Sok fiatal nagy gondja: a szeplő!

„Ahány ember, annyiféle” – tartja a mondás, s ez nemcsak belső tulajdonságainkra, de külső jegyeinkre is egyaránt érvényes. Mert más a hajunk, más az alkatunk, eltérő a szemszínünk, egyikünk sovány, másikunk kövér, vagy éppen a kettő közötti. S ugyanígy más a bőrünk is. Van, akié kreol, másoké fehér, vagy sárga, esetleg fekete. S van, akié szeplős...

A szeplő nem tartozik az emberek kedvenc külső jegyei közé. Bár sokakat nem érdekel, nem bánják, ha őket is megajándékozta vele a természet, velük ellentétben azonban vannak olyanok, akik igazi sorscsapásnak tartják, és nem tudnak beletörődni, hogy nekik ilyen bőrtípus adatott. Persze szeplős és szeplős bőr között is van eltérés, hiszen egyes esetekben éppen csak elvétve található az arcon egy-kettő, ami még aranyos is lehet. Másnál már jóval több van belőlük, és vannak olyanok is, akiknek szinte beborítja az egész testét.

Mondhatnánk, hogy pedig nem kellene velük foglalkozni, hanem meg kell tanulnunk elfogadni magunkat olyannak, amilyennek születtünk. Persze, amin változtatni lehet, azon miért ne változtassunk, de amin nem lehet, azzal meg kell tanulnunk együttélni. De hibáztatható-e az az ember, akinek ez mégsem sikerül?

Mi is a szeplő?

A szeplők kis, kerekded formájú foltocskák a bőrön, melyek a bőrszínnél sötétebb árnyalatúak. Vannak kisebbek és nagyobbak, kevesebb vagy több. Ez egy alkati tulajdonság, mely születésünktől kezdve jelen van az életünkben, s bár kisgyermekkorban alig-alig van belőlük, az évek előrehaladtával egy bizonyos szintig növekszik a számuk. Olyan ez, mint az anyajegy, csak nem emelkedik ki a bőrfelszínből, hanem teljesen egyvonalban van vele.

Miért alakul ki a szeplő?

A szeplő meglétének az oka az, hogy a bőr festékanyagának, úgy is mondjuk, hogy pigmentjének a termelése egyes területeken fokozottabb, mint máshol. Leggyakrabban a szőke és vörös hajú, ugyanakkor világos bőrű gyerekeknél, felnőtteknél jelentkezik. Ahogy írtuk, kisgyermekkortól haladva előre egy darabig növekedhet a számuk, később viszont, ahogy telnek az évek, számuk ritkulhat. Leggyakoribb előfordulási helyük az arc, az orr, a homlok, de előfordulhatnak a vállon, illetve a karon is.

Sajnos, a szeplők kedvelik a napsütést, és tavasszal az első napsugarak megjelenésével ők is előbújnak, legerőteljesebben nyáron vannak jelen a bőrön, télen sokkal halványabbak lesznek.

Nos, akik egyáltalán nem tudnak ezekkel a rakoncátlan kis pöttyöcskékkel megbarátkozni, azoknak persze tudunk néhány tanácsot adni, melyek segítségével kissé visszaszoríthatják a szeplők megjelenését.

Nyáron napozás közben a kezdetektől fényvédőkrémet kell kenni az arcra és más bőrfelületekre, ezzel valamelyest csökkenteni lehet a szeplők számát és erősségét. Léteznek ugyanakkor úgynevezett fehérítő krémek vagy szeplőtlenítő krémek is, sőt, állítólag már olyan készítmények is, melyek akár végleg megszabadítanak nem kívánatos szeplőidtől.

Manapság olyan lézeres megoldásokat is hirdetnek, melyekkel szintén végérvényesen meg lehet válni picike társainktól. Ha valakinek éveken át nem sikerül elfogadni magán szeplőit, vagy oly mértékben vannak jelen a bőrén, mely már zavaró számára, annak talán ez a legszerencsésebb megoldás. De mégis, talán a legjobb, ha mindenkinek sikerül elfogadnia magát olyannak, amilyennek született. Mert mindenki azzal a külsővel szép, ami adatott neki, s ha belülről sugárzik, akkor a szerinte szépséghibának számító szeplői is megszépítik majd. (s)