Valóság és mesevilág

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperencián, az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy ember, s mióta világ a világ, az ember gyerekének meséltek esténként, alvás előtt. Az emberpalánta meg igen-igen szerette ezt a fajta törődést. Kispárnájába fúrta buksiját, s hallgatta a mesét, pár pillanat múlva pedig már hősként vágtatott az álmok mezején.

Az élet próbaüzeme

A gyermek fokozatosan különíti el a valóságos és a mesevilágot, ezek átjárhatóságára, a játékra, mint az élet próbaüzemére szüksége van. Bruno Bettelheim fogalmaz úgy, hogy a mesék kimondatlanul, anélkül, hogy rápirítanának a gyermekre, megoldásokat ajánlanak a konfliktus elhárítására, oldják a feszültséget, azaz a „A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.”

Besegít a fantázia

A mesék hallgatásakor, a mesefilm nézésekor, ha az értelem megbotlik, ott a fantázia igen élénken besegít, kiegészít. A mesevilágban minden lehetséges, természetes a varázslat, az átváltozás, sőt még a feltámadás is. Az elégtétel vágyát repülő szőnyegen, lámpásból dörzsölve vagy a csillagok útján érkező hősök segítségével szolgálja ki a gyermek. A veszély az „éppen hogy” megmeneküléssel együtt jelenik meg, növelve értékét a befutott kalandnak. A rosszak: sárkányok, szörnyek, óriások, boszorkányok, banyák és mostohák, farkasok és egyéb ragadozók legyőzetnek, s a gyermek helyett küzdő főhősök elnyerik megérdemelt jutalmukat (a királykisasszony kezét, fele királyságot, miegymást), majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. A gyermek képzelete, különösen, ha felszabadult, csodálatosan eredeti, nem kötik társadalmi szabályok, korlátok, konvenciók. A történetet megtoldja, alakítja, részt vesz benne, bele álmodja magát.

A herceg és az ördög

Adorno a mese és a film viszonyáról beszélve a következőket mondja: „A film tele van hazugsággal és sztereotípiákkal? De a sztereotípia a népművészet lényege, a mesék ismerik a megmentő herceget és az ördögöt, ahogy a film a hőst és a gazembert. A barbár kegyetlenség, mellyel jóra és rosszra osztják fel a világot, a film és a legnagyobb mesék közös jellemzője, minthogy izzó vascipőben táncoltatják halálra a mostohaanyát.” Az erőszakminták eredetéről folynak viták, az viszont egyértelmű, hogy a civilizációs kultúra része, meséinkben, mondáinkban, történeteinkben megtalálhatók. (ns)