Vendéglátás az ókorban és napjainkban

A vendéglátás ma már egy kifejlett és jól működő iparág, amelyből nemcsak az államnak, hanem sok vállalatnak is jelentős haszna van, illetve ma már vannak, akik ebből élnek. Ám nem volt ez mindig így! Gondoltad volna, hogy az ókorban a vendéget nemhogy becsben nem tartották, de szinte semmi joga nem volt? Kalandozz velünk egy kicsit a történelemben!

Vendégszerető nemzet

A magyart kifejezetten vendégszerető nemzetnek tartják. Nálunk nemcsak társadalmi, hanem „családi” szinten is nagy kultusza van a vendéglátásnak. Ha meghívunk valakit az otthonunkba, lessük minden kívánságát, a legjobb falatokat, innivalókat ajánlgatjuk neki: egyszóval jó házigazdája igyekszünk lenni. Ám nem volt ez mindig így! Volt idő, amikor egy vendégnek szinte semmi joga nem volt, teljesen ki volt szolgáltatva a vendéglátója kénye-kedvének.

Az ősi társadalmakban például joga csak a közösséghez tartozó szabad embernek volt, az idegeneket eleve jogtalanként kezelték (akárcsak a rabszolgákat). Mivel azonban azt gyorsan átláthatta bárki, hogy mindenkivel megeshet, hogy hazáját elhagyva idegen földön ő maga válik idegenné, korán kialakult egy olyan gyakorlat, amely a jó szándékú, békés idegent védi.

A vendégjog

Az ősi időkben a görögöknél az idegennek be kellett lépnie egy szent templomba, hogy magát az istenek oltalma alá helyezze. Ezután tüzet, vizet, s egy éjszakára szállást biztosítottak számára, s megmutatták neki az utat. Ekkor született meg a vendégjog: az idegen egy-egy polgár vagy az egész törzs – illetve az uralkodó – oltalmában állt. Vendégbarátságok alakultak ki, amelyek apáról fiúra szálltak, s ezt megszegni nagy bűnnek számított. A messziről jött embernek megnőtt a becse azáltal, hogy érdekes híreket hozott a nagyvilágból, tágította a kis közösségek látókörét. Az idegen később ismeretlen helyre is betérhetett, és szíves fogadtatásra talált. Ez volt az antik görögök idegenkedvelése, görög szóval „filoxeniája”.

Idegen és ellenség

Ám – mint tudjuk – az ókori görögök sok mindent „tudtak”, rengeteg dologban megelőzték korukat... Az ókori Rómában ugyanis az idegennek kezdetben semmi joga nem volt. Érdekes megfigyelni, hogy a latin „hostis” szó idegent és ellenséget egyszerre jelent, vagyis nem tettek különbséget a két kategória között. Ez azonban annak a következménye volt, hogy a városállamból kialakult birodalom léte kezdetén valóban ellenségekkel volt körülvéve. Nem maradhatott volna fenn azonban olyan sokáig, ha szövetségeseket, barátokat nem biztosít magának. A magánéletre is kiterjedt ez a barátkeresés, vendégbarátságok alakultak ki Rómában is, amelyek érvényessége az utódokra is kiterjedt. Az atyai barát és vendég, a „paternus amicus et hospes” mindig nagy becsben állt. És hogy a második generációs, soha nem látott vendégbarát igazolni tudja magát házigazdái előtt, vendégbaráti jelvényeket, fatáblácskákat osztogattak egymásnak.

Városi vendéglők

A homéroszi korban még nem ismerték a vendéglőt, de a forgalom növekedésével lassan a vendégbarátság elégtelennek bizonyult az olyan városokban, ahová az idegenek valamilyen okból tömegesen érkeztek. Ilyen nagy esemény volt például a négyévenkénti olimpiai játékok. Tehát ezekben a városokban vendéglők és szállások alakultak ki, ezeket vagy a községek tartották fenn vagy magánszemélyek.

A római birodalomban is sorra létesültek a jobb és rosszabb hírű borozók, kiskocsmák, vendéglők, fogadók. A vendégek – mivel panaszkönyv még nem volt – megjegyzéseiket a falakra karcolták. A vendégbarátságból így lett lassanként vendéglátóipar, ami – persze – már nem egészen ugyanazt jelentette, mint az elődje, hiszen pénzért gyakorlatilag az ember „bárkit” vendégül láthat, nem kell barátnak lennie. Vendéget fogadni és vendégségbe menni pedig egyaránt jó dolog! Ugye, szerinted is? (s)