A borsó meg a héja

„...mint a borsó meg a héja.” Talán emlékeznek a kicsit debil, de tiszta szívu Forrest Gumpra, aki egy buszra várva mesélte el élete történetét. Forrest nemzeti hos lett Amerikában, vagyis hát, csak egy filmben. O fogalmaz így, amikor újra jól éltek barátnojével: Megint úgy voltunk, mint a borsó, meg a héja.

Persze ez itt nem Amerika és a borsót meg a héját most magunkra értem. Milyen jó lenne, ha mi magyarok és szlovákok úgy volnánk, mint a borsó... De persze nehéz ügy ez. Kezdjük ott, hogy magyarok és magyarok, itt a Duna két partján legyünk úgy, mint a borsó, meg a héja. Ez rendben. Úgy vagyunk. Legalább is itt Párkánynál ez többé-kevésbé elmondható. Mint a Szlovákiában termett borsó és a Magyarországon termett borsóhéj. Más a technológia, más a vetomag, de ez is borsó, meg az is. Szóval ez nagyjából rendben van.

Most nézzük a szlovákokat és a magyarokat. Ne foglakozzunk most a múlt sérelmeivel, azzal, hogy nemrégen a magyarok nem is mertek megszólalni magyarul Szlovákiában, hogy utánunk köptek az utcán, ha magyarul beszéltünk...

Túl vagyunk rendszerváltáson, ezredfordulón. A magyar turisták átlépik a határt és megnézik a Felvidéki várakat, múzeumokat. A szlovákiai múzeumokban sehol sem lehet magyar nyelvu tájékoztatást kapni (egyedül Komárom a kivétel!), angol és német van, magyar még véletlenül sem! Az igaz, hogy a kiállított múzeumi tárgyakon többnyire az eredeti felirat magyarul olvasható... Miért zárják ki a magyarokat abból, hogy egykori történelmi városaikat megismerjék? Hiszen mi valóban kíváncsiak vagyunk ezekre az értékekre! Nekünk, magyaroknak beszélnek a tárgyak! Nekünk csengenek jól a nevek, a várak, a városok nevei. Na, jó, meg az osztrákoknak. oket érdekes módon tárt karokkal fogadják a szlovákok. Pedig ok ültek a nyakukon évszázadokon át... Persze ezzel mi, Magyarországon is pont így vagyunk: az osztrák sógorokat szeretjük. A szlovákokat? Tótokat? Hááát? De a szlovák idegenforgalomnak a magyarokból lehetne egy kis pénze. Meg lehet nézni, hogy az egykori történelmi városok szállodáiban milyen arányban vannak külföldiek! A magyarok vannak nagy többségben. Akkor meg miért ez a nagy ellenségeskedés, mi szítja ezt az évtizedek, évszázadok óta tartó gyulöletet? Persze mi is hibásak vagyunk ebben, mi magyarok. Azok a honfitársaim, akik nem tisztelik a szlovákságot, a szlovák nemzeti értékeket. Nagy pofával harsogják: itt minden a miénk volt! Nem tanúsítanak egy kis empátiát ezzel a kis néppel szemben, amelyik csak néhány éve lett önálló köztársaság és identitását most keresi.

Meg kell ismernünk jobban egymást, hogy az eloítéletektol meg tudjunk szabadulni. A közös Európai jövonk talán ebben is segít majd bennünket. Az egységes, EU szabvány szerinti borsó ugyanaz kell, hogy legyen Szlovákiában és Magyarországon is. És akkor így fogunk élni: mint az európai borsó, meg az o héja.