Színes történelmünk összeköt minket

A TIT Szellemi Öttusa verseny 1. helyezett csapata és felkészítő tanára balról: Kovács tanárnő, Földes Edina, Pogány Péter, Oroszlány Mihály, Viglaš Zoltán és Nagy Katalin.A szerző felvételeiTörténelmet kedvelő diákok vagyunk, akik évek óta nagy lelkesedéssel képviseljük iskolánkat a különböző hazai és külföldi történelmi vetélkedőkön. A 2002/2003-as tanév, mely a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulója jegyében zajlott, lehetőséget adott a méltó megemlékezésre és tudásunk kellő megmérettetésére is. Történelmi versenyek sora követte egymást, ahol sikerrel helytálltunk. A versenyek nehézségi fokát emelte, hogy a történelem mellett ismerni kellett az adott kor irodalmi, művészettörténeti, zenetörténeti, földrajzi anyagát is. Élveztük a kihívást! Csapatunk tagjai: Nagy Katalin 2. C, Földes Edina, Viglaš Zoltán, Oroszlány Mihály, Pogány Péter 3. B osztályos tanulók. Felkészítő tanáraink Kovácsné Deák Irén és Elek József voltak, akiknek köszönettel tartozunk. Rendkívül nagy szerepük volt abban, hogy elindultunk a versenyeken, és az ajánlott irodalom beszerzésében is. Elhitették velünk, hogy képesek vagyunk legyőzni ellenfeleinket, de főleg önmagunkat és szorongásainkat. A versenyidőszak április 8-án kezdődött a budapesti Kós Károly Kollégium által szervezett történelemversenyen. Öt ország 30 csapata mérkőzött meg. A vendéglátó pesti csapat Rákóczi Ferenc életéről szóló, élvezetes színdarabbal fogadott bennünket. A versenyen a 3. helyet értük el.

Számunkra mindez a ránk váró versenyek főpróbája volt. Ezután következett ugyanis az igazi kihívás, a Cultura Nostra országos történelmi verseny, melyre a januárban megrendezett érsekújvári regionális forduló sikeres megoldóiként jutottunk el. Április 11-én érkeztünk Pannonhalmára, az ősi bencés apátságba. Az induló 400 csapatból 20 jutott a középdöntőbe, közülük kettő a Selye János Gimnázium csapata volt. Komoly írásbeli feladatok után csapatunk bejutott a döntőbe is. Munkánkat rangos zsűri értékelte, melynek elnöke R. Várkonyi Ágnes történész, egyetemi tanár volt. A komoly megmérettetésben csapatunk az 1. helyet érte el. Megtisztelő volt átvenni a díjat Várszegi Asztrik pannonhalmi főapáttól és Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől. Jutalmul április 13. és 16. között egy magyarországi körúton vettünk részt, melynek során élvezhettük Bábolnán a lovaglást, megcsodálhattuk a herendi porcelánmanufaktúrát és Veszprémet, a királynők városát. Közben igaz barátságok szövődtek a különböző versenycsapatok tagjai között. Mi azonban lélekben már az újabb feladatra készültünk. Hiszen április 26-án a Kaposvári Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) által szervezett országos döntőben vetélkedtünk. Ezúttal a több mint 100 induló csapat közül kerültünk a hetes döntőbe. Három magyarországi és négy határon túli magyar csapat mérte össze tudását a 17–18. század ismeretanyagából. Ez a verseny volt valamennyi közül a legszínvonalasabb, igazi szellemi öttusa. A verseny fővédnökei Vizy E. Szilveszter, az MTA elnöke és Kovács László külügyminiszter voltak. Feladatul kaptuk többek között egy korabeli felvidéki esemény megelevenítését. Nem kis fejtörést okozott kiválasztani a kuruc kor gazdag eseménytárából a leghatásosabbat. Végül Ocskay László kapitány életének utolsó szakaszát dolgoztuk fel, Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regénye alapján. A versenyt nagy fölénnyel nyertük. Jutalmunk 100 ezer forint értékű könyvcsomag volt. Tanárnőnk, Kovácsné Deák Irén pedig megkapta a legjobb felkészítő tanár díját. Szép emlék marad a sok őszinte elismerés és a kaposváriak kedvessége.

A Cultura Nostra országos történelmi verseny győztes csapata balról: Pogány Péter, Oroszlány Mihály és Viglaš Zoltán. De három a magyar igaszság, így egyéves versenykörutunkat a szlovákiai magyar középiskolások országos történelmi vetélkedőjével, a Múltidéző döntőjével zártuk május 2-án Udvardon, ahol ezúttal a 2. helyezést értük el. Jutalmul pedig részt vehetünk a nyári selmecbányai történelmi táborozáson.

Ezek a megmérettetések mindnyájunk számára nagyon tanulságosak voltak. Sokat tanultunk, de új ismeretségeket is kötöttünk. A televíziós interjúkban gyakran kérdezték: mit gondolunk, mi a jelentősége az ilyen jellegű versenyeknek. Úgy gondoljuk, hogy a tudás és ismeretszerzés mellett az összetartozás érzése is fontos. Az elmúlt hetekben mi valóban éreztük, hogy a Kárpát-medencei történelmi versenyek összekötik a magyar fiatalokat. A legszebb dolog jó ismerősként újra és újra találkozni az anyaországi vagy a zentai, beregszászi, nagyváradi, székely-udvarhelyi magyar középiskolásokkal. A kihívásokkal teli vetélkedések után ismerkedtünk, barátkoztunk, szórakoztunk. Tapasztalhattuk: a történelmünk összeköt minket.