A cigányok lelke is a mennybe megy? (gömöri riportunk)

Gömörben a mai napig úgy beszélik – meséli a gömöri író, Kovács Magda –, hogy a gonosz ember addig nem tud meghalni, amíg nem fogja valakinek a kezét, hogy itt hagyja a földön a gonoszságát.

A cigányokról

Kezdjük a nyelvvel, a nyelvhasználattal. Cigányt vagy romát illő mondani? Mindkettőt használhatjuk, ha „azt szépen mondjuk, nincs benne pejoratív attitűd, lekicsinylés, sértegetés” – véli Fleck Gábor és Szuhay Péter a Kérdések és válaszok a cigányságról című könyvükben. A cigány szó etimológiája is a szegregációra utal. A magyar cigány elnevezés a görög atsinganos szóra vezethető vissza, jelentése „érinthetetlen”. Feltehetően olyan pogány közösség jelölésére szolgált, amellyel tilos volt érintkezni.

Melyek a közép- és kelet-európai cigányság közös jellemzői? Fleck Gábor és Szuhay Péter idézett könyvükben a következő válaszokat adják: az alacsony fokú iskolázottság, a szakképzetlenség, a magas munkanélküliségi arány, a rossz lakáskörülmények, a kirekesztettség, a marginalitás és az őket sújtó masszív előítéletek. A mélyszegénységben élők között felülreprezentáltak a cigányok, és a demográfiai szerkezetük is eltérő: a szegénységből nehéz kitörni, így egyre többen tartoznak majd ebbe a kategóriába – az államot pedig új kihívások elé állítja ez a probléma.

A leggyakoribb előítéletek, sztereotípiák szerint a cigányok lusták, koszosak, a vérükben van a zene és a bűnözés, dögevők, a lakásban lovat tartanak, állandóan vándorolnak stb. A magyar nyelvben a közmondásaink és szólásaink is gyakran használják a cigány kifejezést, szinte mindig negatív értelemben. Nézzünk néhány példát: Nem szokta a cigány a szántást; Ha cigánygyerekek is potyognak az égből; Cigányútra megy (étel); Halogatja, mint cigány az akasztást; Elül isten, közbül király, hátul a nagy lompos cigány; Hallotta hírét, mint a cigány lelke a mennyországnak stb. – esetünkben az utolsó érdemel megkülönböztetett figyelmet.

Elkülönítés, kirekesztés

Az egyik legnagyobb probléma a cigánygyerekek iskolai szegregációja, különoktatása, mivel újratermeli, növeli az egyenlőtlenséget a társadalomban. Előfordul, hogy a formális oktatási rendszerben képtelenek lépést tartani a cigánygyerekek a többiekkel, ezért több szervezet is foglalkozik azzal, hogy a tanórákon kívül próbáljon segíteni, hiszen a lemaradás oka nem az alacsony értelmi képességben keresendő, hanem egyszerűen nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, vagy az alkalmazott módszerek és a tempó nem megfelelő. Sok helyen jól működő tanodarendszer igyekszik pótolni a közoktatás hiányosságait, civil szervezetek végeznek el olyan munkát, amelyet az államnak lenne kötelessége elvégezni.

A cigányságra az állam leggyakrabban gazdasági kérdésként tekint, a munkanélküliségi ráta, a jövedelem, a termelékenység, a pénzügyi tudatosság szintje stb. kategóriáival közelít. Tóth Zsuzsanna, a református egyház cigánymissziójának koordinátora azonban úgy véli, amire minden embernek szüksége van az a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, az elfogadás. „Mit tudunk mi, keresztyének tenni, akik hitünk szerint Isten országának részesei vagyunk, s emellett állampolgárai egy többnemzetiségű országnak?” – teszi fel a kérdést Tóth.

Európában nincs nyoma cigány ősvallásnak. Újabban a történelmi egyházak is érdeklődést mutatnak a cigányok iránt. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziós tevékenysége 2012-ben nyert szervezett formát. A diakóniával és a börtönmisszióval a Missio Reformata ernyőszervezetbe tagozódik be. Intenzíven együttműködik a Magyar Református Egyház tapasztalt cigánymissziós munkatársaival.

