Keresés

Az ősz a legalkalmasabb időszak arra, hogy akik értenek hozzá, gombázni induljanak az erdőbe. Persze, azt tudja már minden kisgyerek, hogy csak azt a gombát szabad leszedni, amelyet az ember biztosan ismer. Úgyhogy ti, a biztonság kedvéért, használjatok inkább boltban vett gombát a következő gombasalátához.

A kanál használata visszanyúlik az emberiség legrégibb korába, alakja a legkülönbözőbb népeknél évezredek során ugyanaz maradt. A legprimitívebb kanál a behasított nádszálba szorított fél kagyló. Előfordul őskori, középkori leletekben – de halászok, pákászok még századunkban is sok helyen ilyennel kanalazzák az ételt.

Első pillanatra azt hinné az ember, hogy asztal nélkül szinte nem is lehet enni. Pedig dehogynem! A szabad ég alatt, bográcsban való főzés a gyűjtögető életmód maradványa. Ugyanez az életmód hagyományozta ránk a bográcsban főtt ételek tálalásmódját is.

A magyar sors ékes példája volt a szigetvári hős unokájának életútja, ki a türelmetlen Pázmány türelmes tanítványa volt, katona férfi, olasz műveltségű, sok nyelvet beszélő, európai látókörű kultúrember és költő, Zrínyi Miklós.

Az alábbi néhány recept csupán ízelítő az ezeregy éjnap gazdag választékából. A mindennapok táplálkozásában dominálnak a zöldségfélék kevés olajjal elkészítve. A disznózsír, -hús, a nehéz zsíros fogások szinte ismeretlenek a török konyhában. Magyar konyhához szokott gyomrunk talán néhány ételt furcsának talál, de ha valaki ráérez az ízére, nagyon meg fogja szeretni. Kipróbálni azonban mindenképpen érdemes.

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók, és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

Időből kifutott vendéglátók villámreceptje:
Mivel kínálhatjuk vendégünket egy önfeledt külvárosi sétából hazatérve?*
Összeütés: 0 perc**
Hozzávalók: 10 dkg útszéli vadsóska, ugyanennyi macskakő közti paraj, 1 db külvárosi kukac, 1 db választási plakát, 4-5 db söröskupak.

Úgy emlékszem, sóskázni indultunk a vasútpartra.

Az ételek közt kevés olyan nagy szerepet játszó táplálék van, mint a tojás. A finn népi eposz, a Kalevala a világot költi ki belőle, a görög Püthagorasz tanítványai bölcseleti rendszerükbe építették. A rómaiak ebéd kezdetén tojást, a végén almát ettek.

Az új évezred küszöbén, ahol az étkezési szokásaimat és ízvilágomat a globális élelmiszerpiac pénztárcámra kombináló, vegyész-kufár szakácsai alakítják, nehezemre esik visszazökkenni abba a világba, amelyben hátulgombolós nebulóként pusztítottam a vegytiszta, fényesre sült, ropogós kenyeret, jókora Dubček-kifliket.