Rossz társaságba keveredik

A lányom 14 éves. Most, hogy már jön a nyár, egyre inkább kimaradozik esténként, ami nem nagyon tetszik sem nekem, sem az apjának. Félek, hogy rossz társaságba keveredik.

Jelige: Csavargás.

A lánya még gyerek, önök a felelősek mindenért, amit elkövet. Lehet, hogy ő már nagylánynak képzeli magát, de még messze van attól, hogy csupán a saját elképzelése szerint éljen.

Egyik kolléganőm, aki serdülőkkel foglalkozik, azt mesélte, hogy egy érdekes jelenségre figyelt fel. Sorra jöttek az ön lányához hasonló kiskorú tizenévesek panaszra, hogy szüleik mennyire gátolják őket abban, hogy kedvükre szórakozzanak, úgy, mint a többi fiatal. Aztán jött „a többi fiatal”, s ugyanezzel a panasszal álltak elő. Vagyis az derült ki, hogy a szülőkben megvan a hajlam, hogy vigyázzanak gyermekeikre, s csak olyan helyekre engedjék el, amiről tudják, hogy csemetéjüknek nem eshet bántódása. Ám a fentiekből kiderült, hogy a gyerekek azzal zsarolják szüleiket, hogy bezzeg a többieket elengedik az őseik, a többiek után nem nyomoznak, a többiekben megbíznak, csak neki vannak ilyen begyepesedett agyú és megkövült nézeteket valló szülei, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan szórakozik a mai fiatalság, s mindenben csak a rosszat látja.

A hazugság legjobb ellenszere az őszinteség. Nem gátolja önöket semmi abban, hogy összefogjanak lánya osztálytársainak, barátainak szüleivel, s együttesen elhatározzák, hogy hány óráig kapnak kimenőt a fiatalok, s mik azok a szórakozóhelyek, melyeket látogathatnak. Akkor a gyerekeknek sem lesz kifogásuk, s nem fognak tudni azzal példálózni, hogy bezzeg a többiek kedvükre kimaradhatnak otthonról, s annyit lóghatnak, amennyit csak akarnak. Beszéljék ezt meg a lányukkal is, hogy miért tartják fontosnak, hogy tudjanak a hollétéről, s miért féltik őt az ismeretlen szórakozóhelyektől.

Ha már úgyis összejönnek a többiek szüleivel, beszéljék meg azt is, hogy otthon szervezhetnek bulikat a gyerekeknek, s mindig az a szülő vállalja a többiekért is a felelősséget, hogy időben otthon lesznek, aki szervezi a szórakozást. Találjanak ki társasjátékokat, s ezekbe kapcsolódjanak be önök is. Tanítsák meg őket értelmesen szórakozni! Ha kihúzzák magukat ez alól, akkor ne csodálkozzanak, hogy a fiatalok szemében őskövületnek fognak tűnni! Ám ha azt látják majd, hogy micsoda jó fej az osztálytárs apukája, hogy el tudja őket szórakoztatni, leköti a figyelmüket, s velük együtt képes önfeledten játszani is, mintha igazi győzelem lenne a tét, akkor nem alakulnak majd ki hatalmas ellentétek a generációk között.

Soha ne engedjék, hogy késő éjszakába nyúló diszkókba egyedül menjenek, mert ezek a szórakozóhelyek egyre több veszélyt rejtenek magukban. Sok a kísértés, s nem biztos, hogy lányuk már most annyira érett és felkészült, hogy a rossznak ellen tudjon állni. Egy-egy jó bulinak akár egész életére kiható következményei is lehetnek. A fiatal még nem tudja felfogni, hogy mekkora veszéllyel is járhat egy kis kiruccanás, ha nem eléggé elővigyázatos, vagy nincs mellette senki, aki megvédené, ha esetleg kellemetlen fickók kezdik zaklatni.

Lehet, hogy kezdeményezésük nem nyeri el mindjárt a többi szülő tetszését, de akkor se adják fel. Érezzék, hogy jót akarnak, s ha a többiek látni fogják, hogy hatásos a módszerük, meglátják, idővel ők is kapcsolódnak önökhöz. Az ifjúság pedig szép lassan tudatosítja, hogy még mindig nem teljesen felnőtt, s kénytelen elviselni a felnőttek jelenlétét, ellenőrzését, felügyeletét mindaddig, amíg nem nőnek fel, s nem válnak felelőssé tetteikért.

Tudjuk, hogy egy célt sokféleképpen lehet elérni. Én azt ajánlanám, hogy ne a felnőtt hatalmát használják fel céljuk eléréséhez, hanem inkább próbálják partnernek elfogadni gyermeküket, s türelmesen tanítgatni, megmagyarázni neki, hogy miért is annyira fontos az, hogy ne csavarogjon éjnek évadján ismeretlen helyeken ismeretlen emberek között. Ha a leányukban van elegendő empatikus érzés, s csak egy kicsit is szereti és tiszteli önöket, akkor nemcsak a saját szemszögéből fogja látni a dolgokat, hanem megpróbálja „nagyosan”, felelősségteljesen szemlélni a világot. Ha erre képes lesz, akkor nem kell esténként azon izgulniuk, merre mászkálhat, s mikor ér már végre haza.

Nem könnyű munkájukhoz sok sikert és kitartást kívánok, s ne feledjék, hogy lányuknak az önök szeretetére is szüksége van.