Somorján az Új Szóval tanulnak

Szeretném megköszönni, hogy a Tanuljunk az Új Szóval munkafüzetben egy igazán ötletes, elgondolkodtató kérdéssorozatot sikerült összeállítani hazánk lakosságáról és településeiről, színesebbé téve ezáltal a kilencedikes földrajz tananyagát. A diákok örültek a napilapnak, szinte már családias hangulat uralkodott a nagyszünetekben az osztályokban, amikor lapozták, olvasták az újságot tízóraizás közben.

A mai fiatalok kevesebbet olvasnak, viszont a füzet feladatai egy kicsit arra serkentették őket, hogy bizonyos dolgoknak utánaolvassanak, ily módon ugyanis könnyebben rögzülnek az új ismeretek. Azt gondolom, ha abból indulunk ki, hogy minden ember más (de éppen ez a jó), a lap sokrétűségének köszönhetően szinte mindegyik diák akarva-akaratlanul megtalálta a figyelmét felkeltő olvasmányt vagy akár a rejtvényt, játékot.

A legérdekesebb válaszokat azokra a kérdésekre adták, amelyeknél a saját véleményüket, látásmódjukat kellett megfogalmazni, vagy éppen lerajzolni. Különböző fantáziadús rajzok születtek például az Álmaim otthona vagy a Ha százéves leszek című képregény elkészítésénél. Annak érdekében, hogy mit tegyenek, hogy öregkorukban jól élhessenek, egyebek mellett ilyen válaszokat adtak: „Spórolok és igyekszem nem eladósodni.” „Megpróbálok jobb munkahelyet szerezni, hogy magasabb legyen a nyugdíjam, és megpróbálok jó kapcsolatot tartani a gyerekeimmel.”

Örömmel töltött el, hogy sokuk igazán őszintén válaszolt a lakosság elszegényedésével vagy akár a magyarok számának csökkenésével kapcsolatos s az egyéb problémákat boncolgató kérdésekre, s mindezek ellenére, ha majd eljön az ideje, többségük szintén szeretne „egy vagy két gyereket, mert nélkülük értelmetlen az élet, mivel nincs kiről gondoskodni, és hogy legyen ki gondoskodjon rólam, ha öreg leszek” – írta az egyik fiú.

Hamar Tímea