Kilépni a dobozból

Egy idő után azon kaptam magamat, hogy versenyzek magammal, a tanárral és a többi résztvevővel. Eleinte azt hittem, hogy csak azért végzem intenzívebben a gyakorlatokat, mert nagyobb a mozgásigényem. Akkor vált gyanússá ez a „magyarázat”, amikor megéreztem egyfajta erőlködést. A könnyed mozgás helyett az „én ezt már jobban tudom” érzése, az „én ezt már mindet ismerem” érzése betonozott be. Közben összehasonlítottam a jóga tanárt is az eddigi tanáraimmal. Gondolataimban kapott hideget és meleget is Irén, aki láthatóan élvezte azt, amit csinált. A sok véleményt és ítélkezést Irénről és a jógaórájáról, Irén következő instrukciója törte meg: „Gyökerezz le a testedben, ne vessz el a gondolataidban.” Mintha csak látta volna, ahogy a fogaskerekek a fejemben megőrlik egyik gondolatot a másik után. Naná, hogy kibillentem az egyensúlyi gyakorlatokból!

Ez a kibillenés kellett ahhoz, hogy változtassak a hozzáállásomon. Mi van akkor, ha kilépek a fejemben levő zárt dobozból? Abból az érzésből, hogy én ezt már tudom, én ezt már ismerem, én ezt szoktam csinálni. Kilépni a múltbéli tapasztalatból, hogy helyette a mostanival legyek. A test ne a múlt emlékéből dolgozzon, hanem a most állapotából. Csak a mostban találhatunk egyensúlyt, nem a múlt emlékeibe visszatérve. Erről szól a mindfulness, tudatos jelenlét, is. Igent mondani a jelenre, a mostra. Jogos erre a kérdés: Mégis hogyan találkozzunk a mosttal? A testünk ebben partner. Jelen lenni a testben, azaz legyökerezni a testbe, annyit tesz, mint a testre, ill. annak érzékelésére hozni a teljes figyelmet. Igazság szerint elszoktunk ettől, mert a gondolkodás, elemzés, összehasonlítgatás sokkal fontosabb lett. Csakhogy a folyamatos agyalás, kattogás, pörgés testi és lelki jóllétünkre nincs valami jó hatással. Meg kell tanulnunk lassulni, kikapcsolódni, jelen lenni, kapcsolódni magunkkal, mert a stressz könnyen felőröl bennünket. Még senki sem találta meg a kikapcsoló gombot, amivel megálljt tudunk parancsolni a gondolatainknak. Viszont, ha jelen vagyunk a testben, nem tudunk elveszni a gondolatainkban.

Ha szeretnéd ezt most letesztelni, akkor próbáld ki ezt: ahogy itt ülsz, figyeld meg, hogyan áramlik a légzés a mellkasban. Három belégzés és kilégzés megfigyelése pont elég. Tapasztalhatod, ahogy emelkedik és süllyed a mellkas a maga ritmusában, ahogy megtelik levegővel és kiürül, majd újra indul a légzés körforgása. Kísérd figyelmesen a légzésed minden mozzanatát, mintha most ez lenne a legfőbb feladatod. Üdv a mostban! 

Nyugi, a gondolkodás képessége nem fog megszűnni ezután sem; inkább csak szünetet kap a fejünkben folyton futó mozi. Nem is kell ezt a gyakorlatot órákon keresztül csinálni, de akár napjában többször megállni, legyökerezni a mostba. Miért van ennek ilyen jelentősége? Ha küzdöttél már bénító szorongással, ami akadályoz a munkádban, vagy álmatlansággal az elképzelt jövő miatt, vagy a múlt jelenetei miatt nem tudsz örülni, annak, ami most van, akkor érzed, hogy milyen jelentőségteljes megtalálni a biztos pontot a jelenben. Ezzel persze nem oldódik meg minden egy csapásra (vannak élethelyzetek, amik nem is oldódhatnak meg), de egy könnyedebb hozzáállással képes vagyok más lehetőségeket észrevenni, és hamarabb visszatalálni a belső egyensúlyhoz.

Kilépni a dobozból, a beskatulyázott véleményekből, elvárásokból, elképzelésekből nemcsak megkönnyebbülést hoz, hanem érdeklődést is saját életünk iránt. Kíváncsian és nyitottan jelen lenni az élet helyzeteiben fellazítva ezzel az automatikus reakcióinkat. Egyben óriási lelkierőt ad az is, ha megtapasztaljuk, hogy képesek vagyunk segíteni saját magunkon egy-egy nehéz helyzetben. Nem megőrizni kell a nyugalmat (az egyensúlyt), hanem mielőbb visszaszerezni. A „Nyugodj meg!” mondogatása helyett saját magunk is képesek vagyunk megteremteni azt a biztonságot, ami a tényleges megnyugváshoz szükséges. A testben áramló légzés megfigyelése mellett, kiváló eszköz lehet még a talpak érzékelése a talajon. Ott, akkor Irén jógaóráján, az egyensúlyomból való kibillenés után a talpak érzékelésén keresztül találtam vissza az egyensúlyhoz. Elképzeltem, ahogy gyökereket eresztek a mostba. Olyan gyökereket, amik biztonságot adnak, megtartanak és amelyekhez bármikor visszakapcsolódhatok, ha a nehéz gondolatok elsodornak és túlterhelnek. Ez nemcsak ott működött, működik, hanem mostanság is, mikor egy szívfacsaró élethelyzet közvetlen szemtanúja vagyok. A múlt az már elmúlt, a jövő még nincs itt, szóval marad a most.