A Magyarországi Református Egyház cigánymissziós programjának jövőképét elfogadja: „A Magyarországi Református Egyház gyülekezetei missziói identitásukban megerősödnek, a cigányság befogadására nyitott és integráló, Istent dicsőítő közösségekké válnak, ahol az Istennel való megbékélés új távlatokat nyit meg az egyén, a családok és a tágabb közösség számára. Ennek következtében erősödni fog a társadalmi szolidaritás, csökkenni fognak a feszültségek a többségi és kisebbségi társadalom viszonyában. Az MRE szolgálatával hozzájárul a szociális, gazdasági, infrastrukturális szempontból súlyosan hátrányos helyzetű térségek életminőségének javításához.”
 

A koordinátor

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház cigánymissziós munkáját Tóth Zsuzsanna koordinálja egy gömöri zsákfaluból, Felsővályból. A komáromi Selye János Egyetemen végzett magyar nyelv és hitoktató szakon, majd a Teológiai Kar Gyakorlati Teológia Tanszékén szerzett doktori címet – doktori értekezésében a cigánymisszió didaktikai kereteivel foglalkozott.

Nagy lendülettel vázolja a helyzetet a régióban: A PURT szervezet (a gömöri és nógrádi – elsősorban – romák ernyőszervezete) jól működik, ha valamelyik faluban felújított buszmegállót, utat, járdát stb. látunk, az jó eséllyel a PURT segítségével készült el. A környéken „hidas” szervezetnek tartják a PURT-ot, mivel több szállal is a Híd párthoz kötődik, de Tóth Zsuzsanna szerint a szervezetben párthovatartozás alapján nem szelektálnak. Az MKP is megígérte, hogy eljuttatja hozzá a romastratégiáját, de még nem kapta meg. Az MKP, vagy MKP-val együttműködő szervezet (FEMARO – Felvidéki Magyar Romák) terepmunkát nem végez. A FEMARO ugyanis fesztiválszervezésben jeleskedik, két hónap alatt háromszor hívták meg Bangó Margitot.

Hajlamosak vagyunk a cigányságra homogén masszaként tekinteni, miközben ez a csoport is heterogén, hatalmas különbségek vannak az egyes alcsoportok között. A gömöri falvakban magyarul beszélő cigányok élnek. A cigánymisszió koordinátora próbálja megismertetni a gyerekekkel a cigány énekeket. Nagyon érdeklődőek, gyorsan megtanulják az éneket, és élvezettel ízlelgetik, ismételgetik az új cigány szavakat, kifejezéseket, dallamokat. Romológia szakon végzett magyarországi kollégáitól hallotta Tóth, hogy mindenhol népszerű gyakorlat, ha romák tanulnak cigány (lovári) nyelven valamit a missziót vezető, nem roma személytől.

Korábban is foglalkoztak cigányokkal a lelkészek, például hittanórát tartottak, de nem volt koordinált a tevékenység, intézményi betagozódása nem volt az egyházban. Tengernyi tennivalója volt az egyháznak, a cigánymisszióra eddig nem volt sem forrás, sem humán erőforrás, most azonban olyan helyzet van, hogy lehet építkezni.

Reményt mindenkinek 

Néhány éve Udvardon és Szentpéteren kezdett a cigányokkal foglalkozni Tóth Zsuzsanna, akkor még önkéntesként, később a dunaszerdahelyi karcsai úti cigánytelep, a komáromi Harcsás városrész is a látótérbe került. Egy külföldi, célirányos pénzcsomag adta az első löketet az intézményesülés felé, melynek egyik feltétele volt, hogy a hitoktatói diplomát bővítse, mert csak lévitaként lehetett alkalmazásban. 

A Svájci Protestáns Segélyszervezet (HEKS) támogatásával indult az első kísérleti projekt négy évvel ezelőtt, melynek célja a cigánymisszió kiépítése volt, azóta az együttműködés töretlenül folytatódik. Fontos megjegyezni, hogy a svájci szervezet a gyülekezeteket támogatja, tehát először a gyülekezetben kell megtalálni a szándékot, a fogékonyságot, a befogadó készséget. Ez alapjában véve egy jó gyakorlat, kipróbált módszer a nagy tapasztalattal bíró szervezetnél – fűzi hozzá Tóth. Újabban a HEKS a cigánymisszió mellett a menekültmissziót is támogatja. 

