az együttműködésre

Ami az alapdokumentum általános hatását illeti, egyértelműen pozitív fejleményként lehet értékelni, hogy a két párt kapcsolata némileg enyhült, oldódott a feszültség. Míg korábban a szlovákiai magyar választókat megszólító Magyar Közösség Pártja és a Híd gyakorlatilag nem is kommunikált egymással, a pártelnöki szintű megbeszélések óta rendszeresebben egyeztet. A hangulat oldódását természetesen nem kizárólag az alapdokumentumnak kell tulajdonítani, nagyban hozzájárult ehhez az a viszonylagos nyugalom is, amely a dokumentum aláírása óta eltelt, választások nélkül zajló időszaknak köszönhető.

A pártok megegyezése önmagában nem lehet a dokumentum értelme. A magyar közösség számára ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a közösség egészét érintő kérdésekben a két párt (esetenként támogatásképpen, mögöttük felsorakozva a társadalom további képviselői, köztük a civil szervezetek) egységet tudjanak felmutatni. Erre az egységre akadt is példa a dokumentum aláírása óta eltelt időszakban, hiszen a Dušan Čaplovič oktatásügyi miniszter által beharangozott reformok kapcsán az MKP, a Híd és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének oktatási szakértői közös célkitűzéseket fogalmaztak meg.

Ez a fellépés is rámutatott: az alapdokumentum léte önmagában is hasznos és konkrét együttműködéshez vezethet. A pártok és a szervezetek a dokumentumra hivatkozva megpróbálhatnak szélesebb körű támogatást szerezni a kezdeményezéseikhez, illetve továbbfejleszthetik annak egyes pontjait. Az alapdokumentum elveinek támogatása az MKP esetében előfeltétele egy elnökjelölt támogatásának, a nyár folyamán a Híd elnöke is hasonló értelemben nyilatkozott. A dokumentum felmerült hivatkozási alapként az autonómiatörekvések, valamint a vasúti kétnyelvűség kapcsán is. Az alkalmazás és az értelmezés terén persze akadnak eltérések: míg az MKP hangsúlyosan az alapdokumentummal próbálja alátámasztani a kezdeményezéseit, a Híd kommunikációja arra épül, hogy a párt korábban is a leírtak szellemében cselekedett, és a későbbiekben is ehhez tartja magát.

Szimbolikus és konkrétabb alapvetések

A szlovákiai magyar alapdokumentumban helyet kaptak olyan pontok, amelyek inkább szimbolikus, elvi állásfoglalásként értelmezhetők, valamint konkrétabb alapvetések is. Szimbolikus, nehezen mérhető pontnak tekinthető például a dokumentum előszava, mely a magyarság részeként határozza meg a szlovákiai magyar közösséget. Úgyszintén elsősorban elvi jelentősége van az alkotmányos egyenlőségre irányuló igénynek, melyet alkotmánymódosítással lehet elérni. A kulturális és politikai jogegyenlőség biztosítása hosszú távú, módszeres előkészítést igényel, ez még nem kezdődött el.

Konkrétabb fejlemények mutatkoztak az alapdokumentumban lefektetett nyelvi egyenlőség területén. A magyar nyelvhasználat kérdése több téma kapcsán is felmerült, az utóbbi hónapok egyik kulcsfontosságú problémájává vált – legyen szó a kétnyelvűsítő civil aktivitásokról vagy a vasúti nyelvhasználatról. A nyelvi egyenlőség kivívása ezeken a részterületeken sem sikerült, vagy csak részben lehetett megvalósítani.

A vasúti kétnyelvűség kapcsán az alapdokumentum alkalmazásának nehézségei is világosan megmutatkoztak: míg elvi szinten az MKP, a Híd és a Kerekasztal álláspontja azonos volt, a gyakorlatban a javasolt megoldások eltértek, és konfliktus is kialakult az egyes szereplők között. A dokumentum önmagában nem jelentett garanciát a konszenzusra, közös fellépésre sem került sor. A Híd a községek kérvényezési hatáskörének bővítésében látta a probléma megoldását, az MKP és a Kerekasztal pedig kötelezővé tette volna a kétnyelvű vasúti feliratokat. A kérdésben – az átlagon felüli politikai és civil szerepvállalás ellenére – érdemi egyeztetés és előrelépés nem történt. Ráadásul a közösség egy kollektív kudarcélményen is átesett – márpedig Szlovákiában a helyi viszonyokat a jelenlegi feltételek mellett csak összpontosított nyomásgyakorlással lehet megváltoztatni. A magyar nyelvhasználati lehetőségek a hivatalokban sem bővültek, a kormányhivatal szűkös lehetőségei, a kisebbségi kormánybiztos stratégiája, később pedig az A. Nagy László távozása utáni káosz is akadályozta a meglévő törvényes lehetőségek valós kihasználását.

