Otthont ad a hajléktalanoknak az érsekújvári asszony

Dunai Mária Dunaradványban, a család hétvégi házának kertjében épített neki egy faházat. Ugyanott, ahol Dánielnek, a középkorú hajléktalan férfinak adott menedéket tizenhét évvel ezelőtt. Ma már mindkét rászorulót családtagnak tekinti.

Péternek is szállást adott

A hajléktalan idős asszonyt két évvel ezelőtt mentette meg Dunai Mária. Idén télen újabb szálláskeresőt fogadott be. Az alig tizenkilenc éves Péter épp elhagyta a gyerekotthont, és nem tudott önerőből talpra állni. „Péter a lányom osztálytársa volt, kilencévesen került gyerekotthonba. Az édesanyja nem törődött vele, az apát lecsukták. Péter egyszer feljött hozzánk vacsorázni. Megetettem, egy éjszakára befogadtam, másnap kikísértem a vasútállomásra azzal, hogy keresse meg az apját, aki azóta kiszabadult, és Párkányban él. Péter másnap visszajött, mondván, hogy a családja nem kíváncsi rá. Felhívtam az apát telefonon, aki azt mondta, nincs hely a kétszobás lakásban a fia számára, boldoguljon, ahogy tud” – mondta Maja. Látogatásunkkor Péter a konyhában sürgölődött. A fiatalember elmondta, amikor betöltötte a tizennyolcadik életévét, és megkapta a segédszakács mesterlevelet, úgy döntött, elhagyja az intézetet. Az államtól a létminimum tízszeresének megfelelő összeget, 904,20 eurót kapott, és egyszeri támogatást az önkormányzattól. „Az egyik barátom rokonánál kaptam szállást. Szórtam a pénzt, de csak addig tartottak ki mellettem ezek a barátok, amíg el nem fogyott. Miután mindent elköltöttem, kitettek az utcára. Az otthonban korábban mindenem megvolt, havi huszonhárom euró zsebpénzt kaptam, és fogalmam sem volt arról, mi mennyibe kerül. Okosan kellett volna gazdálkodnom, néhány évig futotta volna lakbérre, megélhetésre” – mondta Péter. Dunai Mária az egyik közösségi oldalon kért segítséget a fiatalembernek. Klein Ottokár, Érsekújvár polgármestere idénymunkát ajánlott neki a városi étterem konyhájában. Maja asszony a napokban egy nagysurányi pizzériában talált a fiúnak állandó munkát. „Ideiglenesen a lányom szobájában különítettünk el egy kuckót Péternek” – mondta Mária.

Segítség az elesettnek

A Kassáról származó Dunai Mária elmondta, talán nyolc-kilenc éves lehetett, amikor a házukkal szemben lévő kápolnánál játszott, és felfigyelt az idősek otthona lakóira. Míg a többiek játszottak, ő felolvasott nekik, beszélgetett velük. Később a Komáromi járás egyik községébe költözött a szüleivel, innen ment férjhez Érsekújvárba. A nyári hónapokat Dunaradványban töltötte a család. Maja asszony elmondta, mindig megviselte mások kiszolgáltatottsága, és tehetetlennek érezte magát, ha nem segíthetett. Amikor a rokonságban egy családi tragédia után árván maradt a nyolcéves Róbert, elment érte a válságközpontba, és nevelőszülőként gondoskodott róla. A kisfiú megbetegedett, és tizenhét évesen belehalt a bőrrákba. Hamvait kedvenc tartózkodási helyén, ahol élete utolsó napjait töltötte, a hétvégi ház sziklakertjénél helyezték el. „Mindig úgy érzem, ha segítek másokon, enyhül a gyászom, és Róbert ilyenkor szeretettel néz le rám, erőt ad mindahhoz, amit meg kell tennem, hogy kicsit jobb és szebb legyen a világ” – mondta Mária.

