„Kisfiam, engem meglőttek, hívd a mentőket!”

Zselíz. „Hétfőnként rendszeresen elkísérem a fiamat a hajnali vonatpótló autóbuszhoz. ĺgy tettem ezen a héten is. Az új ovinál mintha egy árnyékot láttam volna, úgy tűnt, hogy a kukánál ácsorog valaki. Még szerencse, hogy nem mentem oda, mert akkor szembe kaptam volna a lövést. Alig haladtunk tovább, amikor borzasztó durranást hallottunk, és biciklistől az árokba zuhantam. Az esés pillanatában iszonyatos fájdalmat éreztem, és fiam kétségbe esve felkiáltott: Anyuka, mi történt?! Meg se tudtam moccanni, pokoli fájdalmaim voltak, de összeszedtem magam, s annyit mondtam, valószínűleg meglőttek, hívd a gyorsmentőt és a rendőrséget. Szegény, szinte sokkos állapotban telefonált. Annyira meglepték a történtek, hogy a mentőknek hirtelen még a saját számát se tudta bemondani. Közben egy kamiont is megállított. Az éppen az oroszkai malomba tartott, megígérték, rögvest hívják a kórházat. Zoli a hátizsákját rakta a hátam alá, s nyugtatgatott, tartsak ki. Volt annyi lélekjelenlétem, hogy elszalasztottam őt a közelben lakó Teri néniért, aki az óvoda takarítónője. Pongyolában sietett hozzám, aztán a fiam az ő segítségével szedte le rólam a kabátot, a szvettert. Közben ott termett egy szomszéd bácsi is elemlámpával, hogy világítson, mert még alig derengett. Aztán a mentőautó is megérkezett, behoztak a zselízi kórházba” – mesélte lapunknak a hétfőn kora reggel történteket az oroszkai óvoda igazgatónője. Kovács Gabriellára Oroszkán, a nyílt utcán lőtt rá ismeretlen tettes. A 48 éves óvónő a zselízi kórház intenzív osztályán csütörtökön, már a műtét után a történtekhez képest jól érezte magát, de – mint mondja – hétfő óta állandóan retteg. „Semmi sem indokolta a támadást, tudtommal se haragosunk, se ellenségünk nincs sem a faluban, sem a családban. Egy pici óvodát igazgatok, ahová szlovák anyanyelvű gyerekek is járnak, de még emiatt sem volt sohasem konfliktusunk. A szülőkkel és a kollégákkal is jó viszonyban vagyok. Érthetetlen és félelmetes, ami történt. Hétfőn még a nyomozóktól is megrémültem, és sötétedés után azóta is minden este rettegve bámulom az ablakokat még itt, a kórházban is. Nem tudom felfogni, mekkora gyűlölet munkálhat abban, aki ilyet képes csinálni. A nyomozók a fiamat és a férjemet és kihallgatták, de kizárt, hogy bármi közük lenne a történtekhez. Zoli fiam csendes, olvasni szerető, jól tanuló gyerek, Zsolnára jár középiskolába. A férjem az esztergomi Suzukiban dolgozik. Ha éppen itthon van, ő is el-elkíséri Zolit a reggeli buszhoz. Most hétfőn inkább hagytam aludni, mert holtfáradtan jött haza a műszakból. Az ismeretlen tettes tudhatta, hogy rendszeresen kikísérjük a gyereket, s azt is, mikor és melyik buszmegállóhoz. Talán még azt is tudta, hogy most hétfőn nem utaznak reggel a műszakosok, tehát kevesebb ember lesz az utcán. Remélem, mihamarabb feldolgozom a történteket, de a félelmet lesz a legnehezebb legyűrnöm. Ha felépülök, egy időre valószínűleg a rokonokhoz megyek aludni, mert ezek után – ha a férjem és a fiam se lesz otthon – nem akarok esténként egyedül maradni” – mondta Katona Gabriella. A tettes ismeretlen, a rendőrség nyomoz az ügyben.