A szlovákiai magyar alapdokumentum leszögezte, hogy a kisebbségnek szabadon, gyakorlatilag autonóm módon kell fejlesztenie kulturális és oktatási intézményeit. A kisebbségi támogatások átalakításáról huzamosabb ideje párbeszéd folyik, a kormány kisebbségi bizottságán belül munkacsoport jött létre, amelynek egyik feladata a támogatási rendszer megreformálása. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a Jogsegélyszolgálat révén részt vállalt ebben a munkában, azonban a kormánybiztosi hivatal személyi változásai miatt ez a reform is késik, bizonytalanná vált. A kisebbségek egyöntetűen igazságosabb támogatási rendszert szeretnének, amely átláthatóan és zökkenőmentesen működik.

Az oktatási önkormányzatok kialakítása is a jövőre marad, a kilátásba helyezett iskolai reformok, a centralizáció és a kisiskolák létének bizonytalanná válása azonban közös nevezőre tudta hozni a Híd, az MKP és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége képviselőit. Hosszú távon el kell készíteni egy szakmai tervet a szlovákiai magyar iskolák minőségének és fennmaradásának biztosítására, rövid távon pedig el kell érni, hogy a koncepciótlan reformok ne okozzanak felbecsülhetetlen károkat.

Az önkormányzatiság kapcsán érdemes megemlíteni, hogy szlovákiai magyar politikai körökben is egyre több szó esik az autonómiáról. A jövő egyik nagy kérdése, hogy ez a kibeszéletlen téma milyen módon kerül be a köztudatba, szélesebb körben milyen fogadtatásra talál, hogyan lesz megalapozva és előkészítve. A felek azt is leszögezték, hogy szükséges a magyarok lakta régiók gazdasági és szociális fejlesztése. Egy évvel a dokumentum aláírása után konkrétabban fel kell vázolni, hogy rövid és hosszú távon milyen lehetőségek akadnak ezen a területen. Novemberben megyei választások jönnek, kiemelten fontos, hogy a magyar politikusok minél nagyobb arányban kerüljenek be a megyei képviselő-testületekbe, és határozott elképzeléseik legyenek arról, mit tudnak tenni a déli régiók gazdasági fejlesztéséért.

Az alapdokumentum tartalmazza a célkitűzést, mely a kisebbségeket érintő kormányzati és parlamenti döntések meghozatalában való hatékony részvételt szorgalmazza. Sajnálatos módon egy év alatt nem sikerült tartalommal megtölteni és a köztudatba bejuttatni azt az üzenetet, hogy a kisebbségeket érintő kérdésekben a kisebbségek dönthessenek. A közeljövőben részben az önkormányzatiságról szóló nyilvános vita, részben pedig a kisebbségi biztos hivatalának sorsa mutathatja meg, milyen mértékben szólhat bele a magyar közösség saját sorsának irányításába. Hasonlóképp, szükség van mind a pártok, mind pedig a civil szféra munkájára a nemzeti megértés és tolerancia légkörének kialakításában. Ezt a feladatot is feltétlenül számosítani és konkretizálni kell a közeljövőben, a lehetőségek függvényében.

Merre bővíthető

az alapdokumentum?

Az alapdokumentumnak egyelőre nagyobb a szimbolikus jelentősége, mint a gyakorlati. Annak ellenére, hogy azonnali és rövid távú eredményeket csak speciális esetekben várhatnánk el az alapdokumentumban lefektetett vállalásoktól és elvektől (mint például a nyelvtörvény vagy a véletlenszerűen felmerülő, nemzetiségi vonzatú problémák esetében), égető szükség van arra, hogy az egyes pontokat lefordítsuk a gyakorlatban is megvalósítható intézkedések, részintézkedések nyelvére. Közérthetőbbé kell tenni, milyen konkrét lépésekre van szükség a lefektetett elvek megvalósításához, és ezekhez az ütemtervet is hozzá kell rendelni.

A dokumentumot aláíró pártok az utóbbi hónapokban felvázolták, milyen irányba szándékoznak elindulni: az MKP az autonómia témájának szélesebb körű felvetését és az önkormányzatiság alapelveinek kidolgozását ígéri, a Híd pedig saját stratégiai dokumentumot mtatott be a széleskörű nyilvánosságnak, amely a kisebbségi minimumban is érintett több pontot kezelne. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szintén az alapdokumentum tartalommal való megtöltését és számosítását tekinti a legfontosabbnak. Különösen fontos, rövid távon is megoldandó feladat a szlovákiai magyar iskolahálózat állapotának feltérképezése és a minőségjavítás módjainak megtalálása, a gazdasági problémák feltárása és a javasolt megoldások bemutatása, valamint a nyelvhasználat és nyelvi jogok bővítése.

A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője