Tarantino: Jackie Brown

Az első film a Ponyvaregény volt. Megosztotta a közönséget. Aki érti a filmet, az tudta, hogy valami új született, egy új rendező, aki képes volt élettel megtölteni az egykori nagyok örökségét, és új mozit csinálni belőle, mellyel műfajt teremtett. Aki nem értett hozzá, csak nézett. A Született gyilkosok, a Tiszta románc, Kutyaszorítóban, Alkonyattól pirkadatig, Négy szoba – egy új klasszikus eddigi pályáját kijelölő filmcímek. Aki látta a a Jackie Brown című filmet, az azért fogja elolvasni a könyvet, aki nem látta, az azért. Ezt a könyvet olvasni kell. Azt hinné az ember, hogy Tarantino karakterei igazán csak a vásznon élnek, pedig olvasás közben a saját szemével látja, hogy szinte kiugranak a könyvlapokról, olyan egyedi stílusban beszélnek. Sőt, a rendezői utasításokban olyan kulturális háttér tárul fel az olvasó előtt, ami a filmekben jórészt rejtve marad, hiszen nem tudjuk, mit is kellene figyelni. Olvasva azonban azokat a vicceket is megérthetjük, melyek eddig csak az amerikai nézők számára voltak viccek.

„A harmadik videózó MELANIE RALSTON. Ő lakik ebben a lakásban. Melanie 33 éves, napbarnított, szöszi kaliforniai strandnyuszi. Az a fajta, akiket olyan régi, 70-es évekbeli Crown-International filmekben látni, mint a Pom Pom lányok, a Malibu Beach, és a Strandcsajok, csakhogy Melanie annyi idős, amennyi a filmbéli csajok sohasem lesznek. Szokásos Melanie-egyenruhája van rajta, rojtos Levi’s nyesett sort, és egy rojtos top. Melanie eddig meg tudott élni abból, hogy sütette magát a napon, és mindig megtalálta azt a nagyvonalú, gazdag pasit, aki ezer örömmel fizette a lakbérét és rendezte számláit. Virágkorában (huszonkettő) japán gyárosok, filmproducerek és közel-keleti üzletemberek tartották ki őt, mégpedig olyan helyeken, mint a Bahamák, Acapulco avagy a Virgin-szigetek.”

Sablonos, mégis életteli jellemzés – ez a megfoghatatlanság oka. Melanie szinte nem is személy, nem is individuum, mintha csak bábja lenne ennek a szatírának. Azután mégis cselekményalakító szereplővé lép elő. Megfoghatatlan átmenet. Jackie Brown az egyetlen alak, akinek valódi mélysége van, és akiről a kezdettől úgy beszél a szerző, mint akitől várhatunk valamit, akinek átfogó és átgondolt tervei vannak, aki maga alakítja a sorsát. Vannak rokonszenves és kevésbé röhejes szereplők más alkotásaiban is. Például a bokszoló akit a Bruce Willis játszik a Ponyvaregényben. Az szinte alig gúnyos szerep, már-már komolyan vennénk. Azután persze mégsem – kiderül, hogy olyan embert látunk magunk előtt, aki az életben is filmszerepet játszik, és végképp, és visszavonhatatlanul nevetséges lesz. Jackie Brown azonban nem ilyen – sokkal visszafogottabb, sokkal jobban megírt szerep. Ez pedig szokatlan – ő az első igazi hős Tarantino egész eddigi életművében –, és Jackie Brown sikeres. Övé a pénz.

De tényleg röviden a story, hogyha valaki nem látta volna a filmet. Szóval itt ez a Jackie Brown, negyvenes évei közepén járó stewardess, akinek már csak néhány éve van hátra a repülésből. Utána mehet, amerre lát, biztosítása megszűnik (szép amerikai szokás!), éhezni és nyomorogni fog, feltehetőleg. Ezzel szemben itt a lehetőség, egy kis drogcsempészet. Ő azonban kevésnek tartja azt az összeget, amelyet ebből neki szánnak, hát megkeveri a fejeket, összegubancolja a szálakat, míg szinte mindenki áldozatául esik a hajszának, kivéve őt. Szóval nagy kaland, és boldog nyugdíjas évek – ez a kulcsszó. (he)