31 éve jött létre a független Szlovák Köztársaság

A történelem folyamán először 1918-ban, az első világháború végén széthulló Osztrák-Magyar Monarchia romjain alakult meg az egységes Csehszlovákia. A Monarchia osztrák részében élő csehek és a történelmi Magyarország északi vármegyéit lakó szlovákok közös államának terve az első világháború kitörését követő időszakban merült fel a cseh politikában. Kiváltó oka elsősorban az egyre erősödő német nacionalizmus volt, amely fokozatosan szembefordította a Monarchiával az Ausztriához addig úgy-ahogy lojális cseheket. Az eszme hirdetője az emigrációban élő Tomáš Masaryk cseh politikus volt, aki a szintén cseh Edvard Benešsel és a szlovák Milan Rastislav Štefánikkal együtt 1916-ban Párizsban létrehozta a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelynek célja a nyugati hatalmak támogatásának megszerzése volt.

A csehszlovák állam terve 1918 nyarán került a megvalósíthatóság közelébe, amikor a nyugati hatalmak korábbi háborús céljaikat felülbírálva elfogadták a Monarchia feldarabolásának tervét. Ezt követően szövetségesüknek ismerték el az emigráns kormányként működő Csehszlovák Nemzeti Tanácsot. A külföldi események hatására a korábban a Magyarországon belüli autonómiát szorgalmazó szlovák politika is az önálló Csehszlovákia terve mellé állt.

A Monarchia háborús kapitulációjának hírére a prágai Csehszlovák Nemzeti Bizottság 1918. október 28-án Prágában alkotmányos erejű törvényben kimondta a független Csehszlovákia megalakulását az összeomlott Osztrák-Magyar Monarchia cseh, szlovák és kárpátaljai területein. Az államformát még nem határozták meg. A szlovák politikai erők október 30-án Turócszentmártonban létrehozták a Szlovák Nemzeti Tanácsot, amely a szlovák nemzet önrendelkezési jogára hivatkozva a közös csehszlovák állam létrehozása mellett foglalt állást.

1918. november 14-én a prágai parlament (ideiglenes nemzetgyűlés) köztársasággá nyilvánította Csehszlovákiát, elnökévé Masarykot választották, és megalakult az első csehszlovák kormány. Az új állam az első világháborút lezáró békeszerződés alapján nyerte el végleges területét. Az új államalakulat gazdaságilag jó helyzetből indulhatott, örökölte a Monarchia iparának 70 százalékát, a területből 21, a lakosságból 26 százalék került hozzá.

Csehszlovákia 1939-ben megszűnt létezni, Cseh- és Morvaország német protektorátus lett, keleti felén létrejött az 1945-ig létező, „független”, németbarát Szlovákia. Az 1945-ben újjászülető Csehszlovákiában 1948-ban a kommunisták kerültek hatalomra, az ország a szovjet tömb része lett. 1968-ban az „emberarcú szocializmus” megteremtésére tett kísérletnek, a „prágai tavasznak” a Varsó Szerződés intervenciója vetett véget, az ezt követő „normalizáció” a diktatúra visszatérését hozta. Az 1989. novemberi „bársonyos forradalom” megbuktatta a kommunista rendszert.

Az 1990 tavaszán létrejött demokratikus Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot rövid idő alatt szétfeszítették a csehek és szlovákok ellentétei. 1992-ben Szlovákiában felerősödtek a két önálló állam létrehozására irányuló törekvések, márciusban Pozsonyban tüntetéssorozat zajlott az önálló Szlovákia kikiáltásáért. Szlovákia politikai vezetése a két állam konföderációját, míg a csehek a szövetségi állam fenntartását szorgalmazták. Miután a két fél nem tudott megegyezni a közös államformában, 1992. július 17-én a szlovák parlament kinyilvánította a Szlovák Köztársaság szuverenitását. Három napra rá Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök lemondott.

1992. július 23-án Pozsonyban a cseh és a szlovák vezetők megállapodtak arról, hogy az ország két független államra bomlik, augusztus 26-án Václav Klaus cseh és Vladimír Mečiar szlovák kormányfő Brünnben rögzítette: az év végén megszűnik Csehszlovákia, és a helyén az új év első napján létrejön a független Csehország és Szlovákia. Megállapodtak a szétválás menetrendjében, majd az ingó vagyon, a hadsereg és a hadfelszerelés 2:1 arányú megosztásában, az ingatlanoknál a területi elvben. November 25-én a csehszlovák Szövetségi Gyűlés megszavazta azt a törvényt, amely 1992. december 31-ével kimondta a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnését. Csehszlovákia két utódállama a törvény értelmében a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. A lakosság jelentős része helytelenítette, hogy a szétválásról nem népszavazás útján döntöttek.

A közös állam 74 évi és 65 napi fennállás után megszűnt létezni. Éjfél előtt néhány perccel a csehszlovák televízió szilveszteri adásában Jan Stráský, az utolsó csehszlovák miniszterelnök, valamint Michal Kováč, a Szövetségi Gyűlés utolsó elnöke búcsúztatta a közös államot. Ezután felhangzott a csehszlovák himnusz, majd az utolsó gongütés pillanatában – annyi más intézménnyel, szervezettel és magával a szövetségi állammal együtt – a föderációs tévécsatorna is megszűnt. Pozsonyban a főtéren és a várban egy perccel éjfél előtt levonták a csehszlovák lobogót, s felvonták a szlovák zászlót. Prágában erre nem került sor, mert a cseh állam sajátjaként őrizte meg a háromszínű csehszlovák lobogót.

Csehország és Szlovákia egyaránt 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, a NATO-nak Prága 1999-ben, Pozsony 2004-ben lett a tagja. Mindkét ország tevékeny résztvevője a visegrádi négyek (V4) országcsoportnak. Az egykori Csehszlovákia két utódállama közt – a nyelvi és kulturális közelségnek köszönhetően – ma is kiváló és szoros a kapcsolat az élet minden területén.