Mióta használunk kanalat?

A kanál használata visszanyúlik az emberiség legrégibb korába, alakja a legkülönbözőbb népeknél évezredek során ugyanaz maradt. A legprimitívebb kanál a behasított nádszálba szorított fél kagyló. Előfordul őskori, középkori leletekben – de halászok, pákászok még századunkban is sok helyen ilyennel kanalazzák az ételt. Az őskorban agyagból készült, formája kis, kagyló alakú csésze, amelynek egyik oldalából nyél áll ki. Svájci leletekből, hol a tárgyak konzerválóbb rétegekben feküdtek, ismerünk fakanalakat is, amelyek szintén az újabb kőkorból erednek. Az asszírok vörösrézből készítették a kanalat. Az egyiptomiak fából faragott kanalakat használtak.

A görögöknél még aranykanál is előfordult, jobbára azonban homorúra formált kenyértészta szolgált kanálként. Pompejiben bronzkanalakat találtak.

A 14. és 15. században a francia és a burgundi udvarban kezdődött a luxuskanalak virágkora. Ötvösök, zománcolók és elefántcsont-faragók remekeltek kanálügyben. A 17. századtól kezdve tűnnek fel azok a kanalak, amelyeket nagyrészt ma is használunk: az enyhén hajlított nyelű, lapát alakban végződő evőeszközök. (-íván-)