Jelenleg hat helyszín kapcsolódik be a projektbe: Csata, Nagybalog, Rimasimonyi, Szalóc, Vígtelke, Nagygéres – ehhez a hat községhez Pálfala csatlakozhat még. Az iskolai környezet taszító a cigánygyerekek többségének, mert nagyon sok negatív élményük van. Ezért is könnyebb „iskolán kívül” foglalkozni velük, és még a legnagyobb iskolakerülők is eljárnak a bibliaórákra. Nem olyan kötöttek a foglalkozások, de nem kell megküzdeni a figyelemért és fegyelmezni se kell Tóth Zsuzsanna szerint, mert érdeklődőek, és tisztelik a Bibliát, s azt a személyt, aki a Biblia tanítását elhozza. Arra a közbevetésre, hogy miért kell nekik a Biblia, azt válaszolja, azért, mert reményt ad, s mindenkinek szüksége van reményre. Az egyik legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a cigánygyerekek higgyenek, bízzanak magukban, mivel jelenleg az önértékelésük „nulla”. Az osztályban még a tehetséges cigánygyerekeknek – a gádzsóknál (nem cigány) jobban teljesítőknek – sincs önbizalmuk; gyakran találkoznak elutasítással, ezért a képességeiket alulértékelik. 

Tóth Zsuzsanna úgy véli, a közösségszervezés, -fejlesztés az első lépés, később rátérhetnek az iskolai felzárkóztatásra, és eljuthatnak az integrációs célok megfogalmazásáig. 

A cigánymisszió fontosságát az a 2011-es, Szlovák Tudományos Akadémia által felmért és kidolgozott kutatás is alátámasztja, mely az egyes egyházak cigányok között végzett missziós tevékenységét és annak eredményeit értékelte. Az ún. SIRONA – Sociálna inklúzia rómov náboženskou cestou (A romák vallási úton történő szociális felzárkóztatása) végkicsengése pozitív. A cigányságfelzárkóztatására rendkívül eredményes hatása van a cigánypasztorációnak – olvasható az összefoglalóban. 

Lélektől lélekig 

Két helyszínre látogatunk el, hogy megnézzük, a cigánymisszió koordinátora hogyan vezeti a foglalkozásokat a cigánygyerekekkel. Az első helyszín Rimapálfala (Pavlovce). Kedd délután érkezünk metsző hidegben, mínusz nyolc, süvítő szél. Gömörben a hó alatt szunnyad a toszkán szépségű dombos vidék. Az utcák üresek. A megadott címre korábban érkezünk, a községháza leharcolt épületénél állunk meg. A fagyos hidegben dermedten csüng a kifakult, szakadt szlovák és EU-s zászló. 

Pont, mint egy Arany János versben: „Mily sivár ez a tél! / Vastag hó takar be udvart, házi kertet; / Országuton is csak az jár mostan, akit / Isten átka kerget.” Vagy mégsem! Több irányból gyerekek érkeznek. Összehúzzák magukat a két számmal nagyobb kabátban, hogy kisebb legyen a hőveszteség, a tornacipők gumija megkeményedik a hidegben. A községháza egyetlen fűtött helyiségébe igyekeznek, ahol hamarosan kezdődik a bibliaóra. A kis terem valaha könyvtár lehetett, a sarokban felejtett könyvszekrény erre utal. A polcon Engels, Gustáv Husák művei, az utolsó törvénygyűjtemény 1998as, ekkor állt meg a polcon az idő. Középen egy viaszosvászon terítővel borított asztal, fölötte lámpa, az öt izzóból egy világít. A székekre zöld festékkel vitték föl a leltári számot. 

