Toplistás a magyar nyelv

Belgrád. A vajdasági középiskolások harmada más, kisebbségi nyelvet is beszél anyanyelvén kívül, s többségük a magyar nyelvet tanulná meg a legszívesebben.

Az újvidéki Scan közvélemény-kutató intézet a tartományi oktatási minisztérium megbízásából készített felmérést a középiskolások közötti nemzeti és nyelvi toleranciáról. A vizsgálat 39 tartományi középiskola háromezer tanulójának bevonásával készült.

A felmérés szerint a vajdasági középiskolások közel harmada az anyanyelvén kívül beszéli valamely más vajdasági nemzeti kisebbség nyelvét is. Szembetűnő ugyanakkor, hogy míg a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok közül majd mindenki beszéli a többségi szerb nemzet nyelvét, addig a szerb tanulók alig tizede sajátított el kisebbségi nyelvet (javarészt olyan szerb hallgatókról van szó, akiknek szülei vegyes házasságban élnek).

Több nyelv tudásával leginkább a vajdasági szlovákok és a románok dicsekedhetnek. A Montenegróból áttelepült családok gyerekei éreznek a legnagyobb késztetést arra, hogy megtanulják más vajdasági kisebbség nyelvét, s legkevésbé fogékonyak erre a Koszovóból származó diákok.

A felmérés egyik érdekessége, hogy a vajdasági középiskolások leginkább a magyar nyelvet szeretnék elsajátítani, míg a népszerűségi lista utolsó helyén a ruszin nyelv áll. A növendékek többsége azzal indokolja a más nyelv iránti érdeklődését, hogy olyan közegben él, ahol más nemzetiségűek is laknak, s nyelvük elsajátításával könnyebben megértenék egymást.

A diákbarátságok többnyire nem nemzetiségi alapon köttetnek: a középiskolások háromötödének más nemzetiségű barátja is van, s háromnegyedük vallja azt, hogy egyáltalán nem fontos számára, hogy milyen nemzetiségűek a cimborái.

A Scan intézet felmérésének vannak árnyoldalai is. A magyar diákok kétötöde, s a horvátok negyede mondta azt, hogy akadtak gondjaik nemzeti hovatartozásuk miatt. Egyesek verést is kaptak ezért, sértegették őket, mások pedig azt sérelmezték, hogy kinevették őket vagy csúnyán néztek rájuk. A tanulók kétharmada szerint tanáraik egyáltalán nem ejtek szót az iskolában a nemzeti és vallási tolerancia szükségességéről.

A középiskolásokban híven élnek a sztereotípiák más népekről. Míg a szerb növendékek okosnak, bátornak és vidámnak tartják saját nemzettársaikat, a magyarok legtöbbször az agresszív, büszke és lusta jelzőt használták a szerb diákokra. A többi tanuló is leginkább agresszívnak, egyben bátornak és vidámnak tartja a szerb diákokat.

A délvidéki magyar tanulók jónak, szorgalmasnak és okosnak tartják magukat, s a többiek is jónak, kedvesnek, vidámnak, szorgalmasnak és rendszeretőnek tartják a magyarokat. A szlovákok jók, szorgalmasak és okosok, a románok és a ruszinok jók, míg a montenegrói középiskolások legfőbb jellemvonása a lustaság, s csak ezután jellemző rájuk a bátorság és a jóság.