Valódi hungaricum

Komáromban május 24–25-én rendezték meg a Bartók Béla-konferenciát, melynek a Selye János Egyetem adott otthont. A kétnapos előadás-sorozat Erdei Péter Látszat és valóság – a változtatás kényszere és a folyamatosság igénye a zenei köznevelésben című előadásával indult. Az előadó a magyarországi zenei életben az utóbbi 15–20 év alatt bekövetkezett kettősségre hívta fel a figyelmet: míg az egyik oldalon a legkorszerűbb technikával ellátott hangversenytermek épültek, ezzel ellentétben a széthúzás, a minden áron változtatni akarás, a kontraszelektív szemlélet következtében a „valódi hungaricum”, a bartóki és kodályi értékek, melyeket szerte a világon elismernek és befogadnak, idehaza háttérbe szorultak. Erdei Péter így fogalmazott: tudomásul kell venni a valóságot, de nem szabad belenyugodni. Feladatunk: az ifjúságot a Bartók és Kodály által ránk hagyott örökségre alapozva, a hagyományokból kézen fogva átvezetni a jövőbe. Az utat, a „hogyant” volt hivatott példázni az az énekóra, amelyet Durányik László mutatott be a Kecskeméti Kodály Zoltán Énekzenei Általános Iskola 7. osztályával.

A következő előadó Ittzés Mihály volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Kodály Intézet tanára. Ő Közös tő különböző virágai című előadásában a Bartók és Kodály művészetében rejlő hasonlatosságokat és különbségeket villantotta fel. A konferencia első napja Bartók Béla születésének 125. évfordulójára rendezett ünnepi hangversennyel zárult, amelynek a városi művelődési központ adott otthont a Tiszti pavilon dísztermében.

A konferencia második napján Szabó Miklós, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Kossuth-díjas karnagy Bartók Béla kórusműveinek új kiadásával kapcsolatos tudnivalókat ismertette, s a művek előadásához adott hasznos tanácsokat. Nagy érdeklődés kísérte Joób Árpád, a Nyíregyházi Főiskola tanszékvezető tanárának Azonos népdalok Bartók és Kodály feldolgozó munkájában című, hangzó zenei szemelvényekkel megtűzdelt előadását, majd Agócs Gergelynek, a budapesti Hagyományok Háza tudományos főmunkatársának és Orsovics Ivettnek, a Konstantin Egyetem tanárának mondandóját is.

A zárszóban Erdei Péter kijelentette: ha továbbra is lesz szándék, igény a közös munkára, a Selye János Egyetem a zenetanárképzés műhelyévé válhat. Reméljük, a Bartók-konferencia nagy sikere megsokszorozza a szervezők erejét, és jövőre egy – Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett – újabb sikeres konferencián találkozhatunk Komáromban.