Mióta fogyasztunk tojást?

Az ételek közt kevés olyan nagy szerepet játszó táplálék van, mint a tojás. A finn népi eposz, a Kalevala a világot költi ki belőle, a görög Püthagorasz tanítványai bölcseleti rendszerükbe építették. A rómaiak ebéd kezdetén tojást, a végén almát ettek. Innen ered a szólás: „ab ovo usque ad mala” (a tojástól az almáig), azaz a kezdettől a végig.

A babonás varázsműveletekben is nagy jelentősége volt a tojásnak. Néró császár felesége megkérdezett egy jósnőt, hogy vajon fiú- vagy leánygyermeke születik-e. Az oraculum, a jóslat így hangzott: „Tégy kebledbe egy friss tojást, s őrizd addig ott, míg kikel. Ha kakas búvik ki belőle, akkor adj hálát az Istennek, mert fiad születik!” A császárné megfogadta a tanácsot, a jóslat véletlenül beütött. Fia lett, kinek a Tiberius nevet adták. Erre aztán Róma minden hölgye követte a példát, s Plinius mosolyogva jegyzi fel, hogy kíváncsiságból valamenynyien tojásokat keltettek ki.

Még egy érdekes adat arról, hogy a tojás vitézségi érdemül is szolgált. Egy régi német krónikában ez olvasható: „Midőn Seyfried Schwepper-mann nürnbergi patrícius a frank segédcsapatok élén Mühldorf mellett, 1322. szeptember 28-án megverte az osztrákokat, Bajor Lajos császár a nevezett nap estéjén lakomát rendezett, melyen Schweppermannt és seregét főtt tojásokkal vendégelte meg. »Minden vitéznek adassék egy tojás – így kiáltott fel a császár –, a derék Schweppermann-nak pedig kettő!«”

A tojás azóta is rangos helyet foglal el táplálkozásunkban.

(-áncsi-)