Áldás, békesség! – üdvözli a foglalkozásvezető az érkezőket. Istennek dicsősség! – döcögve jön a ráfelelő formula. Gyorsan megtelik a terem az első csoporttal, melyben a legfiatalabb öt-, a legidősebb tízéves. Mire a kezdő ének végére érnek, tizenhét kis kócos mocorog a székeken. A későn érkezők még kabátban csatlakoznak az énekhez. Az izgága Kevin a frissen varrott ujját mutatja a többieknek, egy virgonc kislány pedig a rózsaszínre festett körmét. Ismétléssel folytatják: a múlt héten Jákob történetével ismerkedtek meg, közösen újramondják a történetet. Megbeszélik, ki volt Izsák és Rebeka, mit jelent, ha valakinek ikertestvére van. Tovább görgetik a történetet: szerepjáték jön, eljátsszák, hogy szedte rá Jákob az ikertestvérét, Ézsaut, majd verte át megvakult apját. Kinevetik, a bekötött szemű Izsákot, aki tapogatva próbálja felismerni a többieket. Valaki felkiált, hogy halszag van, erre kitör a nevetés. Szintén eljátsszák, ahogy Jákobot becsapják, és Ráhel helyett Leát adják hozzá. Közösen próbálják megfogalmazni a foglalkozás végén a példázatok tanulságait, a hazugságról, a kivételezésről. Marcus felkiált: Isten igazságos, nem felejt, mindenki visszakapja a rosszat! Én ugyan nem! – kurjant közbe valaki, kinevetik. A szerepjáték közben egy apuka kihívja az egyik kisfiút, és elkéri a zsebében lapuló kéteurós érmét, csupán ezen az arcon látni szomorúságot egy rövid időre. 

A következő foglalkozásra tinik érkeznek, öt lány és két fiú. Visszahúzódóbbak és szégyenlősebbek, mint a kicsik, nem olyan pörgősek. Az ének is halkabb. Többen Feledről érkeznek busszal, ma tovább maradtak az iskolában, a tánciskolát lezáró fellépésre, a próbabálra gyakoroltak. Mózes történetét kell összerakniuk, a kártyalapokból lassan készül el a „storyboard” – többen hiányoztak múlt héten. Időközben kinn besötétedik, az egyetlen izzó félhomályában a tízparancsolatot veszik végig. A foglalkozás végén két polgárőr jelenik meg az ajtóban. Az autó hőmérője mínusz tízet mutat. A polgárőrök sárga láthatósági kabátját még sokáig látom a visszapillantó tükörben. 

Másnap délután Rimasimonyiba megyünk, ahol a missziós ház előtt már gyülekeznek a kicsik. Egy szuszra sorolják, ki a hiányzó, jönnének, de betegek. Nem enged szorításából a hideg. Az egyik szülő, Rózsika már reggel óta fűt a HEKS pénzen vett brikettel, ezért simogató meleg fogad benn. József és testvéreinek történetét dolgozzák fel. A szerepjátékot nagyon élvezik a gyerekek, a tanulságot – a takarékosság fontosságát a szűk esztendőkben – könnyen leszűrik. Az új, ismeretlen szavakat, például karaván, gyorsan megtanulják, percekkel később már használják. Simonyiban a nagyok bátrabbak, mint a tegnapi csoport, az egyik fiú a sarokban elhelyezett YAMAHA szintetizátoron kíséri az énekeket. Mindenki vidám, ha van is gondja, amíg a közösségben van, elfelejti. Egy jó szóért, egy kis figyelemért hálásak, csillog a szemük. 
 

A közösség gyakorlása 

Vavrek István, a PURT polgári társulás elnöke azt mondja, tudnak egymás tevékenységéről; létezik együttműködés, bár egyelőre nem szoros. Kölcsönösen támogatják egymást, és részt vesznek egymás rendezvényein. „Azt látom Gömörben, hogy azok a romák, akikkel valamilyen egyház elkezd foglalkozni, teljesen más életet kezdenek el élni. Az egyházak cigánymissziós tevékenysége hozzájárul a romák integrációjához, megkönnyíti azoknak a dolgát, akik a romákkal foglalkoznak, nagyon fontosnak tartom az egyházak munkáját.” Úgy véli Vavrek, hogy azok a romák, akiket sikerül bevonni a református egyház cigánymissziós programjaiba, vagy rendszeresen részt vesznek a PURT programjain, megtanulnak közösségben gondolkodni, odafigyelni egymásra, megváltozik az életvitelük. Azt is látja, hogy a foglalkozásokról hazatérő romák változtatnak az életmódjukon: a gyerekek gyakrabban jutnak el az iskolába, igyekeznek rendben tartani a szűkebb otthonukat stb. 

Jézus különös figyelmet szentel a szegények, az elesettek, a kitaszítottak, a marginalizáltak, a társadalom peremén élők közötti szolgálatnak, az előítéletek feloldásának. Ez az „evangéliumi üzenet” olyan erős pillére a cigánymissziónak, amely hozzájárul az össztársadalmi jó eléréséhez.