Régi-új kárpótlás

1992-ben ugyanis Václav Havel, Csehszlovákia köztársasági elnöke hajlott arra, hogy bocsánatot kérjen a Beneš-dekrétumok alapján kitelepített magyaroktól, a túlélőknek szimbolikus összegű kárpótlást fizessen, és létrehozzon egy állami alapot a magyar kisebbség kultúrájának támogatására.

A megállapodás-tervezetet Hunčík Péter, Havel tanácsadója dolgozta ki, az akkori magyar pártok képviselőiből álló szakbizottsággal együttműködve. Václav Havelnek az volt az elképzelése, hogy 1992 tavaszára tervezett, cseh–magyar államfői találkozón jelenti be azt, hogy bocsánatot kér a kitelepített magyaroktól, a túlélők szimbolikus kárpótlást kapnak, és Csehszlovákia létrehoz egy alapot a Szlovákiában és Csehországban élő magyar közösség támogatására. Csáky Pál hasonló elképzelést ismertetett augusztus elején, ő a zsidó kisebbséggel szembeni kárpótlást hozta fel példának. „Havelnek két feltétele volt: az egyik az, hogy mind a négy akkor létező magyar párt képviselőinek el kell fogadniuk a megállapodást, a második pedig az, hogy ezzel az aktussal ez az ügy egyszer és mindenkorra lezárul” – mondta lapunknak Hunčík. A megállapodásba az Együttélés nem egyezett bele. „Az utolsó pillanatig, 1992 április végéig úgy tűnt, hogy sikerül megegyezni, de az utolsó stádiumban, közvetlenül a pártok képviselőinek aláírását megelőzően az Együttélés alelnöke, Stanislav Gawlik arról tájékoztatott, hogy számukra ez a megállapodás elfogadhatatlan” – mondta Hunčík. Szerinte Duray Miklós, az Együttélés elnöke arra hivatkozott, hogy a „szlovákoknak” kellene bocsánatot kérniük, nem a cseh származású elnöknek.

Duray Miklós másképp emlékszik az eseményekre, habár a tervezet minden részletét nem tudta felidézni. Nem sajnálja, hogy akkor meghiúsult a kárpótlás, szerinte ugyanis elfogadhatatlan volt, mivel tartalmazta azt is, hogy a párt lemond az elkobzott egyéni vagyonok visszaköveteléséről. Duray úgy véli, hogy ezt egy párt sem teheti meg. „Tudatosítani kell, hogy semmilyen politikai párt sem mondhat le az egyének nevében az egyéneket ért kárpótlásról – ismertette lapunkkal személyes véleményét az MKP alelnöke. – A politikai párt legfeljebb egy bocsánatkérést igényelhet, és a közvagyon károsodása miatt kérhet kárpótlást.”