Újjáéledés az újkorban

Ugye ma már természetesnek tunik, hogy négyévente a világ más és más pontjain olimpiai játékok szervezodnek? Ez azonban nem volt mindig így. Ezt a – mára már – világszerte legrangosabb sporteseményt újjá kellett éleszteni, hogy 1500 éves szünet után az olimpiai játékok némileg új eszmékkel, ám ókori alapokra támaszkodva ismét elindulhassanak az újkorban.

Kr. u. 393-ban lezárult az ókori olimpiák korszaka. Akkor és késobb, a középkorban senki sem gondolta volna, hogy ez a szép hagyomány egyszer még újjá fog éledni. És egy ilyen nagyszabású sportrendezvény megszervezése elég nagy feladat. Kinek is az agyából pattant ki ez a nem mindennapi ötlet?

Az újkori olimpiák szüloatyja, a francia származású Pierre de Coubertin 1863-ban született Párizsban. A 80-as évektol gyakran ellátogatott Angliába, ahol belepillanthatott az angol bentlakásos iskolák életébe, mindennapjaiba. Érdeklodéssel figyelte, hogy a diákok milyen lelkesen sportolnak, s ezek során az aktív és vidám együttlétek során milyen szoros barátságok szövodnek közöttük. Coubertin haladó szellemiségu értelmiségi volt, ezért fennhangon hirdette a sport szerepének fontosságát az egyén szellemi, lelki és testi fejlodésében. Egy észak-amerikai tapasztalatgyujto körút után pedig Coubertin végleg arra az elhatározásra jutott, hogy az olimpiai játékokat modern formában újjá kell éleszteni. Ezt a gondolatát az is elosegítette, hogy egy német régész, Ernst Curtius éppen akkoriban bukkant rá ásatásai során az antik Olümpia város romjaira. Tehát nem volt más hátra, mint összeállítani a versenyszámokat, és megalkotni az ezekre vonatkozó nemzetközi szabályokat. Pierre de Coubertin természetesen úgy képzelte, hogy a modern olimpiai játékok nemzetközi szintuek lesznek, és nemcsak görögök versenyezhetnek. A sportágak összeállításánál például foként angol sportokat vettek fel a listára, illetve a német tornát és más – eredendoen – francia és olasz sportokat, mint a vívás, a tenisz és a lovaglás. Coubertin szerint a sport a legalkalmasabb eszköz arra, hogy a világ összes népét összefogja, és közöttük barátságot alakítson ki. Tehát tervei szerint 1894. június 23-án Párizsban összeültek a világ összes országának képviseloi, és döntést hoztak az olimpiai játékok megrendezésérol. Megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (magyarul: NOB, angolul: IOC), amely az olimpiai játékokra vonatkozó összes ügyrol döntött, és dönt azóta is. Ok találták ki azt, hogy az olimpiai zászló hogyan nézzen ki: az öt különbözo színu karika az öt földrészt jelképezi. A Bizottság ötletei alapján született meg az olimpiai játékok jelmondata is: citius, altius, fortius (latinul), amely magyarul annyit jelent, hogy gyorsabban, magasabbra, bátrabban. És természetesen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság feladata, hogy kijelölje azt a várost, amelyik a következo olimpiát szervezi. Az elso, 1896-os újkori olimpia megrendezésének jogát a hagyományokra emlékezve Athén kapta meg. És hogy miként zajlottak az elso, ünnepi játékok, és milyen új szabályok voltak érvényesek, hamarosan megtudhatod. Addig is, szia! (n)