Segélyközpontot nyitna

A középkorú Dániel azért került Dunai Máriához, mert elvesztette az otthonát. Korábban dinnyeföldeken dolgozott őrként, de ez a munkalehetőség megszűnt. A lánya csak egyszer kereste fel Dánielt a szükségszálláson, amikor a beleegyezésére volt szükség a közös tulajdonú lakás eladásához. A hatvannyolc éves Benko Mária története sem vidámabb, rövid és sikertelen, gyermektelen házassága után visszament a szüleihez, és a halálukig gondozta őket. Mennie kellett a vállalati lakásból, mert nem volt pénze a lakbérre. Megtörtént, hogy kövekkel, üvegekkel dobálták meg az utcán tengődő asszonyt, sokat bántották. Maja, a jótevője gyűjtést szervezett az egyik közösségi oldalon, és a kertjében külön bejáratú faházat épített neki.

Dunai Máriának volt egy nagy álma, válságközpontot szeretett volna nyitni, ahová idős hajléktalanokat, gyerekeiket egyedül nevelő anyákat, gyerekotthonból utcára kerülő, sorsukra hagyott fiatalokat fogadott volna be. „Sajnos, nem akadt olyan üresen álló, erre a célra átalakítható városi ingatlan, amit bérbe vehettem volna, hogy a tervemet megvalósítsam. Mindhárom befogadott ember ügyében először megpróbáltam kapcsolatba lépni az illetékes hivatalokkal, hogy segítséget kérjek. Nem jártam szerencsével, mert csak rövid időre szóló szükségmegoldásokat, egyszeri támogatást ajánlottak fel. Ezért rendeztem be nekik otthont a hétvégi házam kertjében” – mondta Maja asszony.

Mit tehet a város?

Megkerestük az ügyben Denisa Felixovát, a városi hivatal szociális, iskolaügyi és kulturális osztályának vezetőjét. Úgy nyilatkozott, hatékony szociális fejlesztési terve van a városnak. „Sok mindenben segítünk a társadalom peremén élő érsekújváriaknak. Bővíteni szeretnénk a szociális szolgáltatásokat, de a városnak is helyiséggondjai vannak. Mária asszonyt ismerem, tudom, mennyit segít a rászorulóknak. De ha valaki krízisközpontot szeretne működtetni, fontos, hogy legyen koncepciója, és a megyei önkormányzat illetékes osztályától is engedély kell. Csak ezután kereshetünk megfelelő helyiséget. Érsekújvárban az egyszeri anyagi támogatás mellett szociális tanácsadást, gondozói szolgáltatást kínálunk, szociális taxit működtetünk. A Vág menti utcában alacsony komfortfokozatú éjszakai melegedőhelyet üzemeltet a város. A központ egész évben nyitva van, nagy fagyok idején már 17 órától érkezhetnek a rászorulók, és reggel hét óráig maradhatnak. Szociális szükséglakásokat, kisebb házakat szeretnénk építeni, hogy megfelelőbb körülményeket nyújtsunk a társadalom peremén élőknek, ehhez azonban támogatókra van szükségünk. A szociális terepmunkások és a városi rendőrség dolgozói ezeken a hideg napokon megkeresik a városban élő hajléktalanokat, hogy senki se fagyjon meg az utcán.

Gabriel Závodský, a városi hivatal vagyonjogi osztályának vezetőjétől megtudtuk, az Állami Lakásfejlesztési Alap, valamint az állam támogatásával épített lakóházakban a városnak nincs módja szociális lakásokat felajánlani a rászorulóknak. „Rendkívüli helyzetekben, amikor ez valóban indokolt, akadhat megüresedett városi lakás, amit ilyen célra felajánlhat az önkormányzat” – fogalmazott.

Addig nem nyugszik

Mária könnyeivel küszködve mesélt elhunyt nevelt fiáról, Róbertről, de ugyanilyen fájdalommal beszélt arról, amikor először vitt egy tányér forró gulyáslevest a raklapokon alvó idős asszonynak. Most a felnőttkor küszöbén álló Péter első szárnypróbálgatásait figyeli, ha kell, szigorú vele, ha kell, tanácsokkal látja el a fiatalembert. Maja azt mondta, addig nem nyugszik, amíg Péter talpra nem áll, számlát nyitott neki, ismét gyűjtésbe kezdett. Beszélgetésünk végén a vendéglátóm megjegyzi, ne tartsa senki naivnak. Mindig megérzi, ki az, aki valóban segítségre szorul, és nem él vissza a családja jóhiszeműségével. Eddig még nem